2013. május 2.

22 mondat a recenziós-blogos dolgokról, ha már olyan sok jót és elgondolkodtatót olvastam másoknál


Én is kapok néhány kiadótól recenziós könyveket.

Először csak kihívás volt, hogy vajon kapok-e?

Aztán örülni kezdtem, hogy kapok, és eddig mindig elolvastam 2 héten belül, mert zavart, ha nem teljesítek.

Egyébként soha nem mondták, mennyi idő alatt kellene.

Így csak annyit kérek, és olyat kérek, amit szívesen olvasok és gyorsan olvasok.

Azt hiszem jó a kapcsolatom azzal a néhány kiadóval, néhányukat személyesen is ismerem, de a levelezésünk is barátinak mondható.

Ha megkérnek 1-1 könyvre, elvállalom, hiszen ők is odaadják, amit kérek: kölcsönösen kérünk.

Mindig visszajeleznek a posztra-örülök.

Azt is bevallom, hogy én örülök annak is, hogy új megjelenéseket olvashatok, mert ezeket a helyi könyvtárban 1 év múlva látnám, ha látnám, és jelen esetemben a könyvek a luxuskategóriát képezik a háztartási kiadásainkban.

Hogy a blogom milyen? Engem tükröznek a képek, egyébként, ennyit értek hozzá, ezt is segítséggel "tanultam".

Csak könyvekről írok általában.

S bár nem zavar senkinél, ha nem könyves posztot látok, csak azt olvasom el, ami engem érdekel, de én nem tudom belekeverni az életemet, nem tudok megnyílni: arra van egy másik blog, ahol általában sarkítva fogalmazok.

Ebből az következik, hogy a blog nincsen naponta frissítve, nem pörög ezerrel.

Hogy miért kezdtem: ténylegesen magamnak a memóriám miatt, és a minimális exhibicionizmusom miatt.

Talán, hogy ily módon maradandót alkossak (a gyerekeimen kívül).

Olvasok is néhány blogot: folyamatosan mondjuk max. 5-öt, de követek sokat, de sokszor csak belepillantok, egyből leszűröm, hogy érdekel-e az írás, így azt sem tudom, vajon plagizálnak-e.

Sok könyves poszt nem tetszik, nem értem, nem látom át.

Hogy jól írok-e?

Szerintem mindenkinek lesz egy stílusa, ami vagy bejön valakinek vagy nem.

Sokszor szubjektíven írok, fogalmazok, mert valamit előhoz az életemből, amit más nem fog érteni; van ez így olykor.

Ha valaki olvas, örülök, ha a kiadók adnak, örülök, ha a kapcsolat működik, örülök.

Sok mindennek örülök ezzel kapcsolatban.

7 megjegyzés:

  1. "Szerintem mindenkinek lesz egy stílusa, ami vagy bejön valakinek vagy nem." -Ez egy nagyon jó mondat, nem szeretem ha valaki másokat okít arra, hogy írjon , hogy az mindenkinek elnyerje a tetszését:S Ebben a kérdésben azt vallom amit te:-)

    VálaszTörlés
  2. @Csenga: Szerintem mindenki a kritizálás fantasztikus képességével születik, csak valaki ügyesen leépíti magában-elfogadja, hogy más személyiségünk van, másképpen dolgozzuk fel, közelítjük meg a dolgokat; valaki pedig ebből a kritizálásból kezd élni: élteti, hogy beszólhat és veszíti el az embereket maga körül -én ezt nem szeretném, vagy pedig kritikus lesz, így szakmailag kiélheti (nos ehhez tanulnunk kellene még).
    Nem ér annyit.
    Úgy érzem -jelen esetben-, ha könyves posztot olvasok, akkor ki tudom szűrni a lényeget, akármilyen stílusban íródott is; ha pedig nem könyves, akkor nem olvasom el, hiszen, minek fárasszam magam feleslegesen.
    A posztot csak azért írtam, s szerintem tök összefüggéstelen lett, mert tegnap és előtte, ahogy olvastam az erről szóló, tényleg érdekes és klassz gondolatokat tartalmazó bejegyzéseket, akaratlanul hozzáfűztem gondolatban a saját 1-2 eszmefuttatásomat.

    VálaszTörlés
  3. valahol vmi balhé van? miről maradtam le blogírás közben? :P

    VálaszTörlés
  4. @Pável: nincs balhé, csak jó posztokat olvastam ezekkel kapcsolatban, s olvasás közben megfogalmazódtak a válaszaim, vagy a gondolataim. S kikívánkoztak.

    VálaszTörlés
  5. Én kimondottan a könyves blogokra értettem a kritikát, kritizálást. Mostanában azt látom, hogy mindenki meg szeretné mondani a másiknak, mit, hogyan csináljon, ezt már a saját szüleimtől gyerekként is nehezen viseltem.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...