2013. április 11.

Luca Caioli: Messi - a fiú, aki legenda lett


Honnan is kezdjem?

Kezdjem onnan, hogy mikor kerültem közelebb a focihoz? Oké: apukám nagy ..........-drukker, emlékszem voltam egy-két meccsen is, még feneket verő kétcopfos koromban.

Soroljam el, hogy kik voltak a kedvenc focistáim? Magyarokra nem emlékszem, biztos nem okoztak maradandó élményt nekem, de emlékszem Maradonára, akit bírtam, aztán jöttek a kedvenceim: Van Basten, Klinsmann, MALDINI (love), és még néhány, majdnem minden fontosabb focis-nemzetből akadt egy-egy.
Voltak kedvenc csapataim is, bár ezeket képes voltam váltogatni, ha átigazolt az emberem. :)

Szóval, bírom én a focit, bár felnőttként keveset nézem (bezzeg a szomszéd néni!), de visszatértem ahhoz a ponthoz, hogy a Fiúval leülök, megkérdezem, kinek kell drukkolni, meghallgatom tőle, kit hogy hívnak, és az össze ilye fontos kérdést megbeszéljük, megvitatjuk.
Mivel a Fiú kicsi, aki iskolába jár, kicsi iskolába, így nem mindig nézheti meg az éjszakai kedvenc-focicsapatok-meccsét, így azokat én nézem végig, hogy szurkoljak és reggel beszámolhassak. Ilyen alkalmak miatt jutottam el Lionel Messihez, akiről annyit tudtam, hogy élt hosszú hajjal, sokszor hallani a nevét és, hogy nekem tetszik. Szerintem jóképű.
Így elolvastam a könyvét, hogy beszámoljak a gyereknek Messiről, a történetéről, az eddigi életéről, sikereiről.............. és ahogy Kedves mondta, beleszerettem (volna) ebbe a focistába (ha nem lenne ilyen pimaszul fiatal).

S, hogy milyen a könyv? Szerintem fantasztikus, olvasmányos, gyorsan olvasható. Lekötött. Megtudtam rengeteg dolgot a focistáról: hogy törpeként a Newell's-ben játszott, hogy növekedési hormon-injekciókat kapott évekig, hogy 13 évesen már Spanyolországban játszott.
Sajnálom, hogy támadták, nem lehetett egyszerű neki, pl. amikor hosszú hetekig vitatkoztak a feje felett, hogy játszhat-e az olimpián, elengedi-e a Barca a BL meccsek előtt?
Nem lehetett egyszerű neki a nagy családja nélkül a spanyol élet.

Megismertem szótlanságát, szerénységét, életét, küzdelmeit. Olvastam Maradonáról, az összehasonlításukról, hogy mindkettő M-met Messiásként aposztrofálják Argentínában.
Sok személy megszólal a könyvben, sajnos nem igazán tudom, hogy ki-ki volt (ez a hátránya szerintem a könyvnek), de akik megszólalnak, azok azt hiszem nagyon elfogultak Messivel. Elgondolkodtam, hogy tényleg ennyire isteni? Tényleg ennyire szerény, ennyire magánakvaló, ennyire barátságos, ennyire a játéknak él, ennyire csak a játékra koncentrál? Nem tudom, de elhiszem. Megkedveltem őt, és most csatlakoztam igazán a Barca drukkerek táborába (pedig a Fiú miatt eddig is ott voltam).

"Messi nélkül a Barcelona a világ legjobb csapata; amikor Leo is játszik, egy másik univerzumot képviselnek."
Nos, lehet, hogy ez nincs mindig így, mert tegnap a PSG jobb volt a meccs egy részén, de mégis ők jutottak tovább.

Azt hiszem, beálltam az elfogultak sorába, így csak áradozni tudok róla. Aki kedveli őt: olvassa, aki nem ismeri, de kíváncsi rá: olvassa. Nem tömény foci, inkább egy nagy mosoly ez a könyv, benne a szomorúságokkal, fájdalmakkal, s benne a gyémánt csillogásával.

S, amit nem gondoltam volna, hogy youtube videókat fogok nézegetni különböző gólokról!

Íme két gól, amit anno hasonlítgattak, elemeztek, hogy mennyire hasonlítanak a gólok, hogy mennyire egyformán kivitelezték ők: a Hajas és a Bolha.  Mi néhányszor megpillantottuk, sokszor csak a kommentátor golgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgolgol  -ja miatt. :)

Maradona gólja:

Messi gólja:

.. és megszerkesztve:




Gabo Kiadó
2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...