2013. április 17.

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia


Nagyon sokáig elhúzódott ennek a könyvnek, ezeknek a történeteknek az olvasása, mert mindig meg kellett  szakítanom valami miatt, így a bogyósgyümölcskertész fiának élete csak szivárgott a szemem előtt. Majdnem két hónapig csordogált. De ez az élet valamiféle feszültséggel volt teli, illetve én is feszültebb tempóban pörgetem a napjaimat, és ezek külön-külön vagy összeadódva egyfajta egykedvű szomorúságot ragasztottak rám az olvasáskor. Jó volt a szünet, mert sokszor kevés volt, hogy valahol Budapesttől távolabb él egy bogyósgyümölcskertész, aki a fater, akinek a fia, Dzsimi Hendrix szeretne lenni, tehetséges(-nek tartja magát, és a család is őt), szóval felcseperedett a szemem előtt a kis stiklijeivel, a csajozásaival, a simogatásaival, a pubertásával és a haverjaival együtt, de valahogy a sajnálat, a szánalom, a kamaszkor útkeresése, a vidéki a fővárosba kerülése, egy régebbi időszak és korszak együtt hatott rám úgy, hogy ha nevettem is valamin utána elfelejtettem, lehervadt a mosolyom. Pedig küzdött ő folyamatosan. Céltudatosan szedte a gyümölcsöt, élt, tanult, próbálkozott: boldog szeretett volna lenni!


Nem tudom, mennyit nyomott a latban az említett két ok, de valahogy sírni támadt kedvem, mert az ifjúkorára is megmaradt egyfajta szerencsétlenség, vagy ez a szánalom, sajnáltam a magányát, vagy az útkeresését vagy csak őt.. s mikor már azt mondtam, hogy két oldal van hátra, valaminek történnie kell, akkor történt, valami ilyesmit vártam az utolsó mondatra. Csak, hogy elégedetten zárhassam be a könyvet.

Néhány részletet hangoskönyvben hallgattam Rátóti Zoltán tolmácsolásában, s bevallom máig a fülemben cseng a hangsúlya, a beszéde. Valahogy az ő hangján olvastam tovább.

A házasságon innen és túl kötetet jobban a szívembe zártam, talán a sokféleség miatt, mert az nem ívelt át egy kimondott életen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...