2013. április 29.

Eowyn Ivey: A hóleány


A Hóleány, aki a hegyek, a hó és a fagy gyermeke Alaszkában.
 
Szerintem sokan ismerjük a mesét (vagy esetleg hallottunk róla) Sznyegurocskáról, az orosz hógyermekről, aki a hóból elevenedett meg egy idős házaspár gyermekeként.
A gyermek egy gyermektelen idős házaspár hókislányából kelt életre, majd boldogan élt, míg egyszer csak…
Ez egy tündérmese, sokféle befejezéssel, de mindegyik szomorú.  

Ez a könyv, A hóleány  is valami hasonló. A mesére épül, a párhuzam folyamatosan megjelenik a történetben, Mabel és Jack alaszkai életében. Már a tény, hogy miért „menekültek” ebbe a hideg északi államba, az is elgondolkodtató: mert elszaladtak a többi ember elől, mert nem lehetett gyermekük. Majdnem lett, Mabel átélte a terhesség csodálatos hónapjait, de sajnos nem úgy alakult az életük. A feldolgozás része volt, hogy a ketten eltöltött magányba száműzik magukat.
A sors, Isten vagy nevezzük ahogy akarjuk, viszont nem úgy akarta ezt a magányukat. Másképpen alakította az életüket. Megismerkedtek egy kedves házaspárral és családjukkal, és egy jól sikerült este után, amikor a korán érkező tél meghozta a szakadó hóesést, Mabel és Jack játszani kezdett: hóembert, azaz hókislányt építettek. Előkerült a házból a kesztyű és a sál is, boldogan tértek nyugovóra.
Ám másnap reggelre a hókislány összeomlott, a kötött ruhaneműk pedig eltűntek.

Minden olvasónak elindulhat a fantáziája, hogy most akkor mi is a helyzet? Itt az orosz mese? Vagy itt a nagy kérdőjel, hogy mi is történt az éjjel?
Mabel és Jack eleinte másképpen gondolja a történetet, mi is megtapasztaljuk mindkettőt, majd hamarosan rájövünk, mi is történik tulajdonképpen?

Alaszka hórengetegében, az alaszkai hidegbe, az éghajlatba, az ottani életbe tekinthetünk be, s miközben megismerjük a szereplőket, s megismerjük a másik család tagjait is, úgy kapunk képet a munkáról, a vadászatról, a magas erdőségekről, a hóleányról. Garrett-ben a szomszéd fiúban, aki fia helyett fia Jack-nek, folyamatos szolgálatkészségével egy derék fiatalembert ismerhetünk meg, aki keresztezi nemcsak az állatok útját, hanem a hóleányét is. Az évszakok fordulnak, egyik követi a másikat, évek telnek el így, s ahogy a tél is megérkezik, s megy tovább, úgy a leány is meg-megjelenik a rönkház környékén.
S, hogy jó-e a változás, a várakozás, a maradás, a továbbmenés? S, hogy ki ő egyáltalán, kit takar Faina?- ahhoz el kell olvasni a történetet, s majd a végén mindenki úgyis elgondolkodik egy kicsit, mi is történt valójában, és tetszik-e a befejezés, megértjük-e a történet végét. (Én elgondolkodtam erősen, még most is rágódom kicsit.)


Gabo Kiadó
2013

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...