2013. március 8.

Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Gálék és Bartosék egy körfolyosós házban 1966-ban.

 Két család, két-két "majdnem felnőtt" gyerekkel.

Emlékek, nem szabadulás, lelki nyomor-lelki teher, unalom, egymásra-nem odafigyelés, elvárások, szeretet- és szerelem nélküliségek a családi körben, szerelem és szerető kifelé, hálátlanság, a gyerekek-fiatalok terve, félelmetesség, bár nem is, mert hallottam már ilyenről, te mit tennél, és mit tettél volna, annyira más minden, mint most, de hallottál, tanultál erről a korszakról, így bele tudsz gondolni; párhuzamokat vonsz a te múltaddal, és találsz vagy nem találsz hasonlóságot, de mindegy is, hiszen ők Gálék, Bartosék és Huszárék.

Mindenképpen nyomasztó, egy kép, egy helyzet: Gál Gabriella kisasszony élete és helyzete, egy kép, ami előremutat Huszár Miklósné életére.

Nyomasztó: a gombóc a torokban, gyomorban, mint egy előre eltervelt gyilkosság.

Hjajjjj Gabikám, te sejted már, hogy csöbörből vödörbe kerültél, a többit inkább nem fejtem ki veled kapcsolatban......... hiszen nagyon fiatal vagy, és bármennyire is változott azóta a világ, a lényeg, hogy a kamaszok, akkor is kamaszok voltak.
Ma olvastam egy jó szöveget, a vége a lényeg:



Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk. Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...