2013. március 3.

Márai Sándor: Füves könyv

Bevallom őszintén, hogy soha eddig nem volt a kezemben a Füves könyv. Máraitól csak "A gyertyák csonkig égnek" című könyvet olvastam, kb. 13 évvel ezelőtt, akkor megszerettem Márait, legalábbis akkor úgy gondoltam. Végül, úgy alakítottam magamat és az olvasásaimat, hogy soha nem vettem kezembe másik könyvét.


Amikor én az új, gyönyörű borítós kiadást a kezembe vettem, gyorsan utánanéztem az első kiadás dátumának: 1943, aztán gyorsan utánanéztem hányszor és hányféle borítóval jelent meg, érdekes kép a kiadásról: sokszor-sokszor! Valamelyiken belső alcímként a  "Gyógyító gondolatok" -at is feltüntették, s én rögtön el is gondolkodom gyorsan, hogy beteg vagyok-e lelki értelemben? Kell-e nekem gyógyulás? Vagy preventív jelleggel olvasgassam?



A januári-februári zaklatott munkás-dolgozatos időszakomban került a kezembe, és olvastam egymás után az író magvas gondolatait, egyik-másik felett elgondolkodtam elméláztam, hogy vajon igaza van-e?, tanulhatok-e tőle valamit?

Aztán arra is rájöttem, hogy a 202 darab szösszenetet naponta kellene olvasni. Egyet-egyet, mert érdemes elgondolkodni rajtuk.
Hogy mi az élet értéke? Hogy hogyan kellene élnünk? vagy hogy mi az igazi feladatunk az életben? Ezekkel indítja Márai a kötetet, de kitér az olvasás minőségének a fontosságára, de még a sárgarépára is.
Miről kell elszámolni, hogyan kell viselkednünk, és az érzelmeinkről, tulajdonságokról: a szomorúságtól az örömeinkig, a boldogságig; vagy éppen a lustaságról, fecsegésről.

Sok-sok olyan dolgot említ, részletez, amelyek felett elsiklunk nap, mint nap, amelyekről nem is gondoljuk, hogy befolyásolják életünket, hangulatainkat, napjainkat. Hogyan érdemes élni, hogy kellenek-e tervek, higgyünk-e a csodákban?

Nem lehet itt, ilyen módon kifejezni a kötet fontosságát, hiszen, mindenkinek mást jelentenek a benne lévő mondatok. Érdemes lapozgatni sorrendben, vagy szerencsén alapuló felütéssel, mert kaphatunk belőle olyan mondatokat, amelyekre szükségünk lehet éppen akkor. (nekem éppen úgy, mint a Bibliából vagy éppen hasonló kötetekből.)

Ahogy olvasom a neten egy másik kiadás fülszövegének sorait:

"Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél. hanem arról. aminek köze van az emberhez."

A Füves könyv arról (is) mesélt nekem, hogy milyen gyönyörű érzés, hogy embernek születtem.

Ajánlom elmélkedésre, olvasgatásra, elmélyedésre, a gyönyörű illusztráció nézegetésére.

Bevallom, én a gyorsabb olvasás után átváltok a könyv 202 napos olvasására is.


Helikon Kiadó
2012

4 megjegyzés:

  1. izé, lehet hogy rég voltam erre, vagy téli álomból jövök? tecc' nagyon az új (?) sablon

    Máraitól meg tessék a naplóit, azok is erősen füvesek :)

    VálaszTörlés
  2. Kitavaszodtak a kepeim. :-)
    Koszi, Marait majd keresem. :-)

    VálaszTörlés
  3. Tényleg jobb a 202 napos olvasás! Gyöngyszem, ugye?

    VálaszTörlés
  4. nagyon értékes gondolatokat rejt a könyv (és Márai lelke)!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...