2013. március 14.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. - Örökké

Mivel nem is tudom mivel kezdjem, így leszögezem: szerettem olvasni és ajánlom olvasni a többi kötet folytatásaként,  lezárásként.


Szent Johanna Gimi...

...lehet olyan, mint a te iskolád, vagy akár olyan, mint az enyém. Bárkié.
Járhat oda törtető gyerek, vagy csendes tanuló; kialakulhatnak szerelmek, és mély barátságok is.

Bármelyik korszakban tanultál, vagy tanulni fogsz, magadra ismerhetsz benne pici részekben vagy éppen nagyon. Ha nem magadra, akkor az osztálytársadra, barátodra.

Volt egy olyan érzésem az elmúlt napokban, hogy jobban vártam a könyv megjelenését, mint a 11 éves lányom. Kiszámoltam, hány hét, nap alatt kell a szakdolgozatomat megírni, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül vehessem át a könyvet.
Befejeztem a kötelességeket, ezután azt számoltam, néztem, hogy hány nap van a megjelenésig, milyen könyvet kezdjek el olvasni, hogy 11-ig elolvassam, befejezzem, vagy éppen képes legyek félretenni.

Visszatérve az SZJG 8-ra:

Vége.
Ennyi.
Nincs tovább.

Bővebben?
Amikor az első részt olvastam, meg aztán a másodikat, olyan érzésem volt, hogy nem egy nagy durranás, nem is annyira tetszett, túl didaktikusnak találtam, szájbarágósnak. De hajtott tovább a kíváncsiság, és végül a sorozat rabjává váltam.
Mondhat bárki bármilyen kritikát róla, tény, hogy a gyerekek, fiatalok, főleg a lányok nagyon szeretik a sorozatot. Én ismerek nem egy 20, sőt 30 év felettit, aki szintén olvasta, ki azért, hogy "képben legyen", ki pedig azért, mert tetszett neki.
Már megint elkanyarodtam magamtól: kedvenc részeim az 5. és 7. voltak, s most azt hiszem, ez is melléjük költözött. S én tudom is miért: mert túlontúl szentimentális vagyok, vagy túlságosan idős. Rájöttem, igen, most(!), hogy nem leszek már 18 éves, és nem leszek már 18 évesen szerelmes.

Ebben az utolsó részben található szerelem, szeretet, ami mindkét köteten végighúzódik, melegséggel töltött el. A barátságok, az összetartozás, a "mindenki kiáll mindenkiért"-elv, olyannyira szilárd és erős kötelék, hogy folyamatosan azt vettem észre, hogy hangosan nevetek, vagy könnyezve sírok a 12/b eseményein, történetein. Jó, tudom, nem vagyok egyszerű eset ebből a szempontból: képes vagyok sírni pillanatok alatt.
A 8. kötetben található bolondos-feladatok, vagy éppen komolyságot igénylő próbák tükrözték a szereplők jellemét is, fény derült sok régmúlt-elmúlt dologra, s végérvényesen  kiderült, hogy Reni és barátai felnőttek.

Vége a gimnáziumi éveknek, s talán a barátságoknak nem. Bár, átéltem, átéltük sokan, hogy a különböző továbbtanulások megváltoztathatják a találkozások intenzitásait, mégis remélem, hogy nekik működni fog.

Bármi is zavart a könyvekben, már elfelejtettem, mert az olvasás öröme elfeledtette velem ezeket.
Boldog voltam boldogságukért, és igen, bevallom: én végig szerettem Cortezt. Bár anyukám mindig arra nevelt, hogy ne kelljen nekem olyan fiú, akiért mindenki epekedik, én mégis ilyen típus voltam "kislánykoromban", és valahol mindig is éreztem, még az első kötetek elején, hogy ez a szívtipró nem olyan, mint amilyennek sokan látják.

Ahogy visszaolvasom ezt a kusza értékelést, arra gondolok, hogy nem lehet visszaadni a könyv lényegét, azaz annyi, amit az elején írtam: mindenki megtalálhatja benne önmagát vagy valami más fontosat.

Szerintem Leiner Laura jól megfogalmazott benne érzéseket, gondolatokat: jól eltalálta a a komolyságot, és benne a komolytalanságot, s "vége-érzést" is. Bár biztosan így volt ez az elsőkkel is, de akkor ezt nem éreztem. Olyan volt, mintha ő is benne lenne, meg is kérdezném tőle, hogy ő kivel azonosítaná magát, vagy melyik lány melyik jellemzőjét tudná önmagához hasonlítani. Bár ezt is lehet, hogy feltették már neki.. látszik, hogy ezt nem követem nyomon.

Vége, ennyi, nincs tovább. Elmentek. Jól vannak, szívesen bepillantanék további napjaik valamelyikébe, de ez így jó……… a fantáziám működhet tovább. Sajnálom, de meg is értem, mert ez így jó. Nem kell több, csendesen folydogálhat tovább.

Bár kevés ilyen könnyed történetet olvasok, kevés ilyenre vágyom, de bevallom, hüpp-hüpp-hüpp, hiányozni fog a történet. Jó volt boldog kamasszá válni néhány óra erejéig!
Köszönöm a kislányomnak, hogy 15 hónapja olvasni kezdte, és kíváncsi lettem, hogy miért olvas 10 évesen 14 évesekről…. :)

P.S.: .... nyáron újraolvasást tervezek.... pedig ilyenre még nem volt nagyon példa az én házam tájékán.

P.S.2: .. a 3 napos hétvége alatt, miközben a gyerekeim vendégségben voltak.. én bele-beleolvastam a kötetekbe, zenéket hallgattam, és rájöttem, hogy már most hiányzik a könyv, és hiányzik az ifjúságom. :)


Ciceró Kiadó
2013

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...