2013. március 15.

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el

Olyan ez a könyv, amiről nem is tudok igazán véleményt mondani.
Úgy jártam vele, mint Jenna Fox-szal, azaz sok ismerős dicsérte, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy elolvassam: ennyi kritika nem tévedhet.

Aztán rájöttem, hogy ismét beleestem abba a hibába, hogy a fülszöveg első sorát olvastam csak el, így nem is tudtam, hogy egy olyan dologba keveredek, olyan témáról fogok olvasni, ami engem nem is érdekel igazán.
Erre csak a könyv harmadánál jöttem rá, bár már az első oldalon elgondolkoztam az adományozás, a donor és gondviselő szavak és a könyv kapcsolatán. Akkor már éreztem azt a titkot, ami csak az én számomra volt az. Lassan olvastam, mert nem is annyira érdekelt végül. Abban is hibát találtam, hogy nem gondolkodtam el az első kiadás borítóján, mivel nekem a filmes van meg.

Hogy miről is van szó? Nehéz spoilermentesen írni róla, mert még a fülszöveg is elárul sok mindent. A lényeg  hogy egy magániskolában játszódik a történet, ott él és nő fel Kathy, Ruth és Tommy (és még sokan), akik nem véletlenül élnek ott, nem véletlenül nem találkoztam a szüleikkel, és nem véletlenül kerül szóba az adományozás.
Tökéletesek, szépek, kreatívak (vagy nem), sportosak, ügyesek (vagy nem), okosak, és fantasztikus genetikával rendelkeznek.

Nőnek, tanulnak, egyenruhába járnak, érzelmeik vannak, szerelmesek lesznek, ebből kifolyólag csalódnak is talán, és a legborzasztóbb sokkal jobban ismerik az életük végét, mint te vagy én, mint bármelyikünk. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy az éveik számának a növekedésével is elfogadják a helyzetüket és nem is akarnak kitörni. Bár biztos lehetetlen lett volna. Hogy összetalálkoznék azzal, aki ....................? jaj, biztos összeesnék ijedtemben!

Valami olyasmit írtam Jenna Fox esetében, hogy nagyon távol áll tőlem ez a fajta "fejlődés" kísérletezés, "legeslegújabb" világ. Nem szeretném elhinni, hogy errefelé tartunk, komolyan küzdöttem a valóságérzéssel és meseként próbáltam felfogni, de annyira emberi, és valóságos (azaz annyira távol áll Harry Pottertől és a varázslatos mesedologtól), hogy akaratlanul olvastam, gondolkodtam, vagy nem gondolkodtam.

A történet nekem néhol kuszának tűnt, mert nehéz volt összeraknom a szálakat, de a végére képbe kerültem, és amire rájöttem a harmadánál, az be is igazolódott. Érdekes, minimalista megfogalmazás-nekem, és elhessegetem ezeket, az orvostudomány fejlődésével kapcsolatos gondolataimat. Kathy mellett álltam, Ruthot valamiért első pillanattól nem kedveltem, pedig ő igazán nem tehetett semmiről, azaz arról, hogy milyen lett az érzelmi élete, a jelleme.
Mire éppen sikerült az elhessegetés, mire éppen lassan megfogalmazódott bennem, hogy megnézem a filmet és majd aztán írok róla, jött egy cikk egy folyóiratban, ami miatt csóválni kezdtem a fejem:
"Ma divatos kifejezéssel nevezik azt, hogy az ember nem maga választja meg génjeit és ezzel a tulajdonságait, hanem azokat csak úgy véletlenszerűen . E felfogás szerint a tulajdonságaink és képességeink nem ajándékok a Teremtőtől, hanem a véletlen szeszélyének köszönhetőek.... És nagyon sokan bármit megtennének, ha kicsit irányítanák Fortuna kezét. Csakhogy ...tiltja a törvény a világon mindenhol..., ami rövidesen megváltozhat. Nagy-Britanniában december 7-én zárult le a társadalmi vita, amelyet a brit Humán Termékenység és Embriológiai Hatóság kezdeményezett azzal kapcsolatban, hogy a Newcastle University kutatói egy olyan technológián dolgoznak, amelynek eredményeképpen egy újszülöttnek nem kettő, hanem három genetikai szülője lesz."
A cikk természetesen tovább boncolgatja ezt a témát, a döntés 2013 márciusában , azaz mostanában várható.

Igaz ez genetika, a könyv, kicsit más, de mivel távol áll tőlem, így azt tudom mondani, hogy köszönöm szépen nem kérem a mesterséges dolgokat, a mesterséges életet.

A könyv biztosan jó a maga nemében, mert elolvastam! De nem tudom úgy értékelni, hogy kibéküljek magammal, mert akár lehet 4/5, ha toleránsan befogadó vagyok, de adhatnék rá 2-t is, mert nem vagyok toleráns.

P.S: elkezdtem a filmet, de rájöttem, most az sem érdekel, később próbálkozom vele. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...