2013. január 9.

Tóth Krisztina: Pixel

Tóth Krisztina... kortárs írónőnk.

Szerintem jól ír.

Úgy ír, ahogy én figyelni sem tudok a dolgokra. Felfigyelni sem tudok a látnivalókra. Nem vagyok képes úgy vizslatni személyeket, ahogy ő. Nem is akarok belegondolni vajon annak a szomszédnak, szomszéd ismerősének, vagy annak a valakijének, vagy éppen a volt osztálytársamnak stb. milyen az élete, miért kopaszodik, miért szomorú, meleg-e a fia, miért nem születik unokája.

Inkább olvasom Tóth Krisztina Pixel-ét. Amiben képpontról képpontra, mozaikokként, vagy éppen szavak, mondatok és történetek összekapcsolódásából áll össze az ember, a család, a gondolat, az élet. Sőt. Nem is egy élet. Család, családok élete. Története. Akik csak egyek a sokból. Ma csodálkozunk (vagy éppen nem), holnap pedig elmegyünk mellettük. Megyünk, olvasunk, és összeáll, hogy az agydaganatos férfi felismeri az anyajegyeket, de ő is csak egy esendő ember. A felesége is... akit különbnek hittem... és a többiek itthon és külföldön.

Gondolkodom… Apukám ilyenkor azt mondja, hogy na, ne hülyéskedjek! :D Szóval nekem a Hazaviszlek, jó?… jobban tetszett a 4,5 *-gal, de a csillagozást tekintve kevésnek találom a 4-est erre. De azt is be kell vallanom, hogy:
– igen, klassz, hogy végigvezette a testet, a testen, meg amúgy….de volt, ahol elvesztettem a fonalat, sőt tudjátok milyen az, amikor nem is találom a cérna elejét, és jó sokat leszedek és úgy tekerem vissza… azaz az elején azt sem tudtam, hogy ők összefüggnek majd.
– nem, nem volt klassz, nem tetszett, hogy mindenhol a megcsalás, a szakítás, a bánat volt…. nem esett jól ez most nekem…
– aztán az is igaz, hogy olyan volt, mint amikor régen még olvastam idegen nyelvű könyvet, nem okvetlenül kellett szótározni, megértettem a szövegkörnyezetből a lényeget. nos itt is így voltam 1-1 szereplővel.. ki is ez? hogyan is kapcsolódik ide? pl. ki az a Misi, akinek a papája a trolibuszos volt?
– T.K jól ír. Nekem tetszően ír, érthetően ír, a szürke és borús hétköznapokról ír…………, de ezt most, a latyakos, borongós, szürke januárban, amikor nekem is színeznem kellene újra az én világomat, szóval ez most nem kellett volna…
……. újra fogom olvasni……, mert újra kell, hogy a hiányzó pontok összekapcsolódjanak. Hogy ne maradjon fehér rész a képen. S talán akkor tudok választani kedvencet is. Most nem tudtam, de nem azért, mert olyan sok volt.... inkább azért, mert egy sem adott Hűha! -élményt. Legalábbis pozitívat nem. Rosszat, szomorúat pedig nem kedvenceltem most. Ezért csak tetszett.
ha lesz egy sajátom, vagy a kölcsönkönyv sokáig maradhat :S

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...