2013. január 23.

B.S.Aldrich: Ella kisasszony

B.S. Aldrich már nagyon régen beférkőzött a szívembe, az "..és lámpást adott kezembe az Úr" című könyvével.  Abbie Deal, a feleség, az édesanya, a nagymama, az anyós, a barát és... egy olyan személyiség, akire én felnéztem, akit nagymamámnak fogadtam, aki csak mesél és mesél, hogyan is élet az életét az Újvilágban.

Azóta elolvastam a folytatását is, majd egy másik könyvet az írónőtől, amely nem nyomott annyira mély nyomot bennem, ellenben az érzés megmaradt, hogy minden könyvére kíváncsi vagyok.

Így voltam az Ella kisasszonnyal is, sajnos nem élveztem maradéktalanul.

Ella kisasszony egy szimpatikus személyiség. Kitart betegeskedő édesanyja mellett, aki utolsó pénzein taníttatja őt, majd tanárnak áll régi iskolájában. Boldog, független, s bár sokan egyre inkább vénkisasszonynak látják, csak, mi olvasók tudjuk meg azt az igazságot, hogy miért maradt egyedül. Önfeláldozó, mindenkin segítő szíve hogyan hasad meg, s aztán hogyan képes újra és újra regenerálódni, hogy boldognak tűnő életét újrakezdje, illetve folytassa mosollyal az arcán.

Most nehéz volt elfogadnom, hogy ennyire önzetlen és önfeláldozó volt Ella kisasszony. Egyedül, mert a szerelem csalódásokba torkollott. Egyedül, de mégsem, mert egész életében a családjáért (édesanyja és mások) és a tanítványaiért tett-vett. Hogy folyamatosan lemondott, hogy soha nem saját magát tartotta a szem előtt. Kicsit fárasztó volt, s bár legyen ennyire jó ember, néha már nyílt a bicska a zsebemben, hogy nézze már egyszer önmagát is. Másrészről pedig irigylésre méltó, hogy ennyire szívén viseli a rokonok (és mások) sorsát, de addig, míg ez Abbie Deal-nél őszintének tűnt, addig Ella kisasszonynál már nem.

De azt is elfogadom, hogy más élethelyzetekben olvastam, más történetekkel a hátam mögött, más érzelmeket nyitottak meg bennem.

"Amíg az ember fiatal: úgy halad át az életen, mint egy sűrű erdőn. Nem lát sem maga elé, sem maga mögé. A középkorú ember látja a múltját és látja a jövőjét is. Amikor megöregszik és előre már nem nézhet, csak vissza, a múltba: csak akkor látja tisztán és csak akkor érti meg, hogy mi miért történt az életben?"

B.S.Aldrich megszokott stílusa és történetvezetése nem árult zsákbamacskát, mégis mást vártam, így unatkoztam kicsit.

U.I: Nagyon nem szeretem ezt a borítót!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...