2012. november 28.

Ünnepek ünnepe - Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől


Sokszor elgondolkodom, hogy a mai kortársnak mondott írók milyen írásokat tudnak papírra vetni a karácsony kapcsán, írom és gondolom ezt azért, mert sokszor úgy érzem, hogy  a régi, klasszikusnak mondható elbeszéléseket, regényeket, novellákat nem múlja felül semmi sem. Az én szememben, az én olvasatomban. Persze, mondhatom, hogy az én gyerekeim is a mai világ szülötte, hogy nekik is sok kívánságuk van, főleg a kisebbnek, de vajon fel tudnák-e fogni, hogy milyen volt régen, amikor tényleg a cukor, dió, mogyoró volt az ajándék. Vagy éppen egy új pár cipő. Amikor egy fenyőág, vagy éppen egy kisebb fa ünneplőbe öltöztetve okozott felhőtlen agy örömet, amikor tényleg a karácsonyt ünnepelték, annak hagyományos keresztény mivoltát.


Ahogy olvastam ezeket a kis rövidke írásokat, annyira belemerültem, és annyira áhítozni kezdtem ismét, hogy találjuk meg az ünnep örömét! Hogy gyorsan találjuk ki, hogy minek örülne a gyermekünk, és alkossuk meg, mi magunk, amiben az örömünk is benne lesz.
Díszítsük a lakást, süssünk mézeskalácsot, játsszunk nagyokat az egyre sötétebb délutánokon, gyújtsunk gyertyát és igyunk forró fahéjas teát, vagy éppen olvassunk jókat és kellemeseket.

Az Ünnepek ünnepe kiadvány 10 karácsonyi történetet olvashatunk. A legtöbbet ismerhetjük, de ez nem csorbít azon az élményen, amit az olvasás közben érzett melegség okoz.
A diótörőt nagyon kedvelem, Kosztolányi Öröm című műve számomra örök, Dickens Karácsonyi éneke mindig vissza-visszatér karácsonykor, de sajnos még mindig nem sikerült végigolvasnom.
Most mégis Jókai írását kell kiemelnem, a Melyiket a kilenc közül, amely a leginkább megdobogtatta azon az estén a szívemet, amikor olvastam. Az írás, amely bebizonyítja, hogy vannak olyan helyzetek, amelyben a szegény család boldogabb lehet, mint a gazdag egyedülálló- és hiszem, hogy megállja a helyét a mai világban is.

"Azzal letette a bankót az asztalra, s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasíp gyanánt, közékük ült alacsony székére, s rákezdék tiszta szívből újra:
"Krisztus urunknak áldott születésén."

Bár karácsony igen messze van még, de a koszorún az első gyertyát néhány nap múlva gyújtjuk, így én ezzel a könyvvel kívánok mindenkinek áldott, bensőséges adventi készülődést, karácsonyi várakozást!

Athenaeum Kiadó
2012

Finy Petra: Egy marék buborék

Átestem a Finy Petra keresztségen. Felnőttként, önmagam választottam.

Rettenetesen nagy kíváncsisággal vetem bele magam a kortárs magyar gyermekversekbe: folyamatosan és mindig.
Nem tudom, hogy kell-e különösebb hangulat a gyerekversek olvasásához, én , a sima, nem karácsonyi vagy éppen nem anyáknapi költeményeken kívül, nem szoktam emelkedett hangulatban olvasni, hanem kutatom-keresem az újakat, a jókat, amelyeket fel tudok használni az oviban felolvasásra, mondogatásra, vagy éppen "megtanításra".

Tehát: elolvastam az "Egy marék buborék" című könyvet, és mielőtt belekezdtem volna, máris a tartalomjegyzéket kerestem, mert én a címadó versre voltam kíváncsi: azokra a szivárványszínben pompázó, illékony csodákra. De csak lettem volna, mert ilyen című vers sajnos nincs. :(

Ezért elkezdtem hát, és belemerültem. Először le kellett takarnom az illusztrációkat, mert jobban tudtam élvezni az írásokat, amelyek a Tengerember, Miskeri-Maskara bál, Eperinga, Felhőország, Egy marék buborék, Masinagyerek, Családom és egyéb életfajták és A négylábú kétlábú főcímek alá vannak csoportosítva.
Bevallom őszintén, hogy nem mindegyik verset tudtam befogadni. Még akkor is mondom ezt, ha a könyv borítóján Tóth Krisztina botfülű óvónéninek fog nevezni, amivel természetesen vitába szállnék, mint óvónéni, mert hangszeren -jól- játszó pedagógus vagyok. 

De azt is bevallom, hogy találtam olyanokat, többet is,  amelyek viszont nagyon tetszettek. tetszettek, mert tényleg Weöres Sándor verseit rejtik bizonyos szempontból magukban: a ritmusuk, a dallamuk, a szövegük. Tetszettek, mert kreatívak, amelyek közel kerülhetnek a gyerekekhez, de örültem volna, ha találok benne mondókákat, vagy 1-2 versszakos mondogatni-valókat is, amelyeket a legkisebbek is könnyen befogadnak.


Találkozhatunk a Holddal, az Angyallánnyal, vagy éppen egy tündérrel, de összefuthatunk egy sárkánnyal, kobolddal is. Randevúzhatunk az összes évszakkal, és otthon érezhetjük magunkat a különös járgányokon is.  Érdemes elolvasni e versgyűjteményt, mert újabb Szulyokvszy Sarolta illusztrációkat láthatunk (az újabb stílusából valókat, legalábbis nekem úgy tűnt), és azért is érdemes, hogy új verseket halljunk, ismerjünk meg. Lehetséges, hogy többször is el kell olvasni, többször is meg kell hallgatni néhányat, de sok kóstolás és ízlelgetés meghozhatja azt az élményt, amellyel elfogadhatjuk ezeket az új költeményeket, és a hozzá kapcsolódó érzéseket akkor is, ha elsőre nem sikerült maradéktalanul.
Még én is olvasom őket, mert vannak benne olyan kifejezések, megfogalmazások amelyeket még most kóstolgatok, amelyeket meg kell szoknom a szövegösszefüggésben. 
De haladok a korral, olvasgatom tovább.

"Tele van a Hold
Pihe-puha fénnyel,
Tele van a Hold 
Fura televénnyel."

A kép Finy Petra blogjából származik.



Kolibri Kiadó
2012

Jennifer Pohlman - Rodney Searle: A fitlabda és a Pilates


Elég régen már, hogy lett egy hatalmas kék színű fitlabda a lakásunkban, a Lány szobájában volt a helye, míg ki nem sajátítottam a gépem elé. Főleg azért, hogy azon üljek, azon nemes célból, hátha a tartásom jobb lesz (ahogy ezt hallottam) illetve azért, mert szék nem fér el a gép előtt, a labda pedig könnyen elgurítható.


Szóval a labda megvan, most lett egy könyvem és a könyvhöz egy dvd-m is, hogyan is kell(ene) ezzel a sporteszközzel tornáznom. Megtudtam, hogy mire jó.
Nagyon vicces volt, hogy nem én kezdtem először a feladatok kipróbálását, hanem a 11 éves sportos kislányomra bíztam, éppen unatkozott. Bevallom őszintén lett egy kellemes időtöltésünk.

Komolyra fordítva a szót, el kell mondanom, hogy nagyon tetszik a kiadvány. A torna dvd-vel bővített könyv részletesen ismerteti hogyan lett ötvözve a fitlabda és a Pilates-módszer? Már a bevezetőben megtudhatjuk, hogy a labdás gyakorlatok sok hasonlóságot mutatnak a Pilates-módszer alapelveivel, mely a helyes testtartásra, az erő kiegyensúlyozására és a mozgáskontrollra helyezi a hangsúlyt. A Pilates alapelveivel való megismerkedés után (koncentráció, irányítás, központosítás, áramlás, pontosság, légzés), és a pozitív hatásokkal való elméleti  megismerkedés után még a fontosabb gyakorlati tanácsok ismertetése és a légzés fontossága került előtérbe, miután pattanhatunk a földre vagy éppen a labdánkra!

A dvd és a könyv ugyanabban a sorrendben halad. A könyvben olvasható a feladatokkal kapcsolatos célok, illetve a dvd-n hallható instrukciók szövege.
A légzőgyakorlatoktól kezdve a has-, farizmokon keresztül, a helyes testtartás feladatain át a nyújtás és lazítás feladatokig juthatunk el. 
A narrátor hölgy végig ütemesen, számlálva, értelmesen és érthetően mondta az instrukciókat és, hogy mire kell figyelni.

"A Pilates a mozgás újratanítását szolgáló olyan egyedülálló technika, mely a testet egységes egésznek tekinti, s célja az egyén állóképességének fejlesztése."

Az edzések során mentálisan is jelen kell lenni, de a rászánt idő végeztével felfrissülve fejezhetjük be a mozgást.

Labdára fel!



Gabo Kiadó
2012



2012. november 24.

Szabó Attila: Pocakmese


Egy igen érdekes könyvet tarthattam a kezemben, és rá kellett jönnöm, hogy ez nem igazán gyerekkönyv. Legalábbis nem kisgyerekeknek való. Nem a felvilágosító-jelleg miatt, hanem úgy gondolom, hogy egy felnőtt ember kerül hozzá közelebb, majd ő általa tud a könyv közelebb kerülni egy nagyobb gyermekhez.


A pocakmese egy születés története, nem mindennapi módon. Bepillanthatunk egy csodába, majd visszafelé számlálva eljutunk a kilencedik hónapig, a megszületésig. S bár, mi felnőttek ismerjük ennek mikéntjét, ennek folyamatát, de mégis szívet melengető, ahogyan egy kis lény úgy dönt, hogy emberré szeretne válni, és ahogyan ezt a kis lényt elképzeljük, hogy játékosan hogyan is telhetnek odabenn, a mama pocakjában a napjai.

".. De lehetsz lehulló falevél, röpködő újságkivágás, esőcsepp vagy a nyugati szél, az most akciós. Lehetsz táltos ló, sárkány vagy kőszirt ormán lebegő fénylidérc... Egyik sem? Akkor nézzük tovább. Ez hogy tetszik? - mutatott rá hosszú ujjával egy rajzra.- Mit szólnál ahhoz, hogy ember legyél? (...) Az ember különös lény. Leleményes, nyughatatlan. És folyton képzeleg. Én is voltam ember... (...) Mielőtt angyal lettem, ember voltam..."

Hogyan telnek, amikor játszik, amikor valamilyen módon érzékeli a külvilág történéseit, ahogy egyre kisebb lesz a helye, ahogyan egyre inkább kivágyik, ahogyan búcsút kell vennie pocaklakó barátjától Mackótól, és még sorolhatnám a napjait, az olvasott sorokat.

Kedves kikapcsolódás, emlékezés a múltra, a születésre, felelevenedése a történetnek játékos módon. Természetesen nem mindenki tud belemerülni ilyen módon, egy ilyen gyermekkönyv formájában az eseményekbe, senki ne a "Sehány éves kislány"-t képzelje maga elé.

Kedves, aranyos, új, néhol meglepő és fantáziát igénylő.

4. 

Kolibri Kiadó
2012

Schmal Róza: Budapesti Böngésző


Minden olyan gyerekeknek készült könyvet szeretek, kutatok és keresek, amellyel lehet játszani. Lehet az illusztrációkban kutakodni, keresgetni, aprólékos, szemet gyönyörködtető, színes, ha szükséges, és egyszerű, ha arra van szükség.


A Budapesti Böngésző már 2 éves kor felett ajánlott mű, amit nézegethet a mama vagy éppen a papa a gyermekével, amikre rácsodálkozhat, az oldalak színes kavalkád mindenképpen elcsábítja a kicsik tekintetét.

A 4-5 feletti gyermekeknek és szüleiknek csodálatos kalandokat kínál Budapesten. A képeken a szemekkel megismert városrészeket felkutatva, sétával és egy kis mókával jó kis kirándulásokat lehet tenni, visszatérni a helyekre és keresni a kismajmokat (vagy egyéb dolgokat).

Hiszen a könyv fülszövege is őket kutatja:

"Megszöktek a kismajmok!!! 
Kövesd a nyomukat Budapest legkülönbözőbb pontjain, és segíts az állatkerti gondozónak megtalálni őket. A hajnalban kezdődő üldözés egész estig tart, és végigvezet minket a Liszt Ferenc reptérről a Nyugati pályaudvarig, a Margit hídtól a Batthyány térig, a vártól a Városligetig, a Közlekedési múzeumtól a Vidámparkig, hogy végül a majmok megtalálják helyüket az Állatkertben… 
12 helyszín a forgalmas fővárosban! 
Az oldalakon elbújt még két sün, egy mókus, két pöttyös ruhás kislány, egy papírrepülőző kisfiú, és egy bohóc is! 
Vajon merre lehetnek?"

Természetesen az apró állatok csak a könyvben láthatók, ott kutathatók, de a leleményes családtagok bármit ki tudnak találni egy igazi felfedezéshez!

Az én kisfiam, aki 9 éves, amikor kezébe vette a könyvet, a belemerülés közben és után boldogan fedezte fel az ismert helyeket. Olyan képet is felismert, ahol életében egyszer járt, pár hete a papájával, amikor célirányosan egy helyre mentek a Lehel tér környékén. Felkiáltott, hogy "Itt voltunk a múltkor!, Itt mentünk le az aluljáróba! Itt van valami bevásárlóközpont is. Láttam is."
Mire a családfőnk felhúzott szemöldökkel nézett, keresett valami fogódzót, hogy mit láthatott, miközben az utcát kereste rendületlenül.
Amikor rápillantottam a képre és megláttam a 14-es villamost rajta, nyugalommal simogattam meg Peti buksiját, hogy mennyire ügyesen megfigyelte a környéket.
Hát igen, a fiúnk majdnem mindenre emlékszik, ahol járt, amit látott. Legyen akár margitszigeti kirándulás, városligeti móka, vagy akár Duna-parti kószálás. Bár ilyen lenne az agya az iskolai információkra vonatkozóan is! 

Engem meggyőzött a könyv, a rajzok, mert mi azt is bebizonyítottuk, hogy visszafelé is működik. Felismerhetőek a rajzok, szépek és jó ötletnek tartom ezt a böngészést, kószálást, kutatást, együttlétet.

Szívesen fogadnék egy második kötetet is, amelyben egyéb fővárosi fontosságok, nevezetességek találhatók, mint pl. Normafa, Libegő és János-hegy, Citadella közelről, a nagy csúszdás-helyek, Planetárium, egyéb múzeumok.

Mindenképpen 5!

Kolibri Kiadó
2012

2012. november 23.

Hidasi Judit: Kilenc

Nem hiszek a véletlenekben, hiszem, hogy minden előre elrendeltetett, hogy összefüggésben vannak dolgok, a személyek egymással, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, annak úgy kellett valamiért történnie. Akár keressük az okokat, akár nem, akár szenvedünk, akár nem. ha szükséges, akkor úgyis előhívjuk az eseményeket és töprengeni kezdünk.

Fehér Piros, igen extra hülye név, amit Pircsi is érez, aki a szüleitől kapta e csodás nevet. Egyszem lánykája papájának és mamájának, mi-több 35 éves felnőtt, amitől kicsit elhűltem, mert kevesebbre tippeltem, így már az elején töprengeni kezdtem, hogy ennyire változik a világ a késői családalapítás vonatkozásában?

A történet Piroska története, akiről e néhány napos kaland során teljes képet kapunk, megismerjük kívülről és belülről, eltöprenghetünk a jellemén, aki szeretné barátnőjévé fogadhatja.
Pircsi egy párkapcsolatban élő szerelmes hölgy, akinek szerelme elutazik a nyár folyamán egy kb. 5-6 hónapos expedícióra Afrikába. Ő fogyasztja a rengeteg zsebkendőt rettenetes hiányában és szerelmi krízisében, mikor is egy rendező ismerőse, Dénes munkát ajánl neki: egy ősszel színpadra állítandó darabhoz keressen meg kilenc művészt/művésznőt, győzze meg őket ismeretlenül és úgy, hogy semmit nem tud a darabról. Piros Luluval, aki tulajdonképpen nem is a barátnője, és egy exszerelmével Attilával (hogy is került a képbe ő is?) indul útnak a sorrend szerint, és elkezdődik a lényeg.
A könyv lényegében a nő "magára találását", a lényegek előre törését mutatja meg, hogy minden mindennel összefügg, hogy lassan, napról-napra, óráról-órára, percről-percre oszlik fel a köd a szeme elől, és végre a hisztis nő elkezd változni. Éppen itt volt már az ideje, szerintem. (Azt azért halkan ideírom, hogy sokszor én is elcsodálkoztam magamon, a mondatok adta felfedezésen, de ekkora homályban általában nem élek.)

"Az életem első harminc évét úgy éltem le, hogy meg voltam győződve róla, pontosan tudom, ki vagyok."

A színészek és színésznők a történetükkel, az életükkel, a körülöttük lévő eseményekkel olyan intenzív érzéseket váltanak ki Pirosból, Luluból, s még Attilából is (olykor), hogy az olvasónak is elgondolkodni-valója akadt a szeme elé táruló mondatok kapcsán.
Természetesen mindenre választ kaptam, az is kiderült, hogy Kovács Vera az egykori Április úti lakos, hogyan kerül be az autójukba, és hogyan csatlakozik hozzájuk.

Az utazás során a hangosságok, a csendek váltják egymást, Pircsiben lassan minden le is ülepszik, és meg is érti azokat a dolgokat, amelyeket először véletleneknek gondolt.
Szerintem nem voltak véletlenek.

"Furcsa, hogy elmegyünk a boldogság mellett. Megszokjuk. A mindennapok részévé válik. Olyan lesz, mint a víz, amit megiszol. Nem vagy szomjas, bármikor leguríthatsz egy újabb pohárral. Természetes, kézenfekvő."

.. és éppen ezért gondolkodtam egy napig az értékelésemen. Folyamatosan azon töprengtem, hogy nem lehet, hogy ilyen bénán, ennyire egyértelműen, egysíkúan lettek összeállítva a nevek, a hozzájuk vezető útvonal egyszerűsége. Hogy gondolkodni sem kellett, hogy minden eléjük került.
Nem lehet, hogy véletlenül kerültek ők össze hárman, majd négyen. Nem lehet, hogy Hidasi Judit így írta meg a történetet. Néha fogtam a fejem, mert Coelho frázisokhoz hasonló szöveggel találkoztam. De hisz ő is kissé lealacsonyítóan említette a mestert egyszer. Nem lehet! A továbbolvasás során pedig válaszokat kaptam, de mindig előjött bennem, hogy Bakker! Ez a Fehér Piros 35 éves! Már 35.
Visszatérve a sorrendre: végül letettem a voksomat Dénes mellett, aki annyira fantasztikus rendező, hogy ő rendezte meg, ő rendezte át a nő életét, a nyarát, hogy az ne a zsebkendőket fogyassza, ne nyavalyogjon annyit, hanem találjon értelmet az életében, hogy tegye helyre saját magát.
Természetesen aztán a helyére kerül minden, de a könyv végére felgyorsultak az események, és hiányzott onnan valami. Valami plusz, valami több, és hiányzott a lassúság és a leülepedés.

Tetszett a könyv, de ez a hiány miatt csak 4. Ehhez a 4-hez kiiktattam ezt a 35-ös számot is. Kérem, ne haladjon ennyire másfelé a világ...!

Máté Angi: Az emlékfoltozók

Szeretek Máté Angi könyvet olvasni, mert soha nem csalódom benne. Ezt a könyvet is a szívembe zártam, új kedvencet avattam, és végre több gondolatom is a helyére került.

Hallottam Angi mesemondó hangját a fülemben, láttam az olvasó arcát magam előtt, miközben a takaró alatt kuporogva merültem bele a tündérrigólányok életébe.

A faodúbarna és a limonádészőke rigólányok, akik tündérek, s így, mint a többi tündér különleges képességekkel rendelkeznek. De mégis emberiek. Boldogok, nevetgélnek, de ott van bennük a szomorúság, az elérhetetlen és megváltoztathatatlan is. Élik boldog, olykor szomorú napjaikat a dombon lévő házikóban, ahol labdarózsára tekerték a hajukat, együtt üldögéltek a fotelban, megosztották a házban fellelhető egy pár gumicsizmát, és az idejüket az emlékfoltozással töltötték. Néha a városban van dolguk, vagy papucsot varratnak, vagy csak fagylaltozni támad kedvük, de az biztos, hogy a legsárgább villamossal utaznak, és megkacagtatják az utasokat. Velük nevettem, tőlük tanultam, hogy a pitypang fújása mire jó, és már fogalmazom is a levelemet, hogy nekem melyik emlékem veszett el, amit meg kellene keresniük. Mert fontos lenne. Nekem. Az új emlékeim mellé. Amit tőlük is kaptam. Itt és ott.

 De bármi is történik, lehet olyan ősz, hogy a hideg is kötött szvetterben ül a kerítésre, hogy Titok elköltözése miatti szomorúság ül rá az egyik tündérre, vagy éppen az elmúlás, elválás kopogtat házuk táján, akkor is mindenen felül tudnak kerekedni, és a céljuk, "munkájuk" mindig az marad, hogy az emlékeket, más emlékeit megfoltozzák. Várják a postást nap mint nap, és útra kelnek, hogy másoknak örömet és jót szerezzenek.

"Kedves emlékfoltozók! Én egy fiú vagyok, keresem az emlékeimben a nagymamámat, de nem találom. Nem emlékszem arra, hogy milyen volt, amikor énekelt nekem kisfiú koromban. Kérlek, foltozzátok meg az emlékeimet!"

...és megfoltozták! De mikéntjét nem árulom el. Azért sem, mert azt a fajta gyönyörű kifejezésmódot, szavakat úgysem tudom visszaadni, amelyeket Angi használ. Ahhoz, hogy ott lehessünk a két tündérrigólány mellett, a mindennapjaikban, az örömeikben és a bánataikban, a szimbiotikus kapcsolatukban, ahhoz bele kell merülni egy csendes napon a mesekönyvbe, és feltárul előttünk a mesevilág, ahová mindenkinek, gyereknek és felnőttnek egyaránt szabad a belépés.

A tündérrigólányok egy csodák, csodák történnek meg velük, és én is szeretnék tündérrigólánnyá válni egy kis időre, hogy a sok mocsokban megtaláljam ezeket a szépeket! 
S már arra is rájöttem, hogy merre mentek tovább.

A könyvet Rofusz Kinga illusztrációi díszítik. Véleményem szerint illenek a történetekhez, s bár a barna az uralkodó szín, de az oldalanként megjelenő piros egy kellemes értelmezést ad a meséknek, a rigólányoknak is.

Magvető Kiadó
2012

2012. november 18.

Charlotte Rogan: Mentőcsónak

A Titanic című film óta már mindenki el tudja képzelni -még, ha nem is valósághűen- milyen is az, amikor egy nagy hajó elsüllyed és a megmenekülő utasok mentőcsónakokba kényszerülnek.
A film óta azon is sajnálkozunk, hogy ha a szemünk előtt zajló szerelem kettétörik a tragédia kapcsán.

Az Alexandra cárnő egy hajó, amely kb. 2 évvel a Titanic elsüllyedése után gyulladt ki, s lett a tenger martaléka. Megszokott módon itt is gondok adódtak a csónakokkal, egy részük elégett, a többi pedig spórolás miatt lett kisebb, mint kellett volna a tervezett 40 fő számára.

A Mentőcsónak című könyvben nem a hajó tragédiáját éljük át, hanem az egyik csónakban megmenekült 39 ember, nők és férfiak, életének elkövetkező 2-3 hetét. Két héten keresztül csónakázunk, evezünk, szomjazunk, éhezünk velük. Szükségleteinket próbáljuk éjszaka elintézni  próbálunk reménykedni, Istenhez imádkozni, próbáljuk túlélni a mentőcsónaki létet, és próbáljuk nem feladni a reményt, hogy megmenekülünk, mert hamarosan érkezik a megmentésükre érkező hajó.

A csónak hányattatásai Mrs.Grace Winter tollából és visszaemlékezéseiből ismerhető meg, aki két csónakbeli társnőjével együtt a vád padján ülnek. Az ok, amiért odakerültek: a csónakban utazó, "parancsnoki" feladatokat ellátó, egykori Alexandra cárnő-alkalmazottját, Mr. Hardie-t megölték. Előre kitervelve.

Grace írásából megismerjük a Hardie megöléséig eltelt időszakot, pontosan 14 napot, megtapasztaljuk az utazók szenvedését, megismerjük Grace gondolatait, kombinálásait, megvilágosodásait. Megismerjük  hogy melyik oldalon áll, ki mellett foglal helyet mind fizikailag, mind lelkileg.

Mrs. Grace Winter, aki friss asszonyként szállt fel a hajóra, és lett özvegy. Mrs. Winter, aki nem esett kétségbe, hanem higgadt fejjel szemlélte a lehetőségeket, aki a bíróságon is kitűnt hármuk közül.

Nem tudom, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Valószínűleg, egy fantasztikus operatőri munkával és szuperságos rendezéssel ott sírnék a képernyő előtt, siratnám az egyetlen megható jelenetet, a kisfiút, sírnék a szenvedésen, sírnék, hogy nem tudja az az ügyész elképzelni, hogy mennyire nem volt egyszerű Hardie gondolatait, tetteit elviselni. Mégis.... a könyv kevés volt. Semmi különös. Semmi eget rengető. Persze ott volt a szenvedés, és én nem is élnék túl egy ilyet, vagy de, ha jól felszívnám magam..., de akkor sem éreztem át a nagy szenvedést, az 1-2 falat ételt, vagy a kevéske vizet. Még a fájdalmakat, a szenvedést, a retegést sem éltem át nagyon.
Ráadásul még Grace-t, ezt az erős fiatalasszonyt sem kedveltem meg igazán. Olyan számító volt számomra.
Sajnálom. Annyira akartam szeretni.

Chapman a szeretetről

A szeretet...

mi is a szeretet, amelyet érzünk, amelyről vannak elképzeléseink, s amelyet sokféleképpen tudunk megfogalmazni?

Varga Endre Gábor: Szeretettanítás című könyve szerint:
„A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia.”
Idézhetnék ide sok más gondolatot, de nem teszem, mert vége-hossza nem lenne. 
Véleményem szerint, Gary Chapman már sokat letett az asztalra, ha így fejezhetem ki magam. Sok könyvet írt, ha egy szót keresek, amely az összes könyv központi témája, akkor a a szeretet mellett teszem le voksomat.

Bármelyik könyvét tekintem (elég sokat ismerek már), mindegyik alap eszméje, hogy a szeretet legyőzi az akadályokat, vagy kisebbé teszi; a szeretet átszövi a mindennapjainkat bárhová tekintünk: szülői mesterségünkre, gyerekeinkkel való kapcsolatainkra vagy éppen a társunkkal szembeni kommunikációnkra, de tekinthetünk az isteni szeretetre is. Szeressünk, és változtassunk, ha szükséges.

Ez a kis könyv az író gyűjteménye, amelynek idézetei, mondatai, szösszenetei a szeretet köré csoportosulnak. Bármelyiket is olvassuk, mindenkor helyesen bólogathatunk, hogy igen, milyen jól megfogalmazta ezt Chapman.

Sose mondjunk le a szeretetről, hogy a szeretet velünk kezdődik.., hogy mássá teszi a jövőt, hogy kiapadhatatlan forrás, és még sorolhatnám a magvas gondolatokat.


Ha valaki azt állítja, hogy a szeretet megoldja minden problémánkat, az valótlant állít. A történelem azt példázza, hogy sok embert, akár a legszeretetteljesebbeket is földrengések, árvizek, forgószelek, hurrikánok, autóbalesetek, betegségek és egyéb csapások sújthatnak, sőt sokan üldöztetést szenvednek pusztán azért, mert a szeretetben nem ismernek megalkuvást. Hogyan képesek az emberek a nehézségek és fájdalmak ellenére is kitartani a szeretet mellett? Néha épp a legnagyobb nehézségek közepette adódik ma legjobb alkalom arra, hogy kifejezzük és megosszuk szeretetünket. A szeretetteljes életben az a legszebb, hogy boldogságunk nem a körülményektől függ. Abban találunk örömet, hogy másokat szerethetünk..."

Ez a kötet éppen a megfelelő időszakban talált rám, éppen akkor, amikor egyre inkább befelé fordulva készülök lelkiekben az adventi időszakra, amikor egyre többet fordulok a gyerekeim és szeretteim felé a karácsonyt várva, arra készülve.

Önmagunknak, ajándéknak.... sok szeretettel.



Harmat Kiadó
2012

2012. november 17.

Kari Hotakainen: Az életkereskedő

"A biztonság kedvéért én hiszek az összes istenben, amit csak könyvben, újságban vagy a tévében ajánlanak."
Azért írom ide az elejére, hogy az értékelésem 4,5 csillag, vagy vérvörös fonalgombolyag, vagy osztályzat, vagy nevezzük akárminek, mert nem sikerül pozitív és ujjongó értékelést írnom, pedig a könyvet ajánlom.
Ajánlom, mert elgondolkodtató, véleményt formáló.

Főztem egy forró gyümölcsteát, amitől feldobódni nem fogok, de talán a melegség visszahozza az örömöt és boldogságot a lelkembe, amit most a könyv végeztével nem találok. Csak szomorúságot.

Mielőtt folytatom az írást, és keresem a gondolataimat, mindenképpen leszögezem, hogy a könyv jó, olvasásra méltó, csak éppen nem a felvidító fajtából való.

A könyv címe A történetárus könyv címét juttatta eszembe, és le sem tagadhatom, hogy az olvasás elején is még itt járt az eszem, hiszen már a fülszövegben felsejlik a könyv egyik lényege, hogy egy kiégett író megismerkedik egy könyvfesztiválon egy idős nővel, majd beszélgetésük közben az író meglepő üzletet ajánl ennek a hölgynek, Salme Malmikunnasnak, egy apró fonalkereskedés tulajdonosának: 7000 euróért megvásárolja az asszony hosszú életének igaz történetét.
Bár Salme eleinte ódzkodik, nem szeretné kiárusítani a családját, de végül a sok pénz győzedelmeskedik, hogy segíteni tudjon egy családtagon. A nyugdíjas nő pedig mesélni kezd, és az író elé tár mindent, ahogy ő emlékszik rá, s bár kérése az, hogy az író ne változtasson rajta, ez nem tudja az író megígérni.

Innen pedig elkezdődött az az utazás, amire nem voltam felkészülve:
megismertem a Malmikunnas család tagjait Salme-n kívül: Paavo-t a férjet, aki nem beszél, aki gondolatait csak a végén ismerhetjük meg, akkor viszont egyből a Nagypapa jutott eszembe a Rém hangosan-ból. Megismertem a 3 gyermeküket: Helenat, Pekkat és Maiat.
Ahogy Salme mesélt, úgy kerültem kapcsolatba gyerekeikkel, az ő életükkel, a "fantasztikusnak" hitt kereskedelmi munkájukkal, és így kerültem egyre mélyebbre. Ahogy haladtam az olvasással, úgy hitetlenkedtem azon az ellentéten, amely az édesanya cselekedetei, gondolatai és a gyerekek által megélt valóság között feszül. Ők hiába tettek meg mindent a fonalboltjukban, hiába próbálták a legjobbra, és a becsületes munkaszeretetre nevelni gyermekeiket, mégis nem feltétlenül sikerült ezt elérni. Hazugságok, lelki terhek, és ebből eredő betegségek, amelyek miatt kerestem a saját hangomat, hogy beszélgethessek velük, hogy vigasztaljam őket. Kerestem a kiutat helyettük is, hogy az útjukról, ami nagyon eltért a helyestől. Ahogy megismerjük őket, úgy találkozunk még néhány szereplővel, akik kapcsolatban állnak valamilyen szempontból a családtagokkal.

Ahogy olvastam folyamatosan a mai napon, úgy lettem egyre letörtebb szomorúbb, de úgy olvastam egyre gyorsabban, hogy helyére kerüljenek a láncszemek, hogy a végére odakerüljön a pont.

Az életkereskedő című könyv akár tekinthető egy regénynek, amely a modern életet ábrázolja, ahogy sokan gondolják. Karrier, fekete-fehér vegyes-házasság, anyagi problémák, gyermeket egyedül nevelő anya, vagy éppen új gazdag, feltörekvő személy...
Nézhetem úgy, hogyan nem szeretnék élni?, ahol a boldogságot apró morzsákban fedeztem fel, amelyben sok a fájdalom, sok a nehézség.
De mikor a végére értem, megértettem a történetet, a család is egymás mellé sodródott. Megjelent a szeretet, a támogatás, a megértés. Akkor, amikor szükséges, ott, ahol szükséges. De.. minek kellett történnie...

Elgondolkodva az egészen, mindenen, leírva, kiírva a szomorúságomat, a letargiámat, már jobb, hiszen lehet tenni sok mindenért, még ha nem is mindenért.. Akár az miatt is, hogy ki tudja, mi az igaz belőle, és mennyi a fikció? Mennyit mesélt Salme és mennyi a kitalált kiegészítés? Semmi nem az aminek látszik?

"A körülményekhez képest jól vagyunk. Különösen, ha ahhoz a kezdeti állapothoz viszonyítom, amikor az íróval találkoztam. Mindig érdemes összehasonlítani a dolgokat (...). (...) ... mi ez a romániai cigányok életéhez képest!"


Mindenesetre Salme, az édesanya csak a fonalgurigáit tekergeti körbe-körbe, hogy a családot összefogja, vagy megpróbálja összefogni a tetteivel, a képeslapjaival, s kialakult a kép, hogy én mit szűrtem le belőle. Semmi sem fekete vagy fehér, mindenhol ott van az éltető fény, vagy lüktető piros..., mint a borítón. Csak meg kell keresni.

Vajon kinek mit jelent a könyv története?

Libri Kiadó
2012

2012. november 12.

Mariam Petroszjan: abban a házban

Most azt mondom, hogy Hűha!, értem ezt a könyv 800 oldalas terjedelmére, ami igencsak meghaladta az én kedvenc 350-400 oldalas befogadóképességemet.

Most azt mondom, hogy Hűha!, a könyv tartalmára vonatkozóan.

Most azt mondom Hűha!, ha arra gondolok, hogy még egyszer el kellene olvasnom a későbbiekben, mert, ha mondhatom vagy érezhetem ezt, akkor mondom: egy nagyon rossz periódusomban kapott el a regény, amikor nem vagyok annyira érzékeny befogadó, amennyire szoktam lenni, ha a fiatalokról  vagy éppen sérültekről van szó.

.. és el is érkeztem a könyvhöz, amely "abban a házban" játszódik.

"A Ház a város szélén áll. (...)Ahogy nevezik: a Szürke. (...) A Ház magányos - a többi elhúzódik tőle-, és nem hasonlít foghoz, mert nem nő a magasba. (...) A Szürke Házat nem szeretik. Ezt senki nem mondja ki fennhangon..."

"A tanulók egyszerűen úgy nevezik: a Ház, és ebben a tömör szóban egyesítik mindazt, amit az iskolánk jelképez számukra: a családot, az otthont, a kölcsönös megértést és a gondoskodást."

Ebbe a Házba érkezik egy kisfiú is, hogy csatlakozzon a házbéli életbe, a többi gyermek társaságába, ahol a beilleszkedés sem egyszerű. Abba az életbe és épületbe érkezik, ahol olyan gyermekek élnek, akiket MÁS-nak nevezünk mostanában. Akik másmilyenek, mint az átlag. A Házban élnek valamilyen fogyatékossággal, mint vak, kerekesszékes vagy éppen csonka-kezű, kar-nélküli és még sorolhatnám a gyermekek típusait. Olyanok, akiket a szülők nem otthon nevelnek a családi légkörben, akiket elutasítottak. A Ház, amely a fehérből koszossá vált szürkeségével kirítt a semleges területéről, amelyben más, de mégis ugyanolyan hús-vér személyek, gyerekek élnek a maguk félelmeikkel, élményeikkel, vágyaikkal, küzdelmeikkel.

A Ház, amely magába zárta a problémákat, az örömöket, a gondokat, bajokat, a barátságokat, amely nehézzé tette az élet néhány területét, de világosan felismerhető lett és láthatóvá vált, hogy bárhol is élünk, bármilyenek is vagyunk, mindig lesznek álmaink, vágyaink, lehetünk szerelmesek, boldogok, de elegünk is lehet a világból, és akkor akár egy tölgyfára is felkötözhetünk lakni.

A Szürke, amely egy külön világ, egy külön Univerzum, amelyben a fogyatékosságok, a különbségek elenyészőek, ahol ezek nem számítanak oly nagyon, mint a kívül. Mindenki Valaki. Mindenki számít. Mindenki megtalálja a helyét. Mindenkinek lesz egy beceneve. Mindenkit befogad valaki előbb-utóbb. Mindenki tartozik valamelyik csoporthoz, szobához, sőt ki is tudnak közösíteni valakit. Fácánok, Patkányok, Madarak...  Van legzajosabb társaság, vannak veszélyesebbek. A Patkányoknak nem adnak kést, sőt a villájuk is az asztalhoz van fogatva, A Madarak hímezni szeretnek, ők a legjobban neveltek a Fácánok után. A Fácánok, akiket egy egyenruhás csoport is megirigyelhetne. Innen kerül ki a Bagós, aki egy deviáns Fácán. Akinek egy piros tornacipője van, ami különbözik a többiek cipőjétől, akit áthelyeznek emiatt egy másik csoportba. Megszokni vagy megszökni? Befogadni vagy kikészíteni? Elismerni, felismerni, elfogadni, kitaszítani? Nem a fogyatékosság a lényeg, ezek mellékesek, hanem a csoportok, a falkák, a vezérek működése, működtetése. Ki hová tartozik, ki kit fogad és nem fogad el. Kitől nehéz az elválás, kinek nehéz a búcsú, a halál...

A négyes szoba megismerése nem volt kis feladat a számomra. Sokszor kapkodtam a fejem és cikáztak a gondolataim, hogy kiről is van éppen szó, ki mesél, hogy kivel történt meg éppen az az eset, ki halt meg, milyen hatalmi harcok folynak éppen, és mindvégig az a kifejezés lebegett a szemem előtt, nem-e a "magányosok gyülekezetéről" olvasok? Hiába láttam cserebere napot, hiába ismertem meg a "Mesék éjszakáját", láttam a rajzokat és olvastam a naplóbejegyzéseket, ittam vagy éppen ettem az asztaluknál, valahogyan mindig visszatértem ahhoz, hogy nagyon sajnáltam ott mindenkit, pedig éppen ez lehet a baj, hogy ne szánalommal tekintsek rájuk, hogy inkább legyek egyenrangú velük. Hiszen a Ház az elzárt, benti világot testesíti meg, ugyanúgy, mint jelenti az egyes gyerekek közötti különbségeket, elzárást, elkülönítést is.

"Hát, tessék, ez a Ház. A maga teljes szépségében. Az ember ül, bámulja a falat vagy a mennyezetet. Közben hallgatja a zenét, vagy nem hallgatja. Meghal az unalomtól, és szakadatlanul cigarettázik, hogy valamivel elfoglalja magát..."
.... és egyszer mindennek vége lesz. Mindig a legutolsó év a legnehezebb, a legrettenetesebb... és a kibocsátás napja is elérkezik egyszer.



Éreztem, hogy nem a legjobb pillanatban olvastam, mert nem tudtam tökéletesen beilleszkedni a Házba,  -főleg- kívülállóként tekintettem rájuk. Olvastam a meséiket, hallgattam a történeteiket, drukkoltam, vagy éppen szörnyülködtem, gondolataimmal próbáltam segíteni a döntéseikben, de eggyé nem váltam velük. Pedig szerettem volna jobban, erősebben.
Ettől függetlenül- a könyv tetszett, érdekes, elgondolkodtató, mély.

4.

Magvető Kiadó
2012

2012. november 11.

Boldizsár Ildikó: Mesék testvérekről testvéreknek



Aki ismeri Boldizsár Ildikó munkásságát az nem fog csalódni ezen kötet olvasásakor sem.

Aki nem ismeri a könyveit, de szereti a meséket, ő is mindenképpen vegye kezébe e kötetet.

Akik csak a testvérükhöz állnak közel, vagy éppen egyre inkább távolodnak egymástól, nekik is ajánlom e testvérekről szóló történeteket, amelyekben megtalálhatóak a távolodás momentumai, a negatív cselekedetek, a bántalmazás, de éppen annyiszor olvashatunk szoros kötődésről, segítségről, jó családi kapcsolatról.
Hiszen Boldizsár Ildik nevéhez fűződik a  meseterápia fogalma, így ezek a mesék is mindenképpen fontos és jelentős szerepet tölthetnek be az emberi kapcsolatokban, a fejlődésben is, segítséget nyújthatnak az olvasónak.

Nekem is van testvérem, egy 3 évvel idősebb bátyám, akivel a könyvben olvasott történetek mindegyikén keresztül mentünk szimbolikus formában (azaz nem, nem öltem meg őt :D)

Visszatérve a kötetre:
A borító ismét a megszokott gyönyörű formában tekint az olvasóra, aki a kezébe veszi és elmerül a mesék világába. Azon mesékébe, amelyek nem feltétlenül gyermekeknek valók felolvasásra, mert teli szomorúsága mélyre taszít, és nem biztos, hogy elegendő lenne számukra a végén olvasható felszabadító kifejlet pozitív érzése. A meséket szerető felnőtteknek ajánlom, hiszen ez a könyv a felnőtteknek szól.
Beleröpít minket a mesék világába, amelyekben ő is megoldás után kutathat. Meg kell adni a pillanatot az olvasáshoz. Nem szabad sietni, kapkodva olvasni. Ízlelgetni kell, ismételni, visszaolvasni, elgondolkodni.

A kötet főcímei alatt sorakozó mesék mind hozták azt a típust, amit már a fejezetcím sejtetett.
Ezek alapján, kezdetnek a Mitikus testvértörténetek kerültek, közöttük a sokak által jól ismert Káin és Ábel illetve a József és testvérei bibliai történetekkel.
Ezután cseppentem bele a Testvérkalandokba az ott olvasható boldog- és boldogtalanságokkal, a Testvér a testvér ellen történetekbe és az ott olvasható szörnyűségekbe, a Bátyácskák-Húgocskák- Nővérkék eseményeibe, és végül megérkeztem, felszabadítólag az Egymást segítő testvérekig.

Mindegyikben megtaláltam egy elveszett vagy éppen működő érzést a saját testvérkapcsolatomban, és ugyanígy volt jelen bennem az a fajta érzés, amit a saját gyermekeim kapcsolatában látok vagy épen szeretnék látni.
A mesék egy része visszaköszönt rám, ismerős érzések, történések között találtam magam, így az ismétlődések megadták nekem is azt a felszabadító érzést, mint a gyerekeknek: más, de mégis ugyanaz.

Ahogy a borító hátoldalán áll:

"Volt egyszer két testvér. Ezek annyira összevesztek egymással, hogy látni sem akarták egymást. Egyikük, aki az anyjánál lakott, mindig a barátaival szórakozott, a testvérét látni se akarta, s még azt sem engdte, hogy a nevét kiejtsék előtte. AZ anyja gyakran korholta, és mondogatta neki: - Hej, fiam, bármilyen kedvesek is a barátaid, s bármennyire gyűlölöd is a testvéredet, tudd meg, hogy a barátaid nem rendes emberek, a testvéred mégiscsak testvér. Testvér testvért nem táplál, igaz, de nehéz annak, akinek nincs, Ha bajban vagy, a barátaid nem segítenek, de a testvér, ha haragban vagytok, gyűlölitek egymást, az akkor is segít."

Nem feltétlenül értek egyet a barátok tekintetében, de tény, hogy jártam már pórul néhányszor, de van egy olyan barátom, akire mindig számíthatok. De ez már más (mese-)téma.

A könyvben nekem is lett kedvenc mesém, ami mélyebben érintett, ez pedig Az első templom címet viseli.
Hogy azért, mert ilyen a kapcsolatom a testvéremmel, vagy éppen az ellenkezője miatt?- ez maradjon az én titkom.

A könyvet, a meséket nyugalmas olvasásra ajánlom minden olvasni szerető embernek!

5.


Magvető Kiadó
2012

Palya Bea: Altatok

Alig vártam Palya Bea Altatok albumát, hiszen soha nem tagadtam, hogy az Álom, álom kitalálom a kedvenc Bea-albumom. Azt hallgattam sokat az én babáimmal, azzal tititá-ztam, az volt a gyermeki- és felnőttlétem középútjához a legközelebb álló zenei anyag. ..és végre megérkezett! (Ahogy Bea Lilije is, akihez nagyon gratulálok, és sok boldogságot kívánok!)
Ahogy hallgattam az új dalokat, visszaköszönt az ismert palyabeás hang, visszaköszönt a megszokott hangvilág, hangzás, műfaj.

Ahogy hallgattam
- újra kisbabává váltam,
- újra átéltem a gyermekeim kisbabaságát.
- újra átéltem a várakozást, a születés csodáját.
Ismét sajnálom, hogy én nem énekeltem ennyit a saját gyermekeimnek.

A szövegek között találtam igazi, kedves szövegezésű altatókat, várakozókat, boldogságosakat.
Hallgattam és közben olvastam a már megszületett gyermekhez szólókat, vidámakat.
Hallhattam indiai vonalút, kínai sárkányosat, vonatosat, s más történetének megfogalmazását, emlékeit. Megjelentek a nagyik is, és ők is örülnek unokájuknak.

Elvarázsolódtam, kellemesen éreztem magam.
Elaludtam volna, ha lehetett volna.

"Holdasodik már az éj
Fürge cinke útra kél 
Az aprócska szemeket
Álomporral szórja meg

Sárga hasú cinege
Édes álmot hozol-e?
Színeset és csillanót
Palotába surranót
Könnyedet és csellenőt
Kertek alatt libbenőt
..."

Elaszom rajta, ha lehet majd, de egyelőre csak hallgatom, hallgatom, hallgatom, és elvarázsolódom újra meg újra. A gyermeki lét öröme visszacseng a dalokból, és már most előttem van, hogy milyen jó is Lilinek!

Az illusztrációkat tekintve, nem vagyok ennyire lelkes, mert távol áll tőlem ez a vonalvezetés. A színvilág néhol melegít, néhol megfagyaszt, és sajnos sok helyen nem elálmosodtam és elaludtam a képek nézegetésekor, nem simogatták a lelkemet, mint elvártam volna, hanem vad harcok dúltak bennem, és felébredtem inkább zakatoló szívvel.

De a cd hanganyagát ez nem minősíti, a dalokat kedvelem versekként és szeretem hallgatva.

4/5

Kolibri Kiadó
2012

Winkler Róbert: Márton és Micike az autószerelő műhelyben

Ez a könyv egy igazi fiús könyv! Ténylegesen 5 év felett, de az érdeklődő és már hozzáértő 3-4 éves kisfiúkkal is lehet nézegetni, ugyanis is leteszteltem a kiscsoportomon.

Márton egy kisfiú, aki Micikét a rókára hasonlító kiskutyáját elveszíti. Miközben keresni kezdi, bemegy egy autószerelő műhelybe, ahol a szerszámok csodálatos világába találja magát. Itt adódik lehetősége segíteni Pista bácsinak, itt tudja meg, hogy mi az a légkalapács, sőt Pista bácsi az olaj leengedésének titkába is beavatja Mártont az autószerelő aknában.

Mivel Micike, a rókára hasonlító kutya itt nincs, ezért megnézik együtt a gumisműhelyben is, ahol a centírozás rejtelmeit ismerhettem meg vele. (Szigorúan zárójelben megemlítem, hogy én is itt értettem meg végre ezt a dolgot, mert amikor az autóm gumicseréjét nézem végig évente kétszer, soha nem értettem, hogy mi az a szerkentyű, amin forog a kerék, miért kell ez, és mi a lényege? Mondták nekem, hogy ne üssön, azért kell, de a lényeget, hogy miért üt, azt itt a könyvből ismertem meg!)

Mivel Micike itt sem volt, Pista bácsi eszébe jutott, hogy a fényező műhelyben szokott lenni macskáknak való ennivaló, menjenek oda, hátha ott falatozik a kiskutya. S amíg elértek odáig egy kis anyanyelvi nevelés, mondjuk szókincsbővítés zajlott Pista bácsi részéről, mikor is kedvese elmondta hogy a "lakásban festik a alatt, az festés. Ha az ablakkereteket, vagy a játszótéren a mászókát, az mázolás. Az autók festését fényezésnek hívják."

Minden jó, ha a vége jó! Micike előkerült, Pista bácsi és Márton barátságot kötött egymással, sok jó és érdekes szerszámot megismerhettünk együtt, és új szavakkal is gazdagodhattunk.
Nem is vártam többet ettől a kisfiús-szerszámos-autószerelős könyvtől.

Talán csak az illusztrációt! Nos, sajnos az nekem nem annyira tetszett. De lehet, hogy csak azért, mert "olyan fiús". Hogy az milyen? Nézzétek meg magatok!

4.

Cecelia Ahern: Nyomomban az Életem



Cecelia Ahern, és az Ahenaeum Kiadó új kötettel örvendeztetett meg a karácsony előtt, hogy olvashassak, hogy gondolkozhassak, hogy elmélázzak.

Ahern könyveivel kapcsolatban sokszor nem tudom, hogyan is fog tetszeni nekem, mélyreszántó, magvas gondolatokat találok-e az éppen aktuális történetben, elkap-e a gépszíj, hogy egyben, megszakítás nélkül szeretném elolvasni.

Bevallom, hogy tartottam tőle, s amikor láttam, hogy @Csenga "csak" 3/4 *-ra értékelte, akkor megijedtem, mert ő nagyobb és kitartóbb rajongó, mint én vagyok.

A könyvre térve: nekem jobban tetszett nála!
Bevallom őszintén, hogy az első néhány oldal után a fejemet vakargatva gondolkodtam el azon, hogy jól döntöttem-e, de aztán szembe találkoztam a "Bárcsak láthatnál" tévéműsor címmel, és bekattant, hogy Ahern "Bárcsak láthatnál" című könyve nekem tetszett. Abban olvastam ennyire elvont dologról, amiben megjelenik egy "segítő" az ember életében. Így mindenképpen kíváncsian olvastam tovább, és nem is bántam meg, mert elgondolkozhattam az esetleges párhuzamokon, vagy éppen szánakozva csóválhattam a fejemet Lucy élete miatt.
Talán nem is volt véletlen ez a fajta egybeesés.

Ahogy a fülszöveg is sejteti: Lucy Silchester, 30. születésnapja előtt álló ifjú hölgy életébe kapunk betekintést, amely annyira szomorú periódusát éli egy kívülálló számára, hogy nem is csodálkozik el az Olvasó, hogy megjelenik életében az Élete, hű segítője, támasza, igazsága, amelyek segítenek Lucynak abban, hogy átértékelje vagy esetleg újrakezdje életét.

Ha a nőt tekintem, bevallom: nagyon nehezen tudtam eltekinteni a köztünk lévő hatalmas különbségről, azaz ő hátteréről a gazdag, azaz tehetős családjáról, a magányos életéről, az én pont ellentétes életemmel szemben. Sőt, nem is könnyen érthető meg, hogy mit szenved ezeken a dolgokon ennyire, de ismerek ilyen hölgyeket, akik hasonló karakterek, mint Lucy, így már nem is lepődöm meg annyira.

De sikerült, mert sajnálni kezdtem az erőtlensége miatt. Ahogy megismertem a családi hátterét, a nagy házban elvárt íratlan szabályok közötti gyermeki életet, az elvárt munkahelyeket, az elvárt magatartásmódokat, akkor megértettem őt, és helyeseltem tetteit. Én is menekülök minden ilyen, hozzám alapjaiban távol álló elvárásoktól.

Lucy mellé odacsapódott az Élete, aki egy férfi. Aki nem tágít, aki segíteni próbál úgy, hogy rávezeti, hogy csak mondja, mondja és mondja..

Az első órákban, napokban Lucy úgy érezte, hogy több kárt tett a jelenével, mint örömet okozott volna, hiszen a nő sem látta az erdőt, folyamatosan sajnáltatta magát, és csak azt a szerelmét és szerelmi életét sajnálta, és csak azért sajnáltatta magát, mert egy 5 éves kapcsolata 3 éve véget ért. Igen 3! Ennyi idő alatt egy egészséges személy túllép, de ez nem sikerült a mi főhősünknek.

A történet olvasatta magát, nagyon gyorsan haladtam vele, könnyed kis kikapcsolódás, miközben előttem is peregtek le bizonyos események. S bár sejtettem, hogy mi lesz a vége, a kicsengése, mi lesz Cosmo-val , az Élettel, a segítővel, mégis kíváncsi voltam, hogy éri el Lucynál a változást.

Nem lehetett egyszerű: "ha te hazudsz egyet, én elmondok rólad egy igazat" -egyezmény, könnyű volt átérezni az ott lévő feszültségeket, de minden jó, ha vége jó!-alapon boldog voltam, hogy megoldódott Lucy problémája.

..és, hogy én mit tennék, ha megjelenne hirtelen az Életem? Valószínűleg hárítanám a problémát és elvonulnék egy sarokba sírni, hogy mit és hol rontottam el?

Chris Fabry - Gary Chapman: Parázs a hó alatt

Kíváncsi lettem, hogyan lehet életben tartani a parazsat a hó alatt?
Kíváncsi lettem, hogyan fér bele 120 oldalba minden, ami a válástól az újrakezdésig történhet?
Kíváncsi lettem, hogyan fér bele néhány órába az, ahogyan Marlee és Jacob átgondolja még egyszer, talán utoljára a döntéseik helyességét, vagy éppen az egész életük eddigi és ez után következő lépéseit, lépcsőfokait.

A történet nagy szomorúsággal kezdődik. Egy kontraszt van benne, hiszen szenteste van, ami a boldogságot jelenti sokak számára. Teljesen mindegy, hogy a gyermekeink örömét vagy éppen a Megváltó megszületésére gondolunk, ez a nap a boldog ünnep napja. Ezt pedig a boldog várakozás előzi meg.
Marlee és Jacob 20 éves házasságuk lezárásaként, éppen a házassági évfordulójukon igyekeznek (milyen morbid!) az ügyvédhez, hogy aláírhassák a váláshoz szükséges papírokat. Szakad a hó, vihar van, csend telepszik a külvilágra, ők a feszélyezett csendben utaznak autójukkal.

"Járt utat járatlanért el ne hagyj!"- állítja a mondás, de Jacob úgy dönt, hogy a biztonságosabb autópálya helyett a viharos főutat választja. Ez a választás lesz az a meghatározó, ami ezek után következik a történetben.

Amíg a szívemmel hitetlenkedve és kíváncsian olvastam a kis ház történéseit, izgalommal töltött el az aranyedények szerepe, addig az agyam miatt csak a fejem csóváltam. Valahogyan olyan érzésem volt, mint amikor egy kirakóba a sok kék színű darabkát próbálom rossz helyre begyömöszölni. Én is próbáltam mindent elhinni, s amikor már éppen döntöttem, és a mese kritériumai alapján olvastam, akkor találtam meg a jót, akkor került helyére az utolsó darab, akkor lett tiszta az ég, s akkor lett igazi karácsony.

Elgondolkodtató, viharos, szívet melengető.

4/5


Harmat Kiadó
2012

2012. november 1.

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör (Engelsfors-trilógia 1. rész)

Néha szükséges a fülszöveghez fordulnom, mert úgy érzem, hogy annyi történés és összeérő szálak szerepelnek egy ilyen izgalmas könyvben, hogy akaratlanul spoilereket írnék.

"Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…"

Tehát Svédországban vagyunk, fent Északon, ahol hűvösebb van, ahol kietlenség van ebben a kisvárosban, ahol a tipikus tizenévesek utálnak élni, lakni, mert mindenki ismer mindenkit, akinek minden léptét látja valaki ismerős, ahol nem lehet kilépni egy ránk-akasztott jelző bűvköréből, ahol, ha eddig nem volt, azután sem lesznek igazi barátaink, ahol ugyanazok a fiúk tetszenek a lányoknak, és még sorolhatnám tovább.

Engelsfors, ahol minden kudarcba fullad, ahol a kihalt és csődbe ment bevásárló központ-ban jósközpont nyílt, ahol egy kis helyi újság tudósít minden nagy és semmitmondó eseményről, ahol ............. boszorkányok élnek, s mit sem sejtenek önmagukról, egészen addig amíg meg nem hal egy tanuló az iskolában, akiről kimondják, hogy öngyilkos lett, s nem tudjuk a boszorkányságot addig, míg a fent nevezett lányok, Rebecka, Miino, Linnéa, Ida, Anna-Karin és Vanessa nem látják vörösnek a Holdat, és nem mennek a kisváros egy kihalt területére ugyanabban az időben. A megvilágosodásuk nem is történik meg ezen az estén, illetve nem mindannyiuknál, csak azt tudják, hogy ők a Kiválasztottak, ezt titokban kell tartaniuk, és együtt tudják elérni a változást, a megoldást.

A történetről nem is ejtek több szót, de nekem szembetűnt, hogy a lányok mindegyike magának való természetű, akikre ezen sors választása esett. Illetve a jellemük miatt váltak boszorkánnyá?.. bármit gondolhatunk bele ebbe, ezen a tényen nem változtat az a tény, hogy a lányok családi hátterében, vagy a lányok személyiségében mind találhatóak olyan jellemvonások, amelyek miatt, vagy ezek következtében, igazi barátok nélkül tengődnek: felszínesen vagy magányosan. 
Bármelyik jellemvonást nézem, az árvaságból fakadó deviáns magatartást, az anorexiát, a tanulás-mániát, vagy éppen a kövérségből fakadó peremhelyzetet, (stb.) mind-mind olyan életet hoztak magukkal, ami miatt ők lehettek volna a Kiválasztottak, ha utólagos kiválasztás lett volna. De ezt csak én gondolom, és mivel ezzel születtek,  nem is lett lényeges.
Miino élete tűnt csak normálisnak, ha szigorúan vizsgálom, de ez nem jelent semmit a történet szempontjából, csak mindig megakad a szemem, és fennakad az olvasásom, amikor hányatott és zaklatott kamaszokról olvasok. Annyira tetszett a szereplők ábrázolása, hogy meg is fogalmaztam: ha körülnézünk bárhol láthatunk ilyen fiatalokat, bárhol hallhatunk róluk, bárhol felismerhetjük őket... talán mi magunk is valamelyik típusba tartoztunk. Drukkoltam mindegyiküknek, hogy a saját maga alkotta, irányította élet úgy sikerüljön, ahogy tényleg jó lesz.

A történet, a boszorkányságok, a mágikus cselekedetek sorra megjelennek a történetben, meglepetések sora tárult a szemem elé, s miközben haladtam az olvasásban, úgy lettek téziseim, amik -természetesen- nem állták meg a helyüket. Nem volt egyszerű a lányok összedolgozása, nem mindig jutottak dűlőre a saját maguk alkotta vélemény-különbségek miatt is, de az hetek/hónapok elteltével rájöttek, hogy nincsen más választásuk, és remélték, hogy a Kör alkotása, hogy mindegyikük benne legyen sikerülni fog. 
Hiába nem volt 100%-osan akciódús a könyv, mégis haladni lehetett vele, mert lekötöttek a lányok, a macskák, hollók és rejtélyek, folyamatosan véleményt formáltam. Aztán hirtelen akcióba lendültek, s gyorsan haladtak az események. Izgalmas történet, amelyben én cseppet sem unatkoztam, s így feltételezhetem, hogy a tizenéves-izgalmakra vágyó- korosztály tagjai is lelkesedni fognak a könyvért.

Elgondolkodtam, hogy a következő kötet milyen újdonsággal fog szolgálni, mert az már bebizonyosodott: boszorkányok pedig vannak!

5.

Geopen Kiadó
2012


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...