2012. április 21.

Roberta Rich: A velencei bába

Lányom neve miatt vonzódom a Hanna nevű szereplőkhöz, így ezt a könyvet is hamar felfedeztem. Most jutottam el odáig, hogy kezembe vegyem, s a tanulás és a történet vonzósága miatt hamar be is fejeztem.

Rövid értékelés: tetszett és ajánlom: egy jó kikapcsolódás egy süppedős fotelben történő történelmi utazáshoz.

Hosszabban azt tudnám írni, hogy a XVI. században játszódó történetben Hanna a zsidó bába olyan lépésre szánja el magát, ami akkor tilos volt, ami akkor büntetendő volt, ami akkor halálra ítélendő volt. Arról nem is beszélve, hogy a nők sorsa még más volt.

De itt áll ez a nő, aki a szerelméért-férjéért olyan lépésre szánja el magát, amit más nem tett volna meg ebben az időben. Olyan nő, aki a gyermekszeretete miatt szánja el magát, amit senki más nem vállalt volna el. Olyan eszközzel dolgozott szükség esetén, amellyel akár boszorkánynak is kikiálthatták volna őt. Ő volt egy velencei bába, ő volt A velencei zsidó bába, aki nem segíthetett keresztényeknek, mégis elment.

A történet másik szálán megismerjük férjének, Izsáknak Máltában játszódó történetét, aki vár, hogy visszavásárolják őt az elszenvedett rabságból, aki kitartóan és hűségesen ellenáll minden gátló tényezőnek és reménykedik vagy hisz Istenében, hogy egyszer viszontlátja feleségét, akivel sok-sok szép és fájdalmas dolog van már a hátuk mögött.

A sok szereplő mellett még egyetlenegy nevet említek meg: Matteo.......... 
A hosszú értékelésem végén már csak annyit említenék, hogy a korszakban megjelenő élet-halál kérdést,  a brutalitás megjelenését, a zsidó-keresztény ellentétet pont megfelelő történelmi háttérrel jelenítette meg az írónő. 
Komolyan és őszintén ajánlom a mai nagyon modern és nagyon fiatalos és nagyon sokat mondó irodalmi alkotások/élmények mellé. A velencei bába című könyveben olyan fontos értékek jelennek meg, mint szeretet, szerelem, küzdelem, kitartás, hit.

2012. április 19.

Máté Angi: Kapitány és Narancshal

(Nagyon vicces, hogy Halacska csoportosaim vannak. Akik előtte narancssárga csoportosok voltak. Ez most jutott eszembe. Vagy most esett le... Uppsz. Kötődés a köbön.)

Alig vártam a könyv megjelenését!

Most olvastam másodszor. Először valamikor decemberben… Akkor is elvarázsolt, elvarázsolt Máté Angi, a találkozásunk, a beszélgetéseink. Ma kezembe vettem, megnézegettem, és az illusztrációk emlékével újraolvastam, és sokkal több minden kezdett hozzá kapcsolódni, mint néhány hónapja. 

Ki a Kapitány? Ki a Narancshal?….. egy mese, amelyben a mesél, és amelyben megjelenő mesék elgondolkodtatnak. A Locsolócső története, a Szék története. A Narancshal története. és a többi.

Vajon melyik vagyok én? A Kapitány, a menekülésével, a kereséssel, a lemondással? Király a halak között? Vagy valamelyik unokatesó az akváriumban.. vagy csak a barackbefőtt- ebben a könyvben még annak is szerepe van.

Milyen könyv ez? A barátságé?--- akár ez is lehet, sőt.

Tudtátok, hogy a vattacukor pálcára tűzött, fehér puhhantság ? 
Vagy, hogy Narancshal nagymamája szemüveges?…
Hogy ki a Locsolókocsi barátja, s miért lett tejcsicsonkává a világ?

"A keresés az, amikor menni kell. Most már tudom.."
"A keresés nemcsak az, hogy menni kell. Ki is kell találni dolgokat."

Kitaláltam:

Úgy döntöttem, hogy odaköltözöm. Odaköltözöm a hídra. A hídra a Kapitány mellé. Hozzá.

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Sikerkönyv...
a mai világ sikeres embereinek akár sikeres lányainak betegsége...

tegnap meséltem Kedvesnek, hogy befejeztem egy könyvet az anorexiás lányról, több nem érdekli általában, hacsak nem kezdek bele.. nem kezdtem bele.

Kicsit elmeséltem, hogy soha nem voltak nagy problémáim, ezekre max. felnőtt koromban jöttem rá, de pl. ez is egy példa, hogy kívülről tudtam a kalóriatáblázatot, de csak azért, hogy mozgásszegény életmódom miatt ne hízzak... :))
azóta is eszemben van a zsömle, a tej és még néhány dolog, mint a legfontosabb túrórudi, de nem számolok, nem is érdekel. Aztán csak úgy mellékesen az éjszaka csendjében megemlítettem, hogy a férfiak sokkal normálisabbak e tekintetben - általában. Nincsenek ekkora problémáik.

Liát érdekelte a súlya, nem érdekelte az élete. A szülei vagy hogy is mondta, Dr. Marrigen és Overbrook professzor mással törődött, igaz szerintem nem, csak nem merültek bele mélyen a problémákba. Emma lett a fontos, ő volt a kulcsszereplő, pedig ha belegondolok, ő is állhatna ezek előtt, hisz Jennifer szerint sportolnia kell állandóan, ne egyen ilyen, meg olyan kajákat stb...

Ezeknek a problémáknak a gyökere mélyen van, ott lenn, ahova ha eljut valaki, nehéz kimászni. Amolyan pöcegödör, ráadásul visszacsúszhatsz, ha a démonok ügyesek, és nincsen tele a szeretettartályod.
 Elgondolkodott-e már valaki azon, hogy egy 11 éves lány miért kezd el hányni????????????????? Te Atyaég, alányom 11 éves lesz nyáron, még jó, hogy alapjáraton jó az alkata, sőt a barátnőké is.... Nem viccelődni szeretnék, nagyon komolyan félthetem a gyerekeimet mindenkor, mindenhol, mindenért, de ebben a könyvben már 8 évesen problémák jelentek meg, aztán jött ez a másik kor. Követik egymást, utánozzák egymást, és igen, képesek kiállni egymásért. Látom, tapasztalom olykor.

"Most mondhatnám, hogy föllelkesültem, de az hazugság lenne. A szám nem számít. Ha lemennék 31,75-re 29,46 akarnék lenni. Ha 4,53 kilogrammot nyomnék, addig nem lennék boldog, amíg le nem megyek 0,99-re. Az egyetlen szám, ami valaha is elég lenne, a 0. Nulla kiló, nulla élet, nulla méret, dupla nulla. Nullpont. Végre megértettem."

Lia megértette, végre rájött! Talán neki is jobb lett, de szerencsére volt egy olyan ember, aki megmentette. Mondjuk kellett hozzá saját maga is. Az a része, aki tömte, aki kívánta, aki nem hagyta, aki ki akart törni. De kellett hozzá az az ember, akinek ma április 19-én van a névnapja Magyarországon. Boldog névnapot kislány!

Egy szál kóser kapor = 5.

2012. április 11.

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Remélem, hogy sosem fogok ilyen gyűlöletes mélységig jutni az életem folyamán.


Nem tudok beszélni, írni arról a szemétkedésről, gyötrődésről, a saját gyerekek ellen elkövetett lelki dolgokról vagy éppen a kutya elleni csúfságokról, amiket ez a nő elkövetett.
Valószínűleg meg kellett járnia a poklot, hogy eljusson addig a pontig, amikor már újra emelt főként tud járni, újra nőként tud viselkedni, de én csak ismételni tudnám az első mondatomat...




Nekem, innen kívülről nézve, olvasva, egyszerűen szánalmas, undorító, kínzó. Persze az is lehet, hogy magamra ismerhettem benne? áá, nem, hiszen ilyen nem történt velem.. de benne látom a nőket, bárhol is élnek. Benne látom a vívódásokat, a szenvedéseket, a gyűlöletüket,hogy miért pont ők, miért pont velük.. miért pont...most, miért pont így.., látom, ahogy közeledik egy vég felé, egy mélység felé, ahonnan hogyan fog kiúszni, kimászni.. látom, hogy saját magát is gyűlöli, és mindent maga mellett. legyen szó bárkiről és bármiről..
Sokkal kisebb dologért kiakad az ember, így mindegy is... akkor csak az őszinteség fáj?


Ferrante kétségtelenül jól ír, őszintén velejéig hatóan.. de ez nekem most sok volt.. és azt is tudom, hogy miért...talán...
még mindig nem bírom, ha  a gyerekek ellen van valaki. Bármi is történjen..

2012. április 10.

Sally Ann Wright - Carla Manea: 101 történet a Bibliából

101 történet a Bibliából - Fedezd fel a Szentírást!

Nagyon nehéz elvonatkoztatnom a Mesélő Bibliától, hiszen az a könyv a szívemhez nőtt. Mindenképpen megpróbáltam, és olyan következtetéseket vontam le, hogy a 101 történet azért lett 101, mert az ismertebb írások szét lettek szedve. Ezt mindenképpen jónak találom abban az esetben, ha a gyerekek önállóan is felolvassák, elolvassák maguknak. Ehhez olyan betűket választottak, hogy egy oldalra elférjen a történetrészlet, a cím és a hozzá tartozó illusztráció, így napi felosztásban is haladhatnak vele, beszélgethetnek róla.
A képeket tekintve: én picit világosabbra alkottam volna és lágyabb vonásokkal rajzoltam volna meg a képeket, de általánosságban tekintve nem zavaróak az illusztrációk.

Első ismerkedésre a bibliai történetekkel, a fontos személyekkel és a Szentírás könyveiben való további kutakodásra, olvasgatásra kiválóan megfelelhet.
Minősége, lapjai, kötése igényes, öröm  kézbe venni.

Köszönöm a Harmat Kiadónak!

2012. április 6.

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Annyira jókat olvastam és hallottam erről a könyvről, hogy amint kölcsönkaptam, azonnal el is olvastam. Nagyon érdekes gondolataim támadtak közben, amiket természetesen nem jegyeztem fel, így el is felejtettem.

Leo, Beatrice, Silvia, Álmodozó, Apa és Anya (és talán Nikó).
Kb. ennyi fontos szereplője van számomra ennek a könyvnek.

A 16 éves Leo története. Az ő szerelmének története.

A kamaszkorból a felnőttségbe lévő átmenet története.

A barátság története.

Még azt is megkockáztatom ma Nagypénteken, amikor befejeztem a könyvet, hogy ez egy isteni (vagy Isteni) történet.

Hogyan is lehetne spoiler nélkül írni róla? Ha belemerülök, hogy ki kicsoda, kinek milyen szerepe volt a dolgokban, akkor máris ellövök olyan fontos információkat, amelyek ott és akkor fontosak, amikor Leo írja. Hogy mi mikor fehér, vagy éppen miért kedvence a vörös, miközben egy kék is mindig villog a nagy fekete-fehérségben? Ugye milyen zagyva ez így? Pedig ez a lényeg... Fehér, mint a tej, piros, mint a vér.

Ez egy olyan könyv, amit mindenképpen ajánlani szeretnék a Lányomnak a megfelelő életkorban. 
Ez egy olyan könyv, ami fontos kamaszkori érzelmeket közvetít, de mégis azt kell mondanom, hogy Leo karaktere nem tetszett maradéktalanul. Valahogy ellentétben voltak bizonyos tulajdonságai. Nem tudtam összehangolni az "igazi 16 évességét" ezzel a mérhetetlen filozofikus szenvedéssel. Pedig tulajdonképpen tetszett. Talán csak azért volt nehéz, mert nem ismertem 16 évesen ilyen fiút. De alapjában véve ez keveset veszít az értékéből, mert a mondanivalója, a története tetszett minden szomorúsága ellenére. S ahogy már más is írta: minden benne van, talán még több is némi aprósággal.

Minden és mindenki a helyére kerül (még Terminátor is tud időben könnyíteni magán :D)!

S, hogy a végére is maradjon egy spoiler-mentes, így nem írom le, hogy ki az első számú kedvenc szereplőm benne, de a másodikat felfedem: az APA , így nagybetűvel!

"Mindenkinek van valami szégyenletes emléke. Mindannyian elszaladtunk valami elől, Leo. Ettől vagyunk emberek. Az arcunk attól lesz igazi arc, hogy rátetoválunk valamit, amit szégyellünk..."


2012. április 3.

Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok

Ez a könyv az, amiről nem igazán tudok mit írni.

Hömpölyög..
Érdekes.
Művészi.
Szép.
Fantasztikus stílusa van.
Sodródtam a történettel, sodródtam a szereplőkkel.
Közelebb kerültem a művészethez. A festészethez.

Először az jutott eszembe, hogy hasonló a stílusa, mint Tracy Chavelier-nek.
Senki ne kérdezze, hogy miért, de az a fajta nyugalom áradt belőle, hiába volt benne az őrület határán járó vagy éppen már megőrült Robert Olivier..., hiába volt benne agglegény, olykor szenvedő pszichiáter.


Nekem úgy volt jó ez a könyv, ez a történet, ez az író -Kostova-, ahogy volt. Még a hattyúkat is megkedveltem. A tolvajokat nem.

Nem emlékszem, hogy mikor tudtam ennyire élvezni egy olyan könyvet, ahol nem pörögnek az események, ahol, bár nem kell gondolkodni mégis el-elmereng az ember, ahol élvezek minden szót és történést, hogy megtudjam milyen hattyú vagy rút kiskacsa tette ezt aváltozást Robert Olivier-rel..
„ Csakis a szeretet erejében lehetünk biztosak. ”
Van néhány oldal, ahol egy közel 90 éves ember (Marlow a pszichiáter édesapja) szerepel. Mindössze néhány oldal... Merészség lenne kimondani, hogy ő volt a kedvenc karakterem? Vagy éppen Kate? - a feleség...
Benne megvan minden, ami egy szerelmes nőben.. Aki végigment mindenen, és még, ha fájdalmasan is, de tovább tudott lépni.

Remélem a legjobbakat így a könyv befejeztével.

Ez egy olyan könyv, amely kívánságlistás maradt! Szeretném a polcomon. Néha bele-belelapozni.

2012. április 2.

Francine Rivers: A herceg - Jónátán

Ki ne ismerné Sámuel történetét, aki hiába próbálta meggyőzni Izráel népét, hogy csak Istenre van szükségük, más királyra nincsen? S ezért, hogy ez nem sikerült s a nép tovább követelőzött, Saul lett a király.
Ki ne ismerné Dávid és Góliát történetét, amiben a pásztor gyermek Dávid egy parittyával öli meg a filiszteusok vezetőjét, Góliátot, s ezzel nagy dicsőségre tesz szert?

Ki ismeri Saul történetét, aki jobban félt a filiszteusoktól, mint az Úrtól? Aki először megijedt a rá váró feladattól, majd a "királyokat" megillető dolgokat várta el? Aki úgy érezte, hogy rá nem vonatkoznak bizonyos feladatok, s ezeket fia Jónátán végezte el helyette. Ő másolta le a parancsolatokat, s élt ezek szerint. Ő hallgatta meg Isten szavát, s ez segítségével dicsőséget szerzett. Ő hallgatta meg Isten szavát, s ő közvetítette folyamatosan Isten szavát az édesapja számára is. Ő fogadta testvérévé Dávidot, s ő lett aztán Dávid sógora.
Dávid volt, akit Saul kihasznált, akitől "tartott",  akire Saul a király féltékeny lett, mert a nép Dávid győzelmei miatt jobban kedvelte a fiút, akit aztán kihasznált és elűzött. 
Dávid és Jónátán csodálatos barátságot kötött, s bár Dávidnak folyamatosan menekülnie kellett, a filiszteusok pedig folyamatosan támadtak, Isten Dávid mellé állt, hisz ő lett aztán az új király (Saul és fia Jónátán halála után, amit a filiszteusoktól szenvedtek el).

A történet izgalmakkal, eseményekkel, fordulatokkal teli. Ezt a bibliai történetet dolgozza fel érdekesen,  elgondolkodtatóan. Jónátán és édesapja Saul jellemét egymással szemben ábrázolva nagyon jól tükröződik a két férfi közötti különbség, az apa-fiú viszony, azaz érződik az apa általi elvárások, ill. a fiúban rejlő mély tisztelet az apa (=király) iránt, akiért bármit megtesz, majdnem. Fantasztikus képet kapunk Jónátán érzelmeiről, személyiségéről, az önzetlen barát képéről, az életében megtalált és elfoglalt helyről: hogy neki ez jó volt; hogy neki ez feltétel nélküli volt; hogy ő megértette, ez a sorsa, ezt kell tennie; hogy, ha kesergett is, továbblépett, mert tudta, hogy oka van.
Jónátán jó ember volt, Jónátán és Dávid barátsága követendő minta, példa. El is gondolkoztam, hogy nekem van-e ilyen barátom...

Köszönöm a Harmat Kiadónak!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...