2012. február 27.

Stieg Larsson: A kártyavár összedől

Rájöttem, hogy nem írtam meg utolsó gondolataimat Lisbeth Salanderrről, aki mindössze néhány évvel fiatalabb nálam, szóval neki is klassz lehet, hogy minden évben munkaszüneti nap van a szülinapja után nem mintha neki számítana.

Szóval a kártyavár összedől-t, de érdekes az a gondolat, hogy kinek a kártyavára? Hiszen, ha én építem, elszomorodnék, de ha gonoszkodom és a gonoszok várát döntöm szanaszéjjel, hogy csak úgy repüljenek a lapok, akkor akár élvezhetem is.
Szóval, a cím is elárulja, hogy valami összedőlt. Egy kártyavár, egy rendszer, egy politikai nemzetbiztonság, csoportosulás, miközben Lisbeth és Mikael kettőse úgy kezd el gyógyulni, mint a szétlőtt agyú tetovált lány.

Drukkoltam, izgultam, de mégsem, hiszen úgyis tudtam mi fog történni, sőt a bemutatkozós részeket már untam is, de azért Larsson-nak sikerült úgy megcsavarnia a végére, hogy ámultam. (Pedig bevallom őszintén, hogy ezt a köv. -soha meg nem íródó- könyvre tartogatta az elképzelésem.)

Annyira szerettem volna Camillát bevonni a történetbe, és annyira szerettem volna kihagyni dolgokat, de Stieg L. ismét jól csavarta a történetet, hogy megbocsátom neki. (Valószínűleg ezeket is későbbre tartogatta.)

Lisbeth a barátnőm lett, minden évben vele fogok ünnepelni. Vagy a szülinapunkat, vagy a Walpurgis-éjt. Vagy akármit. Boszorkányosan, végre van jogom a mágiához...


2012. február 25.

Nemes Ödön: Párbeszélgetés


Sokáig várattam az értékelést megírását, mert nem is igazán tudtam, hogyan fogjak hozzá a tanulmányozáshoz vagy éppen a véleményezéshez. Ez a két-egyforma-kötetes csomag segít tisztába jönni önmagunkkal, a párunkkal, a kapcsolatunkkal, az abban felmerülő kérdésekkel kapcsolatban, ill. a házasság előtt állóknak is segítséget nyújt.

(Egyetlen bajom nem a könyvvel van, hanem azzal, hogy sokkal kevesebb ember elmélkedik el a házasságkötés előtt, mint kellene, ill. sokkal több kapcsolat megy tönkre, sokkal hamarabb adják fel, mint kellene.)

A Párbeszélgetés "nem kioktat, nem manipulál. Nyitott szívű emberekhez szól. Kérdez, gondolkoztat, válaszra vár. Segíteni akar, hogy két ember még mélyebben egymásra találhasson a szerelemben, hogy házasságuk szilárd alapokra épülhessen."

A könyv 19 témát dolgoztat fel a két féllel, aminek javasolt ideje 5 hónap, heti egy téma. A cél, hogy jobban megismerjék egymás gondolatait, véleményét. (A feldolgozás írásban, a kérdésekre való válaszadással történik, majd a másik féllel történő beszélgetéssel, a téma megbeszélésével folytatódik.) A 19 fejezet tartalmazza azokat a fontos témákat, mint a boldogság, a szeretet szabad megtapasztalása, hogy hogyan éljük meg ezt; a fejlődésre is kitér (azaz, mennyire fogadjuk el a párunk korlátait, gyengeségeit); a meghittség, a kölcsönös szeretet, a nehézségekkel szembeni viszonyulás fogalmaira is mélyrehatóan kitér; az egész kapcsolati témát érinti több oldalról (a szeretetkapcsolatokban rejlő erőkre vagy éppen a kapcsolatokban rejlő akadályokra is gondolva); a bűn, a veszekedések, a megbocsátás, a közös döntéseken keresztül még a párok közötti -sokaknál tabutémaként kezelendő- legbensőségesebb kommunikációt, a szexualitást is középpontba helyezi egy fejezetben.
Az egymás iránti bizalom kérdésén túl az Isten iránti bizalom és az imádkozást is fontos útmutatóként dolgozhatjuk fel.

Visszatérve az első gondolataimhoz: végül, miután végiglapoztam, részletesen beleolvastam az egyes fejezetekbe, arra jutottam, hogy most így röviden értékelem ezt a kötetet, (mert a saját kapcsolatomat nem itt szeretném elemezni) és azt mondom, hogy mindegy milyen kapcsolatban élsz, mindegy, hogy hány éve vagy benne, olvasgasd, forgasd, és legyél olyan szerencsés, hogy más megközelítésből jellemzed önmagadat, és ha életed meglévő párja, vagy jövőbeli életed párja is segít benne, akkor duplán nyerhettek a könyvből. Alap a megismeréshez, a közelebb kerüléshez, alap egy jó beszélgetéshez, amire sajnos egyre több embernek egyre kevesebb ideje van!

Mindenkinek ajánlom!

A könyvet köszönöm a Harmat Kiadónak!

2012. február 15.

Morris Gleitzman: Egyszer


egyszer- volt hol nem volt.
egyszer- voltak gonosz emberek
egyszer volt ez a félix, aki azt sem tudta, hogy 3 év és 8 hónap alatt mi történt a világban, hisz zsidóként egy katolikus árvaházban rejtőzködött-ide adták be őt szülei.
egyszer, egyszer, egyszer...........

drága Félix, milyen naiv vagy!

Olvasás közben lepereg előttem a csíkos pizsamás kisfiú, az ő naiv gyermeki bájával. Itt van Félix, aki a sárgarépájában a szülei üzenetét látja, aki szerint a nácik legnagyobb bűne, hogy könyveket égetnek. Kíváncsian olvasom tovább, érdekel, hogy mi fog ebből a történetből kisülni, hová fogunk kilyukadni, mi lesz a vége, mi történik Félixszel.

Innentől Spoilerveszély, de nem biztos, de idézetek következnek szépen sorban..
"
1. Egyszer egy árvaházban laktam a hegyek között...
2. Egyszer egész éjjel ébren voltam, úgy vártam, hogy...
3. Egyszer, évekkel ezelőtt láttam egy vevőt anya és apa boltjában...
4. Egyszer megszöktem egy árvaházból...
5. Egyszer egy rövid alvást kivéve egész éjjel és az egész rákövetkező nap...
6. Egyszer olyan gyorsan siettem a városba, amennyire csak tudtam, hogy megtaláljam anyát és apát...
7. Egyszer arra ébredtem, hogy otthon vagyok, az ágyamban.
8. Egyszer körülbelül hat óra hosszat meséltem Zeldának, hogy tartsam benne a lelket, és magamban is...
9. Egyszer az utcán feküdtem könnyek között...
10. Egyszer egy pincében laktam hét másik gyerekkel együtt.....
11. Egyszer megszöktem..
12. Egyszer egy fogorvos nem hagyta...
13. Egyszer elmeséltem Zeldának egy történetet, mire zokogni kezdett...
14. Egyszer szerettem a történeteket, de most gyűlölöm őket.
15. Egyszer a nácik...
16. Egyszer életemben először...
17. Egyszer ott feküdtem ...... valahol Lengyelországban, és nem voltam biztos benne, vajon élek-e vagy meghaltam.
"

A zsidó Félix 9 éves korában a szemem előtt nőtt fel, értette meg a körülötte lévő helyzetet, ismerte meg a Zeldát. Sok-sok Félix élt akkoriban, hogy kinek hogyan alakult a története? Kinek így, kinek úgy...

Egyszer volt az a sok gaztett........

"..mert mindenki megérdemli, hogy legalább egyszer legyen valami jó az életében."

(A csíkos pizsamás fiú-val és a Sobibor-ral teszik egy kupacba ezt a könyvet. Nekem az első kettő jobban "tetszett.")

2012. február 12.

Gary Chapman: Kamaszokra hangolva


Sokat gondolkodtam, hogy tudnék erről a könyvről elfogultság-mentesen írni.... szerintem nem fog menni, mert Gary Chapman "szeretet-nyelvekről" szóló sorozatának eddig olvasott köteteit a megjelenésük óta szeretem a könyvespolcomon tudni.

Rajongó vagyok, de eddig nem volt szükséges a kamaszkorral foglalkoznom.

A szeretet-nyelveket elölről -hátulról ismerem, alkalmazom, vagyis próbálom, mert nem mindenkivel szemben van kedvem, de mindenképpen a gyerekekkel kapcsolatosan nagyon fontosnak tartom.
Ezt a kötetet eddig halogattam, mert nem volt rá szükségem. De sajnos be kell látnom, hogy a nagyobbik gyermekem közelít ezen időszak felé, és kapaszkodókat kell keresnem, hogy a göröngyökből ne nagyobb kátyúk alakuljanak ki, hanem sima felületet, járható utat tudjak biztosítani kettőnk között.

Mivel tudom a szeretet nyelvek lényegét, típusait, így inkább a kamaszkorra jellemző jegyek érdekelnek.
Továbbra is fontos a megfelelő-komminikációban gazdag kapcsolat a gyermekkel, a tartalmas beszélgetések; fontos a gyermek elfogadása, hogy ne hasonlítsuk más gyermekhez, testvérhez. Bevallom ez mindig nehéz. Nem szoktam "bezzegelni", de én sajnos meg szoktam említeni, ki szoktam emelni a barátnők jó dolgait, mintegy példaként kiemelve a tulajdonságokat. Eddig nem jött be... :)

A "Kamaszokra hangolva" könyv ugyanazokon a lépcsőkön megy végig a szeretetnyelveket tekintve, ugyanúgy azt írja le, mint a "Gyerekekre hangolva" c. kötet; hogy hogyan lehet a gyerekek-kamaszok szeretet-tankját is feltölteni, mert igenis szükségük van rá.
Hiába mosolygunk, ha azt halljuk, olvassuk, hogy valaki "könyvből neveli a gyermekét", nekem is sokat jelentenek a számomra értékes szakirodalmak. A Gyerekekre hangolva után ideje volt kezembe vennem ezt a kötetet is, bevallom őszintén évek óta a fejemben volt, hogy vegyem a kezembe, hogy ne essek bele nagy hibákba. S lám, tessék, benne vagyunk egy féltékenységes átmenetben, ami nem is biztos, hogy azt jelenti, amire eddig gondoltunk.
A két gyerek más és más, más a fontos nekik, más az elsődleges szempontunk, hogy éreztessük velük feltétel nélküli szeretetünket. Mert ez a fontos. S bár mindenki tudja, hogy életkortól függetlenül lehetnek olyan helyzetek, amikor "nyílhat a bicska a zsebben", akkor is muszáj ott lennie a feltétel nélküli szeretnek, az elsődleges szeretet nyelv kimutatásának, előtérbe kerülésének.

A mai kamaszok is ugyanazokat a küzdelmeket élik át, mint amiket mi, szülők is átéltünk, amik minket is próbára tettek. Természetesen vannak különbségek is, de ha tényleg szeretnénk, akkor megbirkózunk a továbbiakban is a szülő-gyermek kapcsolatunkkal.

Nehéz erről a könyvről nem annyira személyesen írni, nehéz nem beavatni másokat a mi családunk történéseibe, így csak azt mondhatom, hogy olvassátok, olvassák el minél többen, akik közelednek a kamaszkor felé. Vagy korábban, vagy, ha fontosnak tartják a gyermeknevelést, és képesek átgondolni az esetleges hibáikat, hogy változtassanak.

Én olvastam, és bevallottam, hogy: igen, itt hibádzik valami. Itt lesz nekem valami gondom. Azt is fontosnak tartom, hogy a szülők közösen tudjanak változtatni, ha szükséges. Tudjanak beszélgetni.
Figyeljék gyerekeiket, figyeljék, hogy változott-e az elsődleges szeretet-nyelvük, és ehhez mérten alakítsák kapcsolatukat.
Nekem nem lett volna szükséges sokáig olvasnom, hisz elég hamar elértünk a "mi" fejezetünkig, de természetesen a több fejezet is hathatós segítséget nyújt azoknak, akik szeretnének segítséget.

Hogy mi a fontos a saját csemete számára, hogy ki tartozik az "elismerő szavak", a "testi érintés", a "minőségi idő", az "ajándékozás" vagy éppen a "szívességek" csoportjába, mindenkinek magának kell megfejtenie (ha eddig nem tette meg). A a kislányomnál  kamaszodó lányomnál van egy dominánsabb, de szorosan mögötte még kettő másik kullog, amit életben kell tartani.
A kisfiamnál inkább kettőt tudok csak kiemelni, de ő sokkal egyszerűbb, ráadásul a kamaszkortól is messzebb van.

Ajánlom, ajánlom, ajánlom! A tinis szülőknek, a tinis nagyszülőknek, a pedagógusoknak, azoknak, akik még előtte állnak, és mindenkinek akiknek fontosak a serdülőkor fiataljai!

"Szeretlek és törődöm veled. Melletted állok, mert a gyermekem vagy. Nem mindig helyeslem amit teszel, de mindig szeretni foglak, és mindent megteszek érted. Mivel az én fiam/lányom vagy, bármi történik, soha nem foglak elutasítani, mindig számíthatsz rám."

Köszönöm a Harmat Kiadónak!

2012. február 11.

Henry Cloud, John Townsend, Dave Carden, Earl Henslin: Családfánk titkai

A könyvben az olvasható, hogy minden családban lehetnek működési zavarok, a függő és kényszeres viselkedések még a "legjobb" családokban is gyakran előfordulnak, amelyek a diszfunkcionális családi háttérrel vannak összefüggésben.

Ismét egy olyan könyv, ami ismét rádöbbentett arra, hogy én tudom, hol vannak a gondok, hol vannak azok a beidegzült, s bár módosult minták, amik befolyásolják a családunk működését. Annak viszont örülök, hogy most jöttem rá először, vagy hangosan most mondtam ki először, hogy a problémák nem voltak akkora hatalmasok, mint én gyermekkoromban mondtam, maradjunk annyiban, hogy különböző méretekben voltak megtalálhatóak. De kinél nem voltak? 
- Azt is tudom, hogy van olyan akinél nem voltak, vagy nem annak fogták fel, de visszakanyarodva a könyvhöz, kimondható (és ez nem újdonság), hogy a gyerekkorban megtapasztalt minták meghatározzák a felnőttkori viselkedéseinket. "Természetes tendencia mindannyiunk életében, hogy gyerekeinkkel azt ismételjük, amit gyerekkorunkban mi magunk is átéltünk."
 A könyv a bibliai történeteken keresztül, a "szereplők" életén keresztül bemutatja, hogy már nagyon régen is voltak ilyen családi titkok, "zavarok", amik életeke keresztül meghatározták a mintákat.

Már Ábrahám is elhagyta a családot, már ő is védekező mechanizmussal oldotta meg a helyzetet, nem pedig szembenézett a problémával. Ismerős a helyzet? Vagy éppen a gyászfolyamat nem megfelelő lezárása miatt lett diszharmonikus a dolog..., vagy egyéb más dolgok is közrejátszottak. Már akkor! (De említhetném Dávid és gyermekei történetét is!)
A történetek/fejezetek végén személyes kérdések vannak, amik őszinte megválaszolása elindíthat az olvasóban egy gondolatiságot, egy olyan dolgot, hogy "igen, ez tényleg így van, ez nem jó így- jó lenne változtatni ezen."

Gondolkodjunk el:
Mi a kiinduló ok? Ássunk mélyre...
Ki a "családi zavar" fenntartója?
Ha változást szeretnénk, akkor a családnak, mint rendszernek kell változnia, gyógyulnia. Nem csak  néhány szereplőjének.  Szerintem itt van a gond. Annyian, annyiféle emberek vagyunk, hogy alapjában véve, nem mindenki hisz a változásban. Hányan mondják, hogy "ilyen vagyok, így kell szeretni"! Pedig az ember folyamatos tanulásra képes, s bár a minták ott vannak, de a fekete-fehér sormintát, színessé lehet változtatni.
A diszfunkcionális családokban mindenki fájdalommal küzd. Ha a változás lesz a célkitűzés, akkor sok időre van szükség, fontosak a vállalások (hogy megküzdjünk vele, akárhogyan is). Ki vállal? Együtt vállalnak? Együtt tartják fontosnak? Egymást segítik-e?...

Sok történetet idézhetnék a könyvből, mert nagyon tanulságos. Akár a válásokat, akár a fizikai bántalmazást tekintve, akár más történeteket........ vagy akár a tudattalan átörökítés témáját, lényegét.
A könyv utolsó fejezeteiben pedig a család egészséges működéséről olvashatunk. A kötődésről, az esetlegesen szükségessé váló újra kötődésről, a határok szabásáról, a felnőtté válásról.

Mivel ez a könyv is a hit oldaláról segít megközelíteni és megoldani a problémát, így a mű vallási idézetei is találóak, lényegre törőek.

Nagyon vicces az, hogy ezt a könyvet a Millenium trilógia második könyvének elolvasása után írtam, amikor is azt írtam, hogy szívesen belemerülnék Lisbeth Salander gyermekkorának megfigyelésébe. Hát... ott, a családi szövevények, történetek között biztosan  találnék cifra dolgokat!

A könyvet köszönöm a Harmat Kiadónak!

(Érdekes dolog, hogy kb. 2 héttel ezelőtt egy előadást hallottam az érzelmi intelligenciáról, és abban egy hasonló könyvet ajánlott az előadónő: Gyógyítsd meg a családtörténetedet!) 

2012. február 4.

Boldizsár Ildikó: Királylány születik


"Amikor a Földön világra jön egy kislány, összegyűlnek odafönn az égi királylányok...".. és olyasmit kívánnak igaz szívükből, amik boldoggá teszik az életet.
Érdekes, hogy ezek az égi királylányok nem egyenlő mértékű értékeket ajándékoznak. Kinek mit..
Nekem is született egy királylányom, aki soha nem volt királylányos. Babázásai száma nem sok, viszont imádott vonatozni, autózni, velünk játszani. Rövid időszakokban viselte el a szoknyát (csak, amit ő választott ki), most is csak farmert hord, az is legyen jó szűk. :)
De királylány, mert miért ne lenne az? :)
Ő is kapott az égi királylányok ajándékaiból, a kincseikből:

- Megkapta Auritától a szépséget, a drága királylány nem szűkölködött e kincsben, hiszen a kislányom csodaszép!
- Armelle-től tiszta szívet kapott, ami tudom, hogy benne van, csak korszakonként változik a benne lévő békesség. Ettől függően érzi magát könnyűnek, és ettől függően tud szárnyalni is.
-Pallida-tól az egészséget kapta. Sajnos ez nem sikerült tökéletesen, de nem panaszkodunk!!
- Berigola "Légy állhatatos" ajándéka jól mélyen rejtőzik a kislányomban, apró ösvényeken lelem meg, majd célkitűzéstől függően bukik ismét alább. Egyszer biztos sikerül teljesen felszínre hozni, tudom! 
- Wamweru a lelke jóságát érintette meg,
- s Sitta-tól kapta talán a legnagyobb ajándékot, a kincset ami nem szűnik meg Hannában: a vidámságot! Jóízű kacagása, nevetése heted-hét határon át hallatszik! Remélem még jó sokáig!
- Noatah a türelem ajándékát ajándékozta, de úgy érzem hiányzik a keze érintése, amit a hidegség miatt nem használt simogatásra. 
- Köszönöm Netta-nak az igazmondás ajándékát, ez nagyon jól sikerült kincs a Lányomban!
- A kecsességet Tringatrillától kapta, és bár, mint mondtam nem volt királylányos, mégis igazi kecsesség van benne!

"De az áldás csak akkor teljesedik be,
ha egész életedben őrzöd kincseidet.

Ehhez segítségül kaptad: a Napot,
A Holdat, a csillagokat, a madarakat,
a fákat, a hegyeket, a mezőt, a szelet,
a havat, az esőt, és a nádszálakat.

A többi rajtad múlik." Drága Kislányom!

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám

Ki számíthat kire? a fülszöveg alapján fel voltam készülve, hogy ez a történet Grace-ről és a drogos mamájáról fog szólni. Pedig nem. Itt sérült emberekről szól. Mindenki egytől-egyig sérült, érzékenyek, maguknak valók, akik Grace segítségével közelebb kerülnek egymáshoz, ismerőseik lesznek egymásnak, és képesek lesznek egymás igazi szomszédai lenni. 
Akár Rayleenre tekintek, akár Felipére, vagy Billyre…. Sőt még Grace is itt van. 
Akkor mégis mondhatom, hogy Grace-ről szól, de sok, háttérben meghúzódó problémával megtűzdelve. Grace-ről a 10 éves kislányról, aki nem is olyan kicsi, akinek muszáj tisztán látnia, fejlődnie, felnőnie.

Természetesen sajnálom Grace-t, borzasztó lehet így élni, ő egy kis túlélő. Sajnálom a gyerekeket, akikkel nem törődnek, akiknek szülei isznak vagy ilyen, rosszabb helyzetben vannak. Sokszor elgondolkodom azon,  amikor olyan helyzetek adódnak, hogy tényleg nem lenne-e jobb nekik, ha elválasztják őket a szülőtől. Soha nem tudom megválaszolni. Épen azért, mert ugyanúgy gondolkodom, mint Jesse (aki szerint: „mindig nehéz az embernek elveszteni az anyját, akár szeretted, akár gyűlölted. Akár kényeztetett, akár lepattintott. Nem számít. Ő az anyád. A te anyád. És ez egy nagyon erős kötelék, amit nem lehet elszakítani.”) és azért sem, mert egyáltalán nem vagyok tisztában az érem másik oldalával, a gyermekotthonokban található viszonyokkal, a hálózattal. 

Egyik oldalon ott a kislány, akinek nincs normális élete a mamája mellett, aki bajba kerül, de a lakóház többi tagja nem tudja tétlenül nézni, és segíteni szeretnének. Összefognak, és megoldásokat keresnek. Grace -nek támad egy korszakalkotó ötlete..... és az életük pereg tovább.

Grace problémája ott volt Billy problémája mellett. Nem tűnt kisebbnek a 37 éves férfi problémájánál. Az, hogy az agorafóbiás, pánikbeteg férfi mit tett, és miken ment keresztül, a könnyek az arcán sok esetben sokkal jobban fájtak nekem, mint Grace problémája. Nem vagyok szőrösszívű, borzasztó lehet egy drogos anya mellett élni. De az olvasás közben nem a jövőt néztem, hanem az „itt és most” problémáit. Amíg drukkoltam Eileen és Grace kapcsolatáért, addig drukkoltam Billyért is. Minden tekintetben. A bekövetkező változások miatt, amik újabb dolgokat hoztak magukkal. Az olyan változások miatt, amik az emberek életében bármikor bekövetkezhetnek. 

Láthatatlanság, aminek sokan érezhetjük magunkat olykor. Láthatatlanság, amibe Billy is került... Én annyira sajnáltam, és el is érzékenyültem…, hogy telt el neki az az egy év ott, az egyre változó lakóközösségben. 

A könyv nem tér ki az édesanya Eileen életére, alvással töltött napjaira, az ő drogos dolgaira. Számomra egy központi témája volt: majdnem minden lakó kimondta, hogy Számíthatsz rám!

(Nem tudom, hogy megtörténhet-e így ez a történet a mai USA-ban?- a mondanivalója tetszett.)

Koncz Marianna - Varga Miklós: Szigorúan bizalmas

Bevallom őszintén: egy valódi-élő személy valós naplóját olvasni érdekes érzés. Olyan intim. Vajon mit szólnak hozzá mások? Vajon tanulnak-e belőle mások? Vajon elítélnek-e a tetteimért? Vajon mellém állnak-e a tetteim miatt?

Ezt a könyvet ilyen gondolatokkal olvasgattam meg-megállva, mert bevallom, hogy meg kellett állnom. Egyrészt azért, hogy elgondolkodjam az olvasottakon, másrészt pedig azért, hogy elgondolkodjam azon, hogy én bevállalnám-e?

Miklós élete nem volt egyszerű innen nézve. Nagyon könnyű volt a dolgom: kész, nyomtatott formában lapozhattam, ismerkedhettem életének egy szeletével, s így az ítélkezés, a véleményalkotás is könnyebben ment. Pont ezért mondom azt, hogy én: nem vállaltam volna be. Megemelem a kalapomat, meghajtom fejemet az ember előtt, aki képes közszemlére bocsátani ezt a naplót. Akit egy érdeklődő fiúnak ismertem meg, s érdeklődési köre soha nem volt átlagos. Akinek élete, családjához való viszonya soha nem volt tökéletes, akinek szülei között is ellentétek, nem működő házasság volt.
A fiú, aki kereste önmagát, és elment a krisnásokkal, akit elvarázsolt ez a társaság. Akik a vallásukat felsőbbrendűnek érezték más vallásokéval szemben.
Miklós még fiatalkorában felvállalta a krisnások lemondásokkal teli életét, nehezen elviselte a családjával megszakadt kapcsolatot, és küzdött önmaga ellen, és a Krisna-hit mellett. Bár nem viselte mindig könnyen a lemondásokat (a nagyon korai kelést, a zord életkörülményeket, a női nem szépségétől való távolmaradást, más Krisna-hívő általi megszégyenítést, a csúfolódásokat), mégis annyira "tiszta" szeretett volna lenni, annyira szeretett volna elhagyni minden gyarló gondolatot, hogy bármi történt, soha nem adta fel. Laci tiszteletessel való találkozása újra elgondolkodtatta Istenről  és Jézusról. Járt Lengyelországban, Indiában, ahol már olykor az elveszett, átalakult hitét kereste, s mikor hazaérkezett egy megváltozott életet kezdett élni. Volt egy pont, amikor hite átalakult, és már reménykedtem, hogy jóra fordulnak dolgai. 
Nem szeretném elmondani a részleteket, de ajánlom az olvasást, forgatást. 

Nem is azért, hogy elmélyedjünk a Krisnások életében, hanem inkább azért, hogy széles látókörben tapasztalhassunk meg olyan eseményeket, amelyek megváltoztathatják egy ember életét, gondolatait, s ezáltal az olvasó gondolatát, és segít a saját életére való rálátásban, visszatekintésben is.

"Ki vagyok? Azt én is csak sejteni vélem. Viszont az emberek
olyan találékonyak, hogy mindig kitalálják helyette
saját magamat. Bírálnak és meghatároznak. Hol jónak, hol
rossznak gondolnak. Vajon adhatok-e a szavukra?
Szeretném megláttatni velük, hogy ki vagyok valójában,
s hogy ki szeretnék lenni. Próbálok erős lenni, és nem 
elbizonytalanodni. Viszont egyedül Isten ismerhet,
senki más. A lelkem szétosztom köztetek.
Hogy ki vagyok? Csak egy kis csavar, amely ha kihull a 
világból, talán meglazul valami valahol."
(Ismeretlen szerző)

2012. február 1.

Hans Keilson: Keserédes komédia

Mindig beleesem abba a hibába, hogy nem írom le azonnal a benyomásaimat. Vagy kényelmi okokból, vagy, hogy nehogy kizökkenjek a történetből, a hangulatból.
Ennél a könyvnél is így jártam, ezért a legjobb, legalapvetőbb gondolataim, az első néhány benyomásaim is elfelejtődtek. Ezt nagyon sajnálom, mert a könyv nagyon tetszett. Azon is elgondolkodtam, hogy miért tetszett, hiszen olyan egyszerűcske történet.
Folyamatos izgalom, ami igazán fel sem tűnik a mondatokban. Csendesen meghúzódik, majd a tetőfokra hág, ott marad, ott már reménykedem a jóban, de hihetetlennek tartom a jót. Aztán egyszer csak vége lett.

Nico egy zsidó. Marie és Wim, a fiatal házaspár egy szobáját "lakja" a 2. világháborús időszakban. Mi mit tettünk volna a helyükben? A könyv olvasása közben sokszor eszembe villant a "Niki titka" c. könyv, amely olvasásakor a "dobozban rejtőzködő férfi" életének kis szakaszába pillanthattam bele egykoron.
A Keserédes komédiában viszont nem a zsidóság története, nem a házon kívüli borzalmak, a haláltáborok jutottak eszembe, hanem a történetben megjelenő, meghúzódó, elrejtőző érzelmek, az összetartó cselekedetek, az egymásrautaltság.- Ami le sincs írva sok esetben.

Mi mit tettünk volna? Én mit tettem volna? Marie és Wim feltétel nélküli szeretete, szerelme ott van a házban, a lakásban. Együtt, egymásért. A közös döntésük 100%-ossága megható. Hogy egyik sem beszélte le a másikat. Hogy a hibáztatások, az esetleges szemrehányások  elmaradtak, nem torkollottak drámába.
Együtt. Egymással. Egymásért.

A történet fogy, a lapok száma csökkent. A következmény és az odáig vezető út egybemosódik a fejezetek között, míg végül a jelenben leszünk. Csak ott. Izgulunk-vagy nem. Kit, hogyan érint.

Tetszett. Így egyszerűen. Pedig máskor lehet, hogy kevés lett volna.
Nagyon kíváncsi lennék a folytatásra, s bár van sejtésem, akkor is szívesen olvastam volna tovább.

(Nekem nem komédia, de ez lényegtelen.)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...