2012. december 24.

Fekete István: Régi karácsony



Értékelés helyett, részletek, mondatok, idézetek a könyvben található írásokból. Én ezzel a könyvvel hangolódtam advent időszakában.
Várakoztam, csendesedtem, reménykedtem.

december 1. 
Amikor elsőt harangoztak éjféli misére, elállt a hó. A harangszó lassan megverte az ablakokat, aztán kiszállt a határba. Végiglengett az utakon, megsimogatta a sóhajtó nádast, és kerengett az erdő felett, hol fehér pompában álltak a fenyők, és hócukros tobozkáikat szívesen odaadták volna valakinek._
december 2.
.. és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk abban az időben.
december 3.
És mi birkatürelemmel viseltük Jancsi fölényét, amíg egy napon Bodó Vince kereken megmondta, hogy ha Jancsi nem hoz semmit, csak parancsolgat, hát egyszerűen szájon vágja.
- Engem? – kérdezte Jancsi.
- Téged!
És mivel Vince szótartó fiú volt, Jancsi meggondolta a dolgot, és aznap délután már két teljes szakállal és egy lepedővel jelent meg, mondván, hogy a lepedőben ő lesz az angyal, a szakállakat pedig öregapja subájából vágta ki.
A betlehem kész lett, és csodálatosan szép lett. Ha meggyújtottuk benne a kis gyertyát, megmelegedett a szívünk is, és szívünk melegénél a Szent Család is élni látszott.
december 4.
A lámpa világossága ekkor csodálatosan elhalványodott a cigányok arcának ragyogása mellett. Eltűntek, és pillanatok alatt megjelentek, s a hangolás meleg pendülései megcsókolták a falakat, végigtáncoltak a törött lábú székek között, és megsimogatták szívünket.
december 5.
-Karácsonyra már nem leszünk otthon…
-Bizony, aligha itt nem karácsonyolunk… de szép a karácsony a Dunán is.
Imre tehát a legközelebbi megállónál kis fenyőfával érkezett, és terjedelmes csomagokkal.
-Ezt majd én bontom ki.
Ekkor már apró jégtáblák úsztak a vízen, és mély korrogással marták a hajó vasfalát.
december 6.
És mentünk haza szótlanul. A lámpát eloltotta, keze meleg volt, az éjszaka világos, pedig csak úgy magukban tündöklöttek a csillagok.
december 7.
Mivel pedig a meglepetések ideje a karácsony, a gyantaszagú, gyertyákkal ékes fenyő alatt, a vasút és a kapszlispuska mellett egy kis csomag is szerénykedett.
december 8.
Ilyenkor megcsendesednek a hajnalok.
december 9.
Kiült a homályos templomba, az oltár mellé, s most már egészen jól érezte magát, mert ott volt mellette egy karcsú fenyő.
december 10.
Nem tudom, másutt hogy van, de nálunk a rokonságot a karácsony osztályozta, illetőleg az ajándékok, amelyekkel ezek a rokonok kirukkoltak.
december 11.
Pár nap múlva karácsony, és nekem az új csizmákat mindig a Jézuska hozta. Pontosan és megfelelő méretben. Ebben megingathatatlanul hittem…(………………….). De még pislogott bennem valami remény, ami aztán a fenyőszagú, gyertyaszagú fényességben teljesen elveszett.
december 12.
És egy este – …- telthasú felhők jöttek észak felől, és szállongani kezdett a hó. A tétovázó kis pelyhek aztán megsűrűsödtek, és a falu vidám ablakszemei előtt látni lehetett, hogy vastag már a csend párnája, és szakad a hó még egyre, pedig a feltámadt szél zengve játszik a fagyos ágak hárfáján; benéz az ablakokon, és viszi a híreket a temető felé.
december 13. 
A parázs már csak hunyorgott a kályhában, és a hamu alól kifolyt a szobába a csend.
december 14.
- A szánkót is behoztad?
-Be, Rozi néni, be… mert ezt a szánkót én Péternek adom… karácsonyra.
december 15.
Csendes reggel volt, párás, majdnem enyhe, pedig már decembert írt a kalendárium. Ha kiáltott volna valaki, messze hangzott volna, de nem kiáltott senki, hiszen a roráték ideje volt már, amikor nagyobbakat pihennek a gépek és emberek, s a vonat is olyan nyugodt dohogással futott a ködös völgyben, mintha tudta volna, hogy nemsokára úgyis feljön a Csillag, és békességet hirdet az embereknek.
december 16.
Aztán megzendült a hegy, a messzeség, és szétszállt az egész világon a vágy, a Szeretet és a Béke halhatatlan muzsikája.
december 17.
Később meggyújtottam a gyertyákat, és karácsony lett egyszerre, kívül és belül, közeli és tűnő, messzi múlhatatlan karácsony. Egyedül voltam, és mindenki bennem volt.
december 18.
Egyedül voltam, de nem hiányzott senki. Sötétlő alkonyattal gyertyát gyújtottam, eloltottam a lámpát, és ünnep lett egyszerre körülöttem.
december 19.
.. ezeket a szerény ajándékokat nem mi adjuk, hanem rajtunk keresztül a jó Isten…
december 20.
Az éjszakából régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében.
december 21.
Ilyenkor – így karácsony táján- a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.
december 22.
Jövök-megyek én is a kis fenyők között, és régen ellobbant karácsonyokra gondolok.
december 23.
És a falu is mintha csendesebb lett volna, mint máskor. Még a kutyák is hallgattak a karácsonyest várakozásában, s nekem eszembe se jutott megrúgni a kis kapukat…
december 24.
A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...