2012. november 23.

Máté Angi: Az emlékfoltozók

Szeretek Máté Angi könyvet olvasni, mert soha nem csalódom benne. Ezt a könyvet is a szívembe zártam, új kedvencet avattam, és végre több gondolatom is a helyére került.

Hallottam Angi mesemondó hangját a fülemben, láttam az olvasó arcát magam előtt, miközben a takaró alatt kuporogva merültem bele a tündérrigólányok életébe.

A faodúbarna és a limonádészőke rigólányok, akik tündérek, s így, mint a többi tündér különleges képességekkel rendelkeznek. De mégis emberiek. Boldogok, nevetgélnek, de ott van bennük a szomorúság, az elérhetetlen és megváltoztathatatlan is. Élik boldog, olykor szomorú napjaikat a dombon lévő házikóban, ahol labdarózsára tekerték a hajukat, együtt üldögéltek a fotelban, megosztották a házban fellelhető egy pár gumicsizmát, és az idejüket az emlékfoltozással töltötték. Néha a városban van dolguk, vagy papucsot varratnak, vagy csak fagylaltozni támad kedvük, de az biztos, hogy a legsárgább villamossal utaznak, és megkacagtatják az utasokat. Velük nevettem, tőlük tanultam, hogy a pitypang fújása mire jó, és már fogalmazom is a levelemet, hogy nekem melyik emlékem veszett el, amit meg kellene keresniük. Mert fontos lenne. Nekem. Az új emlékeim mellé. Amit tőlük is kaptam. Itt és ott.

 De bármi is történik, lehet olyan ősz, hogy a hideg is kötött szvetterben ül a kerítésre, hogy Titok elköltözése miatti szomorúság ül rá az egyik tündérre, vagy éppen az elmúlás, elválás kopogtat házuk táján, akkor is mindenen felül tudnak kerekedni, és a céljuk, "munkájuk" mindig az marad, hogy az emlékeket, más emlékeit megfoltozzák. Várják a postást nap mint nap, és útra kelnek, hogy másoknak örömet és jót szerezzenek.

"Kedves emlékfoltozók! Én egy fiú vagyok, keresem az emlékeimben a nagymamámat, de nem találom. Nem emlékszem arra, hogy milyen volt, amikor énekelt nekem kisfiú koromban. Kérlek, foltozzátok meg az emlékeimet!"

...és megfoltozták! De mikéntjét nem árulom el. Azért sem, mert azt a fajta gyönyörű kifejezésmódot, szavakat úgysem tudom visszaadni, amelyeket Angi használ. Ahhoz, hogy ott lehessünk a két tündérrigólány mellett, a mindennapjaikban, az örömeikben és a bánataikban, a szimbiotikus kapcsolatukban, ahhoz bele kell merülni egy csendes napon a mesekönyvbe, és feltárul előttünk a mesevilág, ahová mindenkinek, gyereknek és felnőttnek egyaránt szabad a belépés.

A tündérrigólányok egy csodák, csodák történnek meg velük, és én is szeretnék tündérrigólánnyá válni egy kis időre, hogy a sok mocsokban megtaláljam ezeket a szépeket! 
S már arra is rájöttem, hogy merre mentek tovább.

A könyvet Rofusz Kinga illusztrációi díszítik. Véleményem szerint illenek a történetekhez, s bár a barna az uralkodó szín, de az oldalanként megjelenő piros egy kellemes értelmezést ad a meséknek, a rigólányoknak is.

Magvető Kiadó
2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...