2012. november 17.

Kari Hotakainen: Az életkereskedő

"A biztonság kedvéért én hiszek az összes istenben, amit csak könyvben, újságban vagy a tévében ajánlanak."
Azért írom ide az elejére, hogy az értékelésem 4,5 csillag, vagy vérvörös fonalgombolyag, vagy osztályzat, vagy nevezzük akárminek, mert nem sikerül pozitív és ujjongó értékelést írnom, pedig a könyvet ajánlom.
Ajánlom, mert elgondolkodtató, véleményt formáló.

Főztem egy forró gyümölcsteát, amitől feldobódni nem fogok, de talán a melegség visszahozza az örömöt és boldogságot a lelkembe, amit most a könyv végeztével nem találok. Csak szomorúságot.

Mielőtt folytatom az írást, és keresem a gondolataimat, mindenképpen leszögezem, hogy a könyv jó, olvasásra méltó, csak éppen nem a felvidító fajtából való.

A könyv címe A történetárus könyv címét juttatta eszembe, és le sem tagadhatom, hogy az olvasás elején is még itt járt az eszem, hiszen már a fülszövegben felsejlik a könyv egyik lényege, hogy egy kiégett író megismerkedik egy könyvfesztiválon egy idős nővel, majd beszélgetésük közben az író meglepő üzletet ajánl ennek a hölgynek, Salme Malmikunnasnak, egy apró fonalkereskedés tulajdonosának: 7000 euróért megvásárolja az asszony hosszú életének igaz történetét.
Bár Salme eleinte ódzkodik, nem szeretné kiárusítani a családját, de végül a sok pénz győzedelmeskedik, hogy segíteni tudjon egy családtagon. A nyugdíjas nő pedig mesélni kezd, és az író elé tár mindent, ahogy ő emlékszik rá, s bár kérése az, hogy az író ne változtasson rajta, ez nem tudja az író megígérni.

Innen pedig elkezdődött az az utazás, amire nem voltam felkészülve:
megismertem a Malmikunnas család tagjait Salme-n kívül: Paavo-t a férjet, aki nem beszél, aki gondolatait csak a végén ismerhetjük meg, akkor viszont egyből a Nagypapa jutott eszembe a Rém hangosan-ból. Megismertem a 3 gyermeküket: Helenat, Pekkat és Maiat.
Ahogy Salme mesélt, úgy kerültem kapcsolatba gyerekeikkel, az ő életükkel, a "fantasztikusnak" hitt kereskedelmi munkájukkal, és így kerültem egyre mélyebbre. Ahogy haladtam az olvasással, úgy hitetlenkedtem azon az ellentéten, amely az édesanya cselekedetei, gondolatai és a gyerekek által megélt valóság között feszül. Ők hiába tettek meg mindent a fonalboltjukban, hiába próbálták a legjobbra, és a becsületes munkaszeretetre nevelni gyermekeiket, mégis nem feltétlenül sikerült ezt elérni. Hazugságok, lelki terhek, és ebből eredő betegségek, amelyek miatt kerestem a saját hangomat, hogy beszélgethessek velük, hogy vigasztaljam őket. Kerestem a kiutat helyettük is, hogy az útjukról, ami nagyon eltért a helyestől. Ahogy megismerjük őket, úgy találkozunk még néhány szereplővel, akik kapcsolatban állnak valamilyen szempontból a családtagokkal.

Ahogy olvastam folyamatosan a mai napon, úgy lettem egyre letörtebb szomorúbb, de úgy olvastam egyre gyorsabban, hogy helyére kerüljenek a láncszemek, hogy a végére odakerüljön a pont.

Az életkereskedő című könyv akár tekinthető egy regénynek, amely a modern életet ábrázolja, ahogy sokan gondolják. Karrier, fekete-fehér vegyes-házasság, anyagi problémák, gyermeket egyedül nevelő anya, vagy éppen új gazdag, feltörekvő személy...
Nézhetem úgy, hogyan nem szeretnék élni?, ahol a boldogságot apró morzsákban fedeztem fel, amelyben sok a fájdalom, sok a nehézség.
De mikor a végére értem, megértettem a történetet, a család is egymás mellé sodródott. Megjelent a szeretet, a támogatás, a megértés. Akkor, amikor szükséges, ott, ahol szükséges. De.. minek kellett történnie...

Elgondolkodva az egészen, mindenen, leírva, kiírva a szomorúságomat, a letargiámat, már jobb, hiszen lehet tenni sok mindenért, még ha nem is mindenért.. Akár az miatt is, hogy ki tudja, mi az igaz belőle, és mennyi a fikció? Mennyit mesélt Salme és mennyi a kitalált kiegészítés? Semmi nem az aminek látszik?

"A körülményekhez képest jól vagyunk. Különösen, ha ahhoz a kezdeti állapothoz viszonyítom, amikor az íróval találkoztam. Mindig érdemes összehasonlítani a dolgokat (...). (...) ... mi ez a romániai cigányok életéhez képest!"


Mindenesetre Salme, az édesanya csak a fonalgurigáit tekergeti körbe-körbe, hogy a családot összefogja, vagy megpróbálja összefogni a tetteivel, a képeslapjaival, s kialakult a kép, hogy én mit szűrtem le belőle. Semmi sem fekete vagy fehér, mindenhol ott van az éltető fény, vagy lüktető piros..., mint a borítón. Csak meg kell keresni.

Vajon kinek mit jelent a könyv története?

Libri Kiadó
2012

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett Kari Hotakainen könyve: Az életkereskedő.Szomorú, de sajnos nagyon is életszerű emberi élettörténet. Finn barátom csodálkozott, hogy a méltán népszerű irónak miért pont ezt a regényét forditották
    magyarra? Ő azt gondoja, hogy ez a regény egy mai jellegzetesen finn élettragédia. Én azt gondolom, hogy bármely nyelvre leforditják ezt a könyvet érthető és ismerős lesz ez a fajta mai sorstragédia....
    Szép, szomorú, mély gondolatokat ébresztő regény, nagyon olvasmányos cselekmény szövéssel.

    VálaszTörlés
  2. Nekem is nagyon tetszett. Bár nagyon nyomasztó volt a napom, amikor elolvastam.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...