2012. november 23.

Hidasi Judit: Kilenc

Nem hiszek a véletlenekben, hiszem, hogy minden előre elrendeltetett, hogy összefüggésben vannak dolgok, a személyek egymással, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, annak úgy kellett valamiért történnie. Akár keressük az okokat, akár nem, akár szenvedünk, akár nem. ha szükséges, akkor úgyis előhívjuk az eseményeket és töprengeni kezdünk.

Fehér Piros, igen extra hülye név, amit Pircsi is érez, aki a szüleitől kapta e csodás nevet. Egyszem lánykája papájának és mamájának, mi-több 35 éves felnőtt, amitől kicsit elhűltem, mert kevesebbre tippeltem, így már az elején töprengeni kezdtem, hogy ennyire változik a világ a késői családalapítás vonatkozásában?

A történet Piroska története, akiről e néhány napos kaland során teljes képet kapunk, megismerjük kívülről és belülről, eltöprenghetünk a jellemén, aki szeretné barátnőjévé fogadhatja.
Pircsi egy párkapcsolatban élő szerelmes hölgy, akinek szerelme elutazik a nyár folyamán egy kb. 5-6 hónapos expedícióra Afrikába. Ő fogyasztja a rengeteg zsebkendőt rettenetes hiányában és szerelmi krízisében, mikor is egy rendező ismerőse, Dénes munkát ajánl neki: egy ősszel színpadra állítandó darabhoz keressen meg kilenc művészt/művésznőt, győzze meg őket ismeretlenül és úgy, hogy semmit nem tud a darabról. Piros Luluval, aki tulajdonképpen nem is a barátnője, és egy exszerelmével Attilával (hogy is került a képbe ő is?) indul útnak a sorrend szerint, és elkezdődik a lényeg.
A könyv lényegében a nő "magára találását", a lényegek előre törését mutatja meg, hogy minden mindennel összefügg, hogy lassan, napról-napra, óráról-órára, percről-percre oszlik fel a köd a szeme elől, és végre a hisztis nő elkezd változni. Éppen itt volt már az ideje, szerintem. (Azt azért halkan ideírom, hogy sokszor én is elcsodálkoztam magamon, a mondatok adta felfedezésen, de ekkora homályban általában nem élek.)

"Az életem első harminc évét úgy éltem le, hogy meg voltam győződve róla, pontosan tudom, ki vagyok."

A színészek és színésznők a történetükkel, az életükkel, a körülöttük lévő eseményekkel olyan intenzív érzéseket váltanak ki Pirosból, Luluból, s még Attilából is (olykor), hogy az olvasónak is elgondolkodni-valója akadt a szeme elé táruló mondatok kapcsán.
Természetesen mindenre választ kaptam, az is kiderült, hogy Kovács Vera az egykori Április úti lakos, hogyan kerül be az autójukba, és hogyan csatlakozik hozzájuk.

Az utazás során a hangosságok, a csendek váltják egymást, Pircsiben lassan minden le is ülepszik, és meg is érti azokat a dolgokat, amelyeket először véletleneknek gondolt.
Szerintem nem voltak véletlenek.

"Furcsa, hogy elmegyünk a boldogság mellett. Megszokjuk. A mindennapok részévé válik. Olyan lesz, mint a víz, amit megiszol. Nem vagy szomjas, bármikor leguríthatsz egy újabb pohárral. Természetes, kézenfekvő."

.. és éppen ezért gondolkodtam egy napig az értékelésemen. Folyamatosan azon töprengtem, hogy nem lehet, hogy ilyen bénán, ennyire egyértelműen, egysíkúan lettek összeállítva a nevek, a hozzájuk vezető útvonal egyszerűsége. Hogy gondolkodni sem kellett, hogy minden eléjük került.
Nem lehet, hogy véletlenül kerültek ők össze hárman, majd négyen. Nem lehet, hogy Hidasi Judit így írta meg a történetet. Néha fogtam a fejem, mert Coelho frázisokhoz hasonló szöveggel találkoztam. De hisz ő is kissé lealacsonyítóan említette a mestert egyszer. Nem lehet! A továbbolvasás során pedig válaszokat kaptam, de mindig előjött bennem, hogy Bakker! Ez a Fehér Piros 35 éves! Már 35.
Visszatérve a sorrendre: végül letettem a voksomat Dénes mellett, aki annyira fantasztikus rendező, hogy ő rendezte meg, ő rendezte át a nő életét, a nyarát, hogy az ne a zsebkendőket fogyassza, ne nyavalyogjon annyit, hanem találjon értelmet az életében, hogy tegye helyre saját magát.
Természetesen aztán a helyére kerül minden, de a könyv végére felgyorsultak az események, és hiányzott onnan valami. Valami plusz, valami több, és hiányzott a lassúság és a leülepedés.

Tetszett a könyv, de ez a hiány miatt csak 4. Ehhez a 4-hez kiiktattam ezt a 35-ös számot is. Kérem, ne haladjon ennyire másfelé a világ...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...