2012. november 11.

Chris Fabry - Gary Chapman: Parázs a hó alatt

Kíváncsi lettem, hogyan lehet életben tartani a parazsat a hó alatt?
Kíváncsi lettem, hogyan fér bele 120 oldalba minden, ami a válástól az újrakezdésig történhet?
Kíváncsi lettem, hogyan fér bele néhány órába az, ahogyan Marlee és Jacob átgondolja még egyszer, talán utoljára a döntéseik helyességét, vagy éppen az egész életük eddigi és ez után következő lépéseit, lépcsőfokait.

A történet nagy szomorúsággal kezdődik. Egy kontraszt van benne, hiszen szenteste van, ami a boldogságot jelenti sokak számára. Teljesen mindegy, hogy a gyermekeink örömét vagy éppen a Megváltó megszületésére gondolunk, ez a nap a boldog ünnep napja. Ezt pedig a boldog várakozás előzi meg.
Marlee és Jacob 20 éves házasságuk lezárásaként, éppen a házassági évfordulójukon igyekeznek (milyen morbid!) az ügyvédhez, hogy aláírhassák a váláshoz szükséges papírokat. Szakad a hó, vihar van, csend telepszik a külvilágra, ők a feszélyezett csendben utaznak autójukkal.

"Járt utat járatlanért el ne hagyj!"- állítja a mondás, de Jacob úgy dönt, hogy a biztonságosabb autópálya helyett a viharos főutat választja. Ez a választás lesz az a meghatározó, ami ezek után következik a történetben.

Amíg a szívemmel hitetlenkedve és kíváncsian olvastam a kis ház történéseit, izgalommal töltött el az aranyedények szerepe, addig az agyam miatt csak a fejem csóváltam. Valahogyan olyan érzésem volt, mint amikor egy kirakóba a sok kék színű darabkát próbálom rossz helyre begyömöszölni. Én is próbáltam mindent elhinni, s amikor már éppen döntöttem, és a mese kritériumai alapján olvastam, akkor találtam meg a jót, akkor került helyére az utolsó darab, akkor lett tiszta az ég, s akkor lett igazi karácsony.

Elgondolkodtató, viharos, szívet melengető.

4/5


Harmat Kiadó
2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...