2012. november 11.

Boldizsár Ildikó: Mesék testvérekről testvéreknek



Aki ismeri Boldizsár Ildikó munkásságát az nem fog csalódni ezen kötet olvasásakor sem.

Aki nem ismeri a könyveit, de szereti a meséket, ő is mindenképpen vegye kezébe e kötetet.

Akik csak a testvérükhöz állnak közel, vagy éppen egyre inkább távolodnak egymástól, nekik is ajánlom e testvérekről szóló történeteket, amelyekben megtalálhatóak a távolodás momentumai, a negatív cselekedetek, a bántalmazás, de éppen annyiszor olvashatunk szoros kötődésről, segítségről, jó családi kapcsolatról.
Hiszen Boldizsár Ildik nevéhez fűződik a  meseterápia fogalma, így ezek a mesék is mindenképpen fontos és jelentős szerepet tölthetnek be az emberi kapcsolatokban, a fejlődésben is, segítséget nyújthatnak az olvasónak.

Nekem is van testvérem, egy 3 évvel idősebb bátyám, akivel a könyvben olvasott történetek mindegyikén keresztül mentünk szimbolikus formában (azaz nem, nem öltem meg őt :D)

Visszatérve a kötetre:
A borító ismét a megszokott gyönyörű formában tekint az olvasóra, aki a kezébe veszi és elmerül a mesék világába. Azon mesékébe, amelyek nem feltétlenül gyermekeknek valók felolvasásra, mert teli szomorúsága mélyre taszít, és nem biztos, hogy elegendő lenne számukra a végén olvasható felszabadító kifejlet pozitív érzése. A meséket szerető felnőtteknek ajánlom, hiszen ez a könyv a felnőtteknek szól.
Beleröpít minket a mesék világába, amelyekben ő is megoldás után kutathat. Meg kell adni a pillanatot az olvasáshoz. Nem szabad sietni, kapkodva olvasni. Ízlelgetni kell, ismételni, visszaolvasni, elgondolkodni.

A kötet főcímei alatt sorakozó mesék mind hozták azt a típust, amit már a fejezetcím sejtetett.
Ezek alapján, kezdetnek a Mitikus testvértörténetek kerültek, közöttük a sokak által jól ismert Káin és Ábel illetve a József és testvérei bibliai történetekkel.
Ezután cseppentem bele a Testvérkalandokba az ott olvasható boldog- és boldogtalanságokkal, a Testvér a testvér ellen történetekbe és az ott olvasható szörnyűségekbe, a Bátyácskák-Húgocskák- Nővérkék eseményeibe, és végül megérkeztem, felszabadítólag az Egymást segítő testvérekig.

Mindegyikben megtaláltam egy elveszett vagy éppen működő érzést a saját testvérkapcsolatomban, és ugyanígy volt jelen bennem az a fajta érzés, amit a saját gyermekeim kapcsolatában látok vagy épen szeretnék látni.
A mesék egy része visszaköszönt rám, ismerős érzések, történések között találtam magam, így az ismétlődések megadták nekem is azt a felszabadító érzést, mint a gyerekeknek: más, de mégis ugyanaz.

Ahogy a borító hátoldalán áll:

"Volt egyszer két testvér. Ezek annyira összevesztek egymással, hogy látni sem akarták egymást. Egyikük, aki az anyjánál lakott, mindig a barátaival szórakozott, a testvérét látni se akarta, s még azt sem engdte, hogy a nevét kiejtsék előtte. AZ anyja gyakran korholta, és mondogatta neki: - Hej, fiam, bármilyen kedvesek is a barátaid, s bármennyire gyűlölöd is a testvéredet, tudd meg, hogy a barátaid nem rendes emberek, a testvéred mégiscsak testvér. Testvér testvért nem táplál, igaz, de nehéz annak, akinek nincs, Ha bajban vagy, a barátaid nem segítenek, de a testvér, ha haragban vagytok, gyűlölitek egymást, az akkor is segít."

Nem feltétlenül értek egyet a barátok tekintetében, de tény, hogy jártam már pórul néhányszor, de van egy olyan barátom, akire mindig számíthatok. De ez már más (mese-)téma.

A könyvben nekem is lett kedvenc mesém, ami mélyebben érintett, ez pedig Az első templom címet viseli.
Hogy azért, mert ilyen a kapcsolatom a testvéremmel, vagy éppen az ellenkezője miatt?- ez maradjon az én titkom.

A könyvet, a meséket nyugalmas olvasásra ajánlom minden olvasni szerető embernek!

5.


Magvető Kiadó
2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...