2012. október 17.

L.M. Montgomery: A kék kastély


Csak úgy lekaptam a könyvtár polcáról ezt a könyvet, mert emlékeztem rá, hogy néhány virtuális ismerősöm kedvenc könyvnek nevezte. 

Ismerem Montgomery munkásságát, tudom, hogy milyen könyveket ír, nem is olvasom ilyen könyvet túl sokszor, de erre vágytam, így ezt jelként tekintve, hogy megállt a szemem a polcon, elolvastam.

Erős 4*ra értékeltem magamban, de a másik pillanatomban többet színeztem, többet gondoltam. Mert ő is, Montgomery is és Valancy is beszínezte az elmúlt napomat. Pedig nem ájultam el a könyvtől, nem kerültem mély extázisba, nem voltam ndulatos, nem gondolkodtam el, de L.M.M. nem árult nekem zsákbamacskát, csupán egy jó szórakozást ígért nekem. 
Bár nem tudtam mi lesz a vége, de úgyis sejtettem ott legbelül. Ettől függetlenül, amikor Valancy a könyv végén visszatért a Szirom utcába, elsírtam magam. Khm,öö, ennyire vannak nehéz napjaim. :$ 
:) 

A történetről dióhéjban csak annyit említenék, hogy egy 29 éves lányról szól, Valancyról, aki vénkisasszonyként, férj nélkül tengeti napjait. Boldogtalan, családjának megfelelő, takarót varró, kényszerből mosolygó, olvasni szerető lány, akit a családja lenéz, lesajnál, szórakoznak vele. Aztán történik valami... ami megváltoztatja az életét! 
Amikor megkapta dr. Trent levelét, azt hittem viccnek szánta, hogy annyira kedvelte a lányt. Talán ennyi nem spoiler.
A mélabút átveszi valami más, ami magával vonzza a család megvetését, kitagadását, mély szégyenét, amit mi meg sem érthetünk-talán.

Sajnáltam őt, de nekem könnyű volt sajnálni, hiszen én ismerem a múlt ezen elvárásait. Nem tudom, hogyan bírtam volna elviselni ezeket a dolgokat, hiszen nekem innen, a 21. századból, a sok nagy változás után, ami a nőket, a gazdaságot, a társadalmat is érintette sok évtizeden keresztül, könnyű észrevenni a másságot, könnyű összehasonlítani a különbségeket, így könnyű sajnálni is. Könnyű ítélkezni a családtagok felett, könnyű kívülállóként véleményt nyilvánítani. Inkább nem ítélkeztem, hanem elfogadtam, hogy ez régebben, más körülmények között játszódik, és sodródtam az eseményekkel. De a sodrás akkora volt, hogy önfeledten mosolyogtam, elfeledtem a mindennapi hercehurcámat, és belemerültem a Kék kastély nyújtotta örömökbe, bánatokba. Mígnem Valancy (vagy nevezzük inkább Dossnak?) arra a lépésre szánta el magát, hogy megalázkodik, és visszamegy a családjához és a takaróvarráshoz.

A könyv Valancy boldogságának, vagy felnőtté válásának, és a Kék kastélyának története. Én is szeretnék egy olyan kastélyszobát, amely egy szigeten áll, és ablakaiból a napfelkelte és a naplemente is látható. Ahol a Nap látványa, a víz látványa feledtetni tudja a problémákat, ahol a csend, amelyre nap, mint nap vágyom körülölel.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...