2012. október 2.

Gayle Forman: Ha maradnék


"Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?"


Nem tudtam elképzelni a helyzetet, hiszen én itt vagyok, ő ott. Én soha nem voltam olyan, mint Mia, mindig is mások voltak a körülményeim, a hátterem, így csak azt mondom, hogy elolvastam a könyvet. nagyon gyorsan. És elgondolkodtam. Elgondolkodtam azon is, hogy mit írjak, mert ezt a könyvet, Mia történetét, menését vagy maradását olvasni kell, a könyv betűi által átélni kell, hogy aztán esetleg átértékeljünk..

Mi számít komoly döntésnek? Mikor mi... az élettől függően.
Nem lehetett könnyű neki.

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mér' ilyen,
Valaki mondja meg, mér' szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.

Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.


Menjünk vagy maradjunk?

Első gondolataim között voltak azok a hasonlatosságok, amelyek összekötötték Miát és Rentai Reni (Szent Johanna Gimi) közötti láthatatlan hidat. (Vagy éppen a kapcsolatukat tekintve.) Másnak lehet, hogy lényegtelen, nem is ide tartozó dolog, de nekem igen, de nekem feltűnt. Ebből az is következik, hogy kedvelem Miát, vele voltam, próbáltam átérezni a könyvben megjelenő 1 napot, az emlékeivel, az eseményekkel, a helyzettel.

Kikerülhetetlen volt, hogy ne keringjenek össze-vissza a körülöttem lévő angyalok, akik suttogva, lehelve a füleimbe, el akarták velem képzeltetni, mi lenne ha én, velem, engem.........

Mindig van okom lepergetni az én XXX-akárhány évem fontos eseményeit, hogy én miket tudok felmutatni, maradnék-vagy mennék..... aztán elhessegetek mindent magam körül.
Ma arról is beszélgettem a Nagylányommal (amikor meglátta az autóból az osztálytársát, annak kishúgát és a bébiszitterüket), hogy hogyan érzi magát, anyagi gazdagság nélkül velünk felnőve, mint ez az osztálytársa, akiknek van mit a tejbe aprítani (bőven), utaznak stb, de jóval kevesebb időt tölt a szüleivel.

Mondd, te kit mit választanál?

Kicsit átgondolva, újragondolva a szöveget, még igaz is lehet.

"Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Ó, mondd, te kit választanál ?
Valakinek holnap meg kell válni az életétől
Ó, mondd, te kit választanál?"


Egyébként pedig a könyvről nem is írtam, de ez így jó. Én tudom, hogy miről szól, olvassátok ti is, mert elgondolkodtató és érdekes.

A gyermekemnek ajánlani fogom. Majd. Egyszer.

Ez a történet Gayle Forman "Hová tűntél?" könyvének az előzménye.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...