2012. szeptember 12.

Maggie O'Farrell: A köztünk lévő távolság


Azért azt nem mondom, hogy csak úgy, egyszerűen elolvastam ezt a könyvet. Néhány nap telt el a kezdetek óta, mégis úgy érzem, mintha hetek alatt olvastam volna el. Egyrészt a történet, amely lüktetett, titkot rejtett és sejtetett, másrészt a történet íve, vonala, fonala, vezetése. S ez a titok nem hagyott nyugodni, mert érdekelt. Nagyon.

Bevallom őszintén: nehéz volt felvennem a ritmust. Olykor elhagytam a gurigámat, hogy ki kicsoda?, és, hogy kivel mi történt?.
A fonalat majdnem elvesztettem, vagy éppen nagyon legurítottam és nem győztem feltekerni. Olykor zavart, hogy ugrált az írónő az időben minden jezés nélkül. Egyik oldalon még Jake-ről mesélt, aztán hirtelen más helyen, országban emberek között találatam magam. Ez elterelt, elgondolkodtatott, kirepített a ritmusomból, visszalapoztatott. Tudtam én, hogy ezek lényegesek lesznek, mégis  legalább a könyv feléig el kellett jutnom, hogy helyére kerüljenek az információim Jake és Stella életével kapcsolatban, és végre csak a felettem ködbe burkolózó titok maradt. Az nem zavart, hiszen mindig jó, ha marad a végére valami izgalmas. Tudtam én, hogy nem szabad feladnom!

Tetszettek a szereplők, érdekesnek találtam őket. Stella és Jake; illetve a körülöttük élők. 
Stella és Jake akik mindketten önmagukat keresték: egyik válaszokat és felejtést, vagy talán a gyermekkorát és állandóan menekült valami elől, a másik pedig azt a részét, amelyet nem tudott megismerni, aki csak Caroline-nal élt, és bevallotta végre magának is, hogy ez kevés.
A többiek annyi érdekességet tartogattak a történetben, amennyi elegendő volt arra, hogy maguk előtt lássam fájdalmukat, beilleszkedési nehézségeiket, próbálkozásaikat, kitörési szándékukat. Stella és Jake a menekülésükkel, amelyre egy-egy esemény után került sor. Számomra nem volt egyértelmű az előző kuszaságom miatt, de aztán ezek is a helyükre kerülte. A londoni Waterloo-híd és a hongkongi kínai új év ünnepe.

Így kerültek vissza mindketten Skóciába, így kerültek véletlenül mindketten ugyanarra a helyre.

De addig míg ez megtörtént saját magam is szőhettem a saját mintázatomat, azaz kitalálhattam, hogy Stella és nővére közötti kapcsolat miért olyan -számomra- borzalmas, amit O'Farrell mélyrehatóan érzékeltet és mutat be;  hogy Stella ki elől/mi elől menekült, vagy éppen elgondolkodhattam azon, hogy Jake és Mel között történt esemény szép vagy éppen borzasztónak mondható.
Miközben ezeket szőttem, és elértem a könyv felét, amikor is már értettem mindent, gyorsabban és élvezetesebben haladtam, míg az utolsó mintázat is kialakult.
Nehéz spoilerek nélkül írni a könyvről, el kell olvasni. Melléjük állhatunk, támogathatjuk őket, vagy éppen szörnyülködhetünk.

Érdekes könyv, érdekes felépítéssel, izgalomban tartással, amit a kíváncsiság felkeltésével és megtartásával ért el Maggie O'Farrell.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...