2012. szeptember 27.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel

Tejjel-mézzel.........
Mi jut eszedbe róla?
Mi jut Önnek eszébe róla?

Én szeretem a meleg mézes tejet, így ezzel a pozitív érzéssel kezdtem el olvasni a könyvet. Jean mattern neve nekem nem csengett idegenül, hiszen a Királyfürdő kisregényét is azonnal a megjelenés után olvastam, így erre is kíváncsi voltam ezzel a pozitív címmel.
S azt kell mondanom, hogy a tej megsavanyodott. Nem, nem az történt, hogy a könyv nem tetszett, hanem egész egyszerűen szomorúsággal a lelkemben olvastam.

Mesélőnk egy férfi, egy apa, egy férj, egy menekült, egy szomorúságokkal teli múlttal rendelkező ember. A második világháborúban, kamaszként elveszíteni a szülőket, majd egy baráttal elhagyni a hazát, a szülővárost Temesvárt nem lehetett egyszerű feladat, mégis azt kell mondjam, hogy büszke voltam rá, hogy józan fejjel, fiatalon átlátta, hogy neki a Bécsbe induló vonatnál el kell válnia legjobb barátjától, Stefantól.
Franciaországban egy új életben reménykedve, később egy magyar lánnyal megismerkedve együtt képzelik el tejjel-mézzel, édesen csordogálva az életüket, melyet összeköt a múlt, a jelen,  a múlt örömei, a múlt tragédiái, amelyek elvezettek azokhoz a tényekhez, amelyek ezt az édes életet megkeserítették.

A könyv egy élet elmesélése röviden, célirányosan, amikor megismerjük a helyzetet, a tényeket, hogy miért lett Zsuzsannából Suzanna?, hogy a világháborún vagy éppen az 1956-os magyar helyzeten kívül mivel kellett megbirkózniuk a családi életük során?
Megismerjük a kamasz fiút, aki nagyon erős kapoccsal kapcsolódott a barátjához, néha már betegesnek éreztem ezt az erős köteléket, de mégis úgy gondolom, hogy inkább a közös múlt az, ami ezt megerősítette, megszépítette.

Egy emlékezés, egy élet. Mindenki gondolja át, hogy neki mit jelent, mit hoz elő ez a történet! Nekem sok mindent: a család-nélküliséget, a magunkra maradást, a háborús szörnyűségektől kezdve az újrakezdésig mindent, a saját emlékeimmel összefűzve. ... és a gondolataimtól nem szabadulok.... folyton vissza-visszatérnek a könyv képkockái.

Részlet a fülszövegből:
Azon a napon nemcsak legjobb barátjának fordított hátat: a pályaudvaron egész addigi életét hagyta maga mögött. A történelem szorításában néha a leggyötrelmesebb, sorsfordító döntés is lehet köznapian egyszerű.
A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának – egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát.

Magvető Kiadó
2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...