2012. szeptember 2.

Gayle Forman: Hová tűntél?

Érdekes pillantás az élet, egy kapcsolat másik oldalára. Egy olyanra, ahol egy sikeres rocksztár áll. Érdekes pillanatok, amelyek segítségével bepillanthatunk a háttérbe: milyen a sztárélet, milyen szenvedésekkel, lemondásokkal jár, miként tudja ezt feldolgozni, milyen menekülési útvonalai vannak...?
Adam Wilde az Üstökös frontemberének ismét eltelt 3 év az életéből, mióta barátnőjét Miat és családját baleset érte.
A könyvet olvasva bepillanthatunk Adam elmúlt éveibe, az ő visszaemlékezéseiben, az ő mesélésében. Olyan mélységeket ismertem meg általa, ami még nekem is fájt, és nem is tudom, hogyan tudtam hideg fejjel olvasni. Folyamatosan szenvedtem vele, s bár messze állok a sztárságtól, (sőt még annál is messzebb) mégis teljesen megértettem a gondolatait, a cselekedeteit. Hogy hagyják őt békén és nyugalomban! Hogy ne akarják őt kizsigerelni! Hogy szeretné magának megtartani az emlékeit! Hogy ő ezt az egész valóságot nem szereti, nehezen tolerálja, de az életével, s így a feléje mutató elvárásokkal együtt járnak bizonyos dolgok, aminek meg kell felelnie! De milyen áron? Függőségekkel, lemondásokkal, álmokkal.
Mindamellett, hogy együtt éreztem vele, haragudtam is rá, hogy nem kért segítséget, hogy egyedül akar megbirkózni a problémákkal. Haragudtam rá, mint minden függőre, mindenkire, aki a jobb érdekében nem tesz semmit, semmilyen lépéseket, semmilyen próbát.
De végig ott volt bennem a drukk! Hogy megismerjem az egész történetet, az elmúlt 3 évet. Hogy rájöjjek, hogy a romantikus, kedves, szerelmes, lírai Adam miért változott kemény rockerré, tele fájdalommal a szövegeiben, a zenéjében.

A könyv időtartama nem hosszú. Tulajdonképpen kb.másfél nap, ha szigorúan nézem. Az a másfél nap, ami kerekké teszi. Ami lezárja. Nem mondom, hogy nem vártam más a Brooklyn-hídon, mert akkor nem mondok igazat. Így vagy úgy, ez lett a vég.

Adam története. Történetének egy fontos szelete. Olyan, mint a tortán a nagy marcipános rész. A habos kakaón a hatalmas hab, a cipőben a cipőfűző, a gitáron a húr. Hiszen ezek nélkül nem is azok lennének. Úgy, mint Adam. E három év nélkül nem ő lenne, úgy igazán.

"Gyűlölj, hé!
Ne legyek többé!
Nyomoríts péppé!
Alakíts széppé!
Teremts egésszé!
Hát nem, hát nem, 
hát nem megérné?"

4/5-5 (nem tudok dönteni)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...