2012. augusztus 20.

Palya Bea: Ribizliálom

"- Miért írsz tulajdonképpen? (...)
- Mert öröm, élmény, élvezem, hogy valami születik, élvezem, ahogyan én és az életem figurái elevenné válnak írásban. (...)
- Na jó, de ezek megvannak attól is, hogy csak írsz. A fiókba is rakhatnád. Miért kell, hogy olvassák mások?
- Hát... várj csak. Részben azért, mert mit palyabeáról, az énekesről tudnak eddig az emberek, az szükségszerűen csonka. Az csak a színpadon és az interjúkban látható része mindannak, ami én vagyok. (..) Nem találgatnak rólam majd mindenfélét, nem töltik ki a hiányzó lukakat a saját belső sztorijukkal. Hanem inkább mesélek én, úgy ahogy én érzem."


Aki ismeri őt a zenéin keresztül, annak mindenképpen ajánlom a Ribizliálmot, mert Palya Bea mesél, mesél, mesél, kíméletlen őszinteséggel. Olyannal, amilyennel én nem lennék képes. Mondjuk híres vagy éppen ismert ember sem lennék. Én mindig egy ismert mamája szerettem volna lenni, ez pedig még lehetséges. :)


Az én találkozásom a könyvem nem véletlen: számomra első ismert lemeze az "Álom, álom, kitalálom", amely számomra lett igen kedves, a gyermekeim számára sajnos nem. S ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, úgy kezdtem el belemélyedni, és jött a felfedezés, hogy én akár ismerhetném is Palya Beát. Ha személyesen nem is, gyermeki lelkével nagyon nagy hasonlóságot mutatok.
Ő 76-os, én 75-ös. Mindketten néptáncoltunk, sőt mivel Pest megye ugyanazon körzetébe tartozunk, valószínűleg szerepeltünk ugyanazon a versenyeken és gálákon. Imádtam énekelni, legyen szó a népdalokról vagy kamaszkorom aktuális slágereiről, és állandóan halandzsaként énekeltem az angol nyelvű számokat.
S bár szüleimmel nem volt ennyire vészesen nehéznek mondható korszakom, de rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimmel, és én is keresgéltem a krumplibogarakat. Átestem ugyanazokon az öltözködési korszakokon, amelyeken ő, s bár nem énekeltem a csirkéknek altatót, mégis dúdoltam olvasás közben vele.

"Nemcsak születtek állatok, a halál is gyakori volt, de nem tűnt tragédiának, az élet természetes rendje volt. Sűrűn vágtunk csirkét, nekem kellett fogni a lábánál lógatva, hogy a fejébe menjen a vér. Legtöbbször megsajnáltam a kivégzendőt, a karjaimba vettem, altatót dúdoltam neki, kicsi Bea énekel, csukódik a csirkeszem. Gondoltam, így könnyebb lesz átmenni a kapun."

S ahogy a gyermekkori egyezésünket megleltem, úgy távolodtam el kb. 14 éves korunktól -az életem tekintetében-Palya Beától. Csak a víz, a tenger maradt a kapcsolódási pont.
Kíméletlen őszintesége nekem sokszor fájt, de ahogy megismertem őt, tudott változni és változtatni. Rengetek széppel és jóval, de ugyanannyi negatívval a háta mögött hozta létre és énekli el a dalait, amelyek talán nem lennének ilyenek, ha nem élt volna át ennyi mindent.
Palya Bea sokat kapott, mert tudott élni vele; és sokat szenvedett, mert ilyen természete volt. Daloltak a sorai, néha boldogan, néha szomorúan, talán én megértettem őt.

Már gyerekként szabad volt és határtalan, hát milyen legyen felnőttként?

"Otthon -még Bagon- gyerekként éjjelente futottam, azokban a mágikus éjszakai illatokban, tücsökcirprlésben, akkor voltam ilyen szabad és határtalan."
"Hogy szeretnék élni? Kapcsolódom, de mégis szabad vagyok, alkotok aktívan, de mégis van pihenésre lehetőségem, együtt vagyok az emberekkel, de el is tudok vonulni." 

Beácska azt mondja, hogy mindenki találkozik egyszer az életében az Angyallal. Remélem észre fogom venni, fel fogom ismerni ezt a különleges alkalmat.

S, hogy miért Ribizliálom? ...

4/5

Libri Kiadó
2011


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...