2012. augusztus 11.

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája


Még emésztem. 
A történet tetszett, de a megfogalmazás nem. 
Szerintem nincs ilyen 12 éves. Pedig sokat ismerek, a nagyon okos, intelligenstől kezdve a másik végletig. Szerintem nincs. És ez el is döntötte a könyv sorsát. Ez egyszer nem tudtam helyeselni, hogy igen, ismét itt van a beszélgetés hiánya, a nem megfelelő nevelés hiánya és a többi, ismét mondhattam volna, hogy igen itt van egy kedves néni… 
Annyira más mondatokat adtam volna a szájukba, annyira nehezen hangolódtam rá, annyira nem tudom megemészteni, hogy Renée nem beszélgetett senkivel Manuelan és a macskáján kívül, hogy a többi sem illett nekem a képbe. Persze tudom, hogy sokan élnek közöttünk négy fal között olyan emberek, akik megállnák a helyüket egy Ki nyer ma? vagy egy Legyen ön is milliomos! játékon, akik önmaguk válnak ilyenné.. 
Áh, olvastam a véleményeket, az enyém távol áll. Maradjunk annyiban, hogy emésztem a történetet. 
Természetesen a vége……….paff. 

Volt időm gondolkodni a történeten, és továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy nagyon tetszettek a karakterek, a két sors, történet vonala, az összetalálkozás, a kapcsolatok, a lány családi háttere, Renée jelleme és múltja és jelene, de nekem nem volt hiteles. Szívesebben olvastam volna teljesen más mondatokkal ábrázolva, a környezetet jobban kidomborítva, a történetet.

Vagy nem én vagyok a célcsoport. Vagy a túl sok filozófiával van problémám. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...