2012. augusztus 24.

Mary Nichols: Nyári lak


Szeretnék egy nyári lakot, egy olyat, amely a könyvben benne van, mert akkor azt jelentené, hogy van egy tavam is abban a kertben (és lennének saját kacsáim).

Olvasás közben peregtek a szemem előtt az események, és abszolút -magamnak tökéletesen- megjelenítettem az összes szereplőt. Amilyennek elképzeltem.
Nem szoktam filmeket nézni, de most szeretném megnézni ezt a történetet. Szeretnék ott lenni Angliában a háborús időszakokban és megnézni mindazt, amit olvastam.

A történet Helenről és Lauráról szól. Róluk, a kapcsolatukról, az életükről, a hozzájuk kapcsolódó ismerősök és barátok életéről, a háború sújtotta történelmi helyszíneken. Semmi különös nem történt. Nem izgultam, nem sírtam, egész egyszerűen csak belemerültem a történetbe és haladtam a cselekménnyel. Nem nyújtott semmi elgondolkodni valót, nem ráncoltam a szemöldököm, és ez most így volt jó. Egy könnyű történet a múltban. Helen egy grófi család leánygyermeke, akit az első háború időszakában férjhez adnak egy hozzávaló fiatalemberhez, S hogy is volt ez akkoriban? Hozzá kellett mennie, mert úgysem mondhat nemet. Így tiltakozás és a szerelem érzésének hiány nélkül megtörtént az esküvő, Helen pedig várta haza férjét a háborús Franciaországból. 

A várakozás közben a gróf a házában vendégül lát kanadai katonákat, így Helen beleszerelmesedik Oliver-be. Végül Helen szerelmük gyümölcsének hiányával és magányos életével küzd az egykori kastélyban. 

A II. világháború alatt Laura egy szegény, de annál boldogabb gyermekorral a háta mögött dolgozik egy kórház ápolónőjeként, és boldogan készül az esküvőjére és az anyaságra.
Aztán életük összefonódik. Hogyan? Kik ők? Hogyan jutottak idáig? Ezekre és sok más kérdésre kapjuk meg a választ a könyv elolvasásával.

S bár voltak benne meglepetések, amelyek felpörgették az eseményeket, de ez sem egy gyors változást idézett elő, hanem kis kérdőjelek jelentek meg akkor éppen.

Vágytam erre a könyvre, mert csodaszép, mert a könyvesboltban elolvastam az elejét és tetszett, így először meglepődtem, hogy a továbbolvasáskor ez a langyos történet tetszeni kezdett. Végül úgy zártam be a könyvet, hogy a polcomon marad, megtartom, kölcsönadom ismerősöknek, s remélem, hogy majd a kislányom is szívesen elolvassa egyszer. (Mary Nichols egy kedves idős hölgy, aki sok történetet alkotott már. Nálunk csak ez az egy könyve jelent meg, remélem, hogy nem az utolsó.)

4/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...