2012. augusztus 23.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7.- Útvesztő


Megelőzve a Nyári Lak-ot muszáj írnom a 12/b-ről.

Ez a 7. rész vitte nálam a prímet.
Semmi kedvem visszaolvasni az előző részek értékelését, tudom, hogy tele voltam kritikával az 1.és 2. részben, főleg negatívakkal, de aztán valahogy átállítottam a felnőtt gondolkodásomat, lementem a fiatalok szintjére és megszerettem. Azonosultam Renivel, szerelmes voltam Cortezbe, mert mindig az elérhetetlenek vonzottak; Kingát közel engedtem magamhoz, egyre közelebb kerül, de a szívem mélyéig még mindig nem sikerült neki. Ebben az Útvesztőben sem. Most már elfogadom, látom én, hogy egy esendő lány, de olyan dolgai és mondatai vannak, amelyek engem bántanak. Látszik Reni jobb nálam, őt nem zavarja.

Visszatérve erre a részre: én is izgatottan vártam, így a Hannát és a barátnőjét kocsiba ültetve, az első napon már 3/4 11-kor végeztünk, kezünkbe a dedikált példánnyal távoztunk.
Mivel enyém volt az elsőbbség a gyorsaság és a Lány előtt kinyitva fekvő Tüskevár miatt, belevetettem magam, és el is keseredtem, mert nem szippantott be az elején. De aztán annál inkább.
Hallottam olyanokat, hogy unalmasabb lesz, ismétlések lesznek, de én nem így gondolom.
Egész egyszerűen ez a rész: MÁS. Az egészen keresztül húzódik az utolsó év tanácstalansága, a pályaválasztási mizéria, a felnőtté válás. Megdíszítve egy kis szalagavatóra készüléssel, ami ismét egy vég kezdetét jelenti minden érettségi előtt állónak. Én tudom: felesleges minden fogadalom, úgysem sikerül úgy együtt tartani a nagy baráti társaságokat, ahogy azt eltervezik a benne lévők.
Most figyelmen kívül hagytam azokat a kritikus pontokat, mint:
- hol vannak a történetben a törődő szülők?
- hogy überciki volt Reni büntetése (vajon én mit tennék??!!)
- elegem van, hogy itt mindenre van pénz, pedig a való élet nem ilyen (tudom, hogy magángimnázium, azért is hagytam annyiban)
- figyelmen kívül hagytam a "röhögés, röhögött, és egyéb ragozott alakú" szavakat.
- stb.

Inkább sodródtam ezzel a felnőtté válással, (figyeltem a megbújó didaktikát, ) a szerelem fejlődésével, a tanulással, a viccelődéssel. Először elgondolkodtam, hogy tényleg előfordulhatnak-e ezek a hülye poénok, viselkedések ebben az életkorban? De rájöttem, hogy előfordultak nálunk is, csak sajnos elfelejtettem a legtöbbjét, hisz mi sokkal többen voltunk.
Sodródtam, visszaemlékeztem,álmodoztam, elmélkedtem. 
Ricsi "szerelmi vallomása", ami nem is az, hanyatt vágott, mondjuk mindig bírtam őt. Cortezt továbbra is bírom, lassan örökbe fogadnám, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Minden morzsát felcsipegetem, hogy jobban megismerjem az életét. Bár ilyen fiú nem létezik-szerintem.

Ha össze kellene vetnem az eddigi kedvenc 5.-Remény résszel, akkor azt kell mondanom, hogy ez a nyerő. Azt a romantikus énem nagyon szereti, mert ott volt az addigi katarzis a számomra, hogy végre együtt vannak. Ez pedig több annál. Örülök, hogy végre a nemiség, a szexualitás is szóba került, bár én korábbra tettem volna a szülői beszélgetést, és örülök, hogy Reni is helyre rázódott. Szerintem az ebben megjelenített karaktere sikerült a legjobban: bár sokat ismételte magát (de ez egy naplóban megengedett, hiszen saját magát erősítgette ezzel), de felnőtté vált, stabil kapcsolatban és barátságban van, ez jót tett neki: vicces, humoros.

Ebben a könyvben van együtt igazán az osztály, helyére kerül lassan mindenki. S, hogy a végén ismét problémák jelentek meg?- Hát persze hogy, hiszen kell valamit tartogatni az utolsó kötetre is.
S persze van teóriám arra is, ami remélem, hogy bejön, vagy, ha nem lehet annál jobb. De erre várni kell.
Sokat...

5.

(Jövő nyáron egyben végigolvasom az egészet.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...