2012. augusztus 14.

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz


"Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak."

Van egy helyem, ahol mindig mindenre választ kapok. Ahová, ha bemegyek, ott megszületnek az ötletek és a megoldások. A hely, amelyben a kapott válaszaim olyan illékonyak, hogy mire leírhatnám, már el is felejtem őket sokszor, mert itt az összes problémám, kérdésem és kétségem előtérbe kerül. De amilyen gyorsan jöttek, úgy röppennek el a legtöbb esetben.

Befejeztem az Éjszakai cirkuszt, és azon gondolkodtam percekig, hogy miről írhatnék, milyen érzéseim keletkeztek Celia és Marco történetének és versenyzésének a kapcsán. És akkor be kellett vallanom, hogy nem tudok írni róla, róluk. Mert ez egy olyan történet, amelynek helyszínét, ötleteit én soha nem tudnám elképzelni. Imádtam olvasni a sátrakban történő csodákat, az ikerekkel kapcsolatos dolgokat, a varázslatokat. Sajnos olykor megkavarodtam az évszámok közötti évszám-ugrándozásba, s abba is, amit a két fél „egymás legyőzése” címén tett (vagy nem tett). 
A végére egy varázslatos, leíró  csattanót vártam. 
Aztán arra a Helyre vetődtem, és kialakultak azok a gondolataim, hogy miért nem varázsolt el maradéktalanul?

Adva volt egy mese, amelyben megjelentek a mesékben megjelenő motívumok. Egy cirkuszi mese, mint amikor a családunk bevonul a cirkusz épületébe és kinek mi a kedvence. Nekem mindig az egy-két kötélen lévő becsavart akrobaták a kedvenceim, és olyan is van, amit nem bírok. Éjszakai cirkusz, amiben a sötétség és a félhomály nem azt adja mint a fények. Amiben a jégszobrok bármikor elolvadhatnak, amelyben a fekete és a fehér két véglete Marco és Celia versenyzésének két pólusa, vagy nevezzük inkább Hector és Alexander bábuinak küzdelmének.
Mi is van a mesékben? A jó legyőzi a rosszat, a jó elnyeri a jutalmát, a szerelem győz a halál ellen..... és a többi.
Mese. Éjszakai cirkusz. Éjszakai mese. Éjszakai varázslat. Olyan, amelyről álmodni sem tudunk legtöbben. Olyan káprázat, amelyet a legtöbb halandó el sem tud képzelni.

"Elmondják egymásnak, hogyan bukkantak rá a cirkuszra, és hogy amikor először léptek be a kapuján, az maga volt a varázslat. Mintha szétvált volna a csillagok függönye, és ők beléptek volna tündérországba."
 Imádtam bolyongani a sátrakban,de a fekete-fehér-szürke ezüstös csillogása nem mindig vakított el, hanem olykor elvett a csillogásból és homályosabb lett. A fekete-fehér fehér csillogása néhol elveszett a számomra és keresnem kellett .Ettől függetlenül az illúzió, a mese az benne van. Benne, mint legtöbbünk álmában. Az enyémben is. Szeretem a meséket. Szeretem a varázslatokat, de csak a hihetőket, amelyek megvalósulhatnak, hogy ne hiába álmodjak és varázsoljak.

S, hogy mi az én mesém....? Titok. De azt tudom, hogy a porcukromat csak ott nyalogatom, ahol törölni szeretnék. A többit otthagyom, így jól vigyázz! - hozzám ragadhatsz. Van aki már ott van a Múltamban. van a ki a Jelenben, de az biztos, hogy a porcukromra figyelni fogok, hogy valaki(k) a jövőmbe maradjanak, ill. beköltözzenek még, ha nem is ismerem még őket.

"A múlt ottragad rajtad, mint ahogy a porcukor ottragad az ujjadon. Néhány embernek sikerül megszabadulnia tőle, de azért mégiscsak ott van, az események és dolgok, amelyek odáig löktek, ahol most vagy."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...