2012. július 13.

Suzanne Collins: Az éhezők vidala

Gyorsan elolvastam ezt Az éhezők viadalát, és nem tudom hova tenni ezt a könyvet. Ismét az a ritka pillanat jött el, hogy idemásolom a könyv fülszövegét, hogy azt egészítsem ki néhány gondolatommal, érzésemmel:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

A téma távol  áll tőlem, s ha nem olvasta volna ennyi kedves ismerősöm (virtuális és ismert), akkor lehet, hogy a kezembe sem veszem, hisz eddig is találkoztam már vele néhányszor.
De kölcsönkaptam, és belevetettem magam.

Aztán ma olvastam, olvastam és olvastam. Alakultak a gondolataim, de csak olvastam tovább, alakultak tovább, még csak azt sem mondhatom, hogy rosszabbodott a véleményem, de rájöttem, hogy nem tudok normálisan véleményt mondani, vagy reálisan értékelni, mert ez egy olyan könyv számomra, ahol nagyon kijött, hogy nem én vagyok a célközönség egyik tagja. Nem kedvelem az ilyen írásokat, történeteket. Az igaz, hogy Katnisst megkedveltem, szívesen megismertem volna jobban, de mint ő is mondta, nem szeret magáról beszélni. Nem szeret, s nem is tud. Ám a Viadal, a kiválasztás módja, mikéntje, majd a harc a Hivatásosakkal, kiborított. Ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak az értelmetlen küzdelmét utáltam olvasni. Nekem teljesen mindegy, hogy ez fikció, akkor is. A gyerekek a könyvben is gyerekek. Ott, fikcióként is el tudom képzelni, hogy ugyanúgy, mint valamelyik nyerős játékban: Csak egy maradhat..., a többinek mennie kell, nem is akárhogyan.

Szóval, azt tudom mondani, hogy nem valószínű, hogy a továbbiakban elolvasom a maradék két kötetet. Remélem minden rendben lesz velük, és átveszik a hatalmat a Kapitólium ellen!

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...