2012. július 20.

Sabina Berman: Én, Én, Én

Elolvastam, a könyvet, és már nem is tudom, hogy ki az az ÉN...
Én, én, én.
Én és a tonhal.
Én, a tonhal és a nagynéném.
A lenyűgöző véletlen, hogy én vagyok.
...
..
.

Karen élete. Karen gondolatai. Karen nehézségei, fantáziája, küzdelmei.
Egy lány, akit elvadult állapotban talál meg a nagynénje. Egy lány, aki fiatalként kezd élni, akiről kiderül, hogy azért volt ilyen borzasztó állapotban, mert autistaként született. Édesanyja természetesen ezt nem tudta, gyengeelméjűnek titulálta, ütötte-verte, a pincébe száműzte,- még szerencse, hogy nem erről szól a könyvben, mert olvasatlanul becsuktam volna. Ehelyett egy nagynénit ismertem meg, aki vette a fáradtságot, hogy megfigyelje unokahúgát, és a neki megfelelő, vagy majdnem megfelelő életet biztosította neki. Járt egyetemre, bevette a vállalkozásba, és hitt abban a 10% zseniségben, ami Karen 90%-os gyengeelméjűsége ellen szállt harcba a személyiségében.

A történet középpontjában egy tonhalfeldolgozó üzem van, vagyis inkább a tonhalak. A tonhalak és a hozzájuk kapcsolódó politikai és egyéb harcok, konfliktusok, gondolok itt az állatvédő aktivistákra.

De inkább elkezdem még egyszer ezt a mondatot, mert nekem itt a lényeg: 
A történet középpontjában egy tonhalfeldolgozó üzem van, vagyis inkább a tonhalak.Vagy a tonhalak lelke. Vagy a tonhalak hospice-os elpusztulása. vagy.. Karen álmai, elképzelései.
Bevallom őszintén, maga a tonhal-téma sok volt nekem. Nagyon sok.  Elhiszem, hogy ezt le kellett írni, hogy megértsem Karen gondolatait, az üzem kialakulásának, fejlődésének lépéseit, mert ezek közvetítették Karen autista gondolkozásait, de néhány oldalt kihagytam volna és olvastam a mindennapokról. Amikor nem a tengeren van. Amikor nem érzem az orromban a halak illatát szagát. Amikor egyéb gondolatait ismerem meg, és nem kibogoznom kell, hogy ő az 1 cm-es hajat szereti, hanem le is vághatom neki. Hogy a részletekbe beavat. Az életének részleteibe. De így csak azt érzem, hogy elmehetnék egy hajóra, részt vehetnék a tonhal-halászatban, feltéve, ha nem ájulnék el és nem hánynám magam össze, és feltéve, ha valaki elkap és erőszakkal felvinne, mert önszántamból meg nem nézném. Ezek hiányoztak.

Karen nem csak megálmodta a fantáziadús ötletét, hanem tudósként meg is valósította. A Rém hangosan -ban imádtam Oscart a találmányaival együtt. Most egy olyan embert ismertem meg, aki búvárruhában lógva érzi jól magát, vagy éppen a tenger mélyén.
Aki ugyanúgy, mint a többi autista nem szeret (nem néz) más szemébe nézni, nem fog kezet senkivel, de mégis több sokunknál. Aki képes volt fejlődni, változni, és változtatni.
 

Ismét egy olyan könyv, amit végig kell olvasni, hogy véleményt tudjunk mondani, hiszen annyi mindent hordoz magában ezekről az autista személyekről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...