2012. július 26.

Oláh Gábor: Holnap más leszek

Huhh, nem tudok hosszan írni erről a könyvről, de ajánlom a fiataloknak, a fiatal-kamaszodó gyermekek szüleinek, és mindenkinek akiket érdekel a 16-17 éves mai korosztály. A gondolataik, amelyekbe nem engedik be a szüleiket. 

Rövid értékelésem:
Kérek minden szülőt, hogy beszélgessen a gyermekeivel! Beszélgessen és hallgassa meg őket! Ne csak a személye legyen ott, hanem a teste, a lelke, a törődése, a feltétel nélküli szeretete! Vallom, hogy ha erre odafigyelünk, mi szülők, akkor a mi gyermekeink nem lesznek "Nórák", akik szájából elhangzik a "Holnap más leszek".

"Ha olyan nagy szarban vagyunk, akkor nem kellene ilyesmire szórni a pénzt, mint pszichológus, aki csak pislog és hallgat. Olyan ez, mint a bejárónő, aki a mama helyett takarít, a pszichológus meg órabérben hallgat a szülők helyett..."

Ha hosszabban fejteném ki, akkor azt tudnám az előbbi mondataimhoz hozzátenni, hogy Oláh Gábor könyve egy nagyon mai fiatalnak a gondolatait tartalmazza, akit a szülei küldenek "agyturkászhoz" egy olyan eset miatt, ami minden felelős szülőt megrémítene. Nóra, ez a nagyon mai fiatal 16-17 éves kamaszlány, teljes családban él, szerintem fantasztikus, polgári gondolkodású nagyszülői háttérrel, akik nevelik, pátyolgatják, ha szükséges, rohannak, ha kell, és akkor állnak rendelkezésre, ha a lánynak szüksége van rájuk. Mondhatott bármi negatívat Pi-ről, akkor sem hittem el neki.

Kedveltem Nórát, voltak pillanatok, amikor szorosan öleltem volna magamhoz őt, és nem engedtem volna el hosszú ideig. Akivel együtt sírtam volna, akinek a kezét fogtam volna elalváskor, és a gonosz álmait hessegettem volna az éjszaka folyamán. Komolynak és okosnak tartom őt, tisztán-látónak, aki keresnie kell a jót, mert nem biztos magában. Szerintem két lábon áll a földön, és sajnáltam, hogy addig eljutott hogy a halál-témája központi szerepet kapott életében. Akivel együtt nevettem volna, és aki mellett mindig ott lettem volna, amikor kell és megoldható. Akit meghallgattam volna, és akit kérdeztem volna.

A könyv nagyon 21.századi budapesti: megtalálhatóak benne a mostanában történt, nagy vihart kavart esetek, építkezések; az internetes világ, a veszélyek, a válság, és még sok esemény, aminek mi is "részesei" lehettünk, így közelebbinek éreztem az olvasottakat. De pont ez a pici hátránya is: sok minden volt beletömörítve, ebbe a néhány oldalba. Szerettem olvasni Nóra történetét, jó lett volna bővebben olvasni az elhangzott mondatait. Szerettem volna még hallgatni, még, ha olykor fájt is. Nem mondom, hogy több pszichológusi beszélgetést szerettem volna, hisz.... (de ezt nem mondom tovább). 
Kedvelem a fiatal korosztály mai történeteit, hiszen mama vagyok én a hibáimmal együtt. 
S hogy mi a történet vége?........... Passz, de természetesen az én befejezésem mindenképpen egy happy end.

"Gyakran eszembe jut a cipő, a lány cipője, ami ott maradt valahol abban a zsufi lépcsőházban.....
Bezzeg az ő szülei boldogok lennének, ha délig henteregne az ágyban, odahoznák neki a kávét és a vajas-mézes kiflit, sonkát és lágy tojást meg ami finomság csak van, és bármit megtennének neki, ha azon múlna, hogy megint ott legyen velük. Ez a probléma, hogy ez csak akkor áll elő, ha meghal az ember, és akkor már nem igazán tudja élvezni."

4/5 és 5 között valahol félúton!

A könyvet a Cicero Kiadó adta ki.
2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...