2012. július 22.

Melanie Gideon: Mindörökre behálózva

"Csak, hogy tudja, nem szeretem a Facebookot, és nem vagyok "csetelő" típus. A rövid, hirtelen üzenetek fárasztanak és megzavarnak, mint azt a tizenéves lányt, aki sms-ezés közben esett bele a nyitott szerelőaknába. A Facebook is egy akna, engem leginkább egy nyúlüregre emlékeztet."

Félelmetes ez a 21. század.
Természetesen mi érezzük ezt, az a korosztály, akik megtapasztalták a lassúságot, a vágyódásokat egy vezetékes telefon után, akik számára nem volt egyértelmű és elérhető mindig minden, nem integetett egy termékből 100 fajta a boltok polcairól, akik kevesebbel is beérték.
Nem, nem sírom vissza a fejlődést, az internetes kapcsolatokat, az internet hasznosságát, de nagyon remélem, hogy eljön az időszak, amikor mindenki képes lesz ésszel, nem pedig ész nélkül használni.

Alice egy nő. 44 éves. Van férje-William, két gyermeke-akikért mindent megtenne, boldog családja, barátai, ami nagyon fontos az unalom ellen. Sőt, még munkája is van. Természetesen ott vannak a problémák, de hol nincsenek? Képzeleg, beképel dolgokat, jobbat szeretne, többet szeretne, romantikát szeretne. Aki hiányolja, hogy nem beszélgethet William-mel facebookos posztjaikról. Aki ebben a hálózati csapdában él, online, on-lány. S hirtelen egyszer a spam-ek közül egy házassági-tanácsadó, vagy az emberek házasságával foglalkozó oldal levelével találkozik, hogy vegyen részt egy 90 kérdésből álló kérdőív kitöltésében. Így ő lesz a 22-es feleség, a kérdező pedig a 101-es kutató.
Néha olyannak tűnt, mintha végigálmodta volna ezt az egész történetet, pedig tényleg ez a valóság sokaknál. Ellaposodott élet, virtuális kalandok, kapcsolatok. Személytelenség, ahol mások lehetnek, ahol más kapcsolatokba bonyolódhatnak.
Függőség, amellyel nagyon kell vigyázni.

"Én is úgy kezelem az életet, mint valamit, amit ki kell aknázni, aztán be kell csomagolni közfogyasztásra. Minden poszt, minden feltöltés, minden lájk, minden érdeklődési kör, minden komment egy produkció. De mi történik a színésszel, ha üres nézőtérnek játszik? És mikor ürült ki így az igazi világ? Amikor elhagyta mindenki az internetért?"

Alice olyan, mit sok millió nő, aki szeretetre, romantikára vágyik 20 év házasság után. A férje, William pedig az a férfi, aki a legtöbb férjben megbújik, aki nem veszi észre, hogy mi kell a nőnek. Vagy éppen észreveszi, de 22-es feleség hárít. Tisztelet a kivételnek, van másmilyen férfi, de ő a lesarkított változat.
Alice, 22-es feleségként belegabalyodott egy hálóba. A hálózat hálójába. Más személy, s mint a legtöbb nő, ő is boldog lett a helyesléstől, a bókoktól, attól, hogy megértésre lelt a gép másik végén. Valamelyiken.
Többféle ötletem is kialakult olvasás közben, amik formálódtak, átalakultak, majd végül kialakult jócskán a vége előtt. Végig reménykedtem, hogy Alice észhez tér, felébred az álomvilágából, csökkenti a csipogások, "levele érkezett" vagy egyéb virtuális hangzások iránti vágyódását, és nem marad 22-es feleség, hanem visszaváltozik Alice-szé, aki örül, ha a bolognai szósz mindent betöltő illata otthonossá teszi a lakásukat.

Hamar elolvastam a könyvet, teljesen benne tudtam lenni a történetben, s bár nem tudom elképzelni, hogy velem ez előforduljon, azért ott cincogott egy pici egér a fülem mellett, hogy biztos ez? 
Úgy érzem, hogy tökéletesen tudom követni a virtuális életemet, fejlődőm napról-napra, az újdonságok lassan elavulttá válnak. Úgy érzem, még tudom kontrollálni a gyerekeim életét és időtöltéseit.

Sok film és sok könyv használta fel ennek a világnak az örömeit és buktatóit, kimeríthetetlen tárházat biztosít a fantáziával rendelkező hozzáértő alkotóknak. Melanie Gideon is kihasználta. És milyen jól! Ajánlom minden ma élő virtuális és valóságos személynek!

Mindenképpen 5!


"..... ki kell szállnom a tanulmányból."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...