2012. július 12.

Lori Lansens: A LÁNYOK

Lányokról olvasni egy fiú után más.
Örömökről olvasni egy hatalmas bánat és sok rossz után mindenképpen más.
Másságról olvasni másság után mindenképpen más, hiszen mindenkitől különbözünk mi magunk is, hát még ők.
A lányok, Rose és Ruby ketten vannak, Kevin egyedül volt -ez is más.

A legnagyobb különbség az én szememben az volt, hogy ők ketten, a sziámi ikerségükkel együtt is tartalmasabb életet éltek, mint a fiú.

A lányok című könyv egy fejüknél összenőtt ikerpárról szól, akiket egy 50 éves gyermektelen házaspár vesz magához, és neveli fel őket. S bár nem tudnak egymás nélkül mozogni, létezni és élni, mégis képesek független szuverén egyéniségként élni az életüket.
Egyikük él-hal a könyvekért, a baseball-ért, az írásért; míg a másikuk utál tanulni, kutatja a településen megbújó és fellelhető indiánok által megmaradt maradványokat, imádja a szappanoperákat és a tévékészüléket.

Nem igazán tudok mit írni róluk. Az életük, a szeretetük, az egymás mellettiségük fantasztikus. Hallottam már az ikrek között lévő jó kapcsolatról, az "egymásért mindent!" összetartozásról, de azért így összenőve nem tudjuk, mit tennének ők is. Érdemes elolvasni, hisz mi kesereghetünk a gyermekeink között meglévő lázadásokról, pimaszságokról, vitákról, megcsapásokról, amiket esetleg nehezen viselünk, de ha szükségesnek tartják külön tudnak vonulni. Itt viszont nem. Együtt-egymásért.
Miközben olvastam egy strandon két napon keresztül a könyvet, láttam két kislányt, akik szimplán, csupán baráti kapcsolatban voltak egymással, de az egyik olyan bicskanyitogatóan beszélt és bánt a másikkal, hogy majdnem szárnyam alá vettem az elesettet. Hisz folyamatosan láttam, hogy érvelt, védte magát, de a másik........... fújj, még a saját kissé kamaszodó lányomnak is feltűnt, hogy ő egy barátságtalan (na nem így mondta) kislány. Ezeket sok percen, több alkalmon át megfigyelve még jobban felerősödött Ruby és Rose közötti kapcsolat. A szeretet, az események, Lovey néni és Stash bácsi odaadó szülői háttere, akik próbálták őket a lehető legjobban felnevelni. Azt hiszem sikerült nekik.

A könyv Rose könyve, ő szerette volna megosztani az olvasókkal az életét. Néhol jelentkezik 1-1 fejezettel Ruby, így teljes képet kaphatunk róluk, megismerhetjük őket, örülhetünk velük, drukkolhatunk nekik, vagy éppen vigasztalhatjuk őket.

"... És bár fára sose másztam, de feljutottam egy hegyre, és ez nem akármi."


Sokan nem érünk fel a mi hegyünkre, vagy azt sem tudjuk, hogy feljutottunk, így nem is értékeljük esetleg.


S ahogy kezdődik: "Sosem néztem a húgom szemébe. Sosem fürödtem egyedül. Sosem álltam egyedül a fűben éjszaka és emeltem karjaim a csábító hold felé. (....)Soha egy titkos beszélgetés, egy magányos séta. Sosem másztam fára. Sosem szürkültem bele a tömegbe. Annyi mindent nem csináltam, viszont nagyon szerettek. És ha úgy alakulnának a dolgok, ezerszer is leélném az életem így, ahogy vagyok, csakhogy ennyire szeressenek."

Sokan képtelenek az önzetlen szeretetre, a másikért való felelősségvállalásra, a gyermekek őszinte nevelésére. Ajánlom nekik is és mindenkinek! Az értékek, a szépség ugyanúgy megtalálható, mint a kellemes időtöltés a sorok között.

Ha lehet kedvencet avatni, akkor azzal a bizonyos 2%-kal Ruby nyert 51%-kal.

(4. Valami nekem nem kellett volna a könyvbe, valamiről bővebben szerettem volna olvasni, szerettem volna néhol nagyobb katarzist, ill. néhol nem volt megmagyarázva a sziámi ikerséghez kapcsolódó idegen kifejezés.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...