2012. június 21.

Tóth Olga: Csupasz nyulak

Egyik oldalon egy év, egy nyolcadik osztályos lány.
A másikon néhány hónap, egy felnőtt nő.

Egy év, vagy néhány hónap, miközben megismerünk két lányt. Hogyan éltek, hogyan lettek, vagy éppen hogyan nem akarták egyiket vagy éppen a másikat. Megismerjük a körülöttük élő embereket, szülőket a stílusukkal együtt.

A nyolcadikos csak azt kívánta, hogy szeressék őt, hogy mindenki szeresse, hogy sikeres legyen, hogy híres felnőtt legyen. Díjat nyert, talán összejön neki az álma.

Eszter, nevezzük nevén a másikat, szerette volna az Édesanyja szeretetét kivívni. Szerette volna megismerni az arcát, mert a hátát már nagyon ismerte, ismeri. Kibontakozik az élete. Egy élet, két élet, sok élet, a lányban lévő élet. Csupaszon állt előttem, láttam a gondolatait is.
Olvasom a sorokat, megismerem őket, és rájövök, hogy borzasztóan élnek. Családi kapcsolatok, kötődések hiánya, felismerése annak, hogy most nem így van (általában); elgondolkodni azon, hogy vajon hány családnál ment ez így? Borzasztó. Sok emberben annyira beleégett a múlt, az akkor átélt dolgok. Mi -talán- fel sem foghatjuk. Aztán arra is gondolok, hogy aki nem hallott a XX.század második felében történt vagy meglévő társadalmi dolgokról, az azt mondhatja, hogy nem is érti miről van szó, de bizony, szerintem ez ma is megtörténhet valahol, valakiknél. Más fényben, de ott lehet a csíra, sajnos!

Eszter és a húga. Sokszor egybemosódott a két szál. Sokszor egy személyt kreáltam magamnak. Annyira könnyű volt ezt megtennem. Eszter és a húga, valahol Pest megyében, ahová a HÉV jár. Megborzongok... félelmetes, talán ott, ahol én élek? Vagy máshol... Van néhány HÉV..

Akaratlanul eszembe jut két Eszter.
Az egyik egy barátnőm, aki a jég hátán is megél, de ennek a típusnak születni kell. Tanulni nem lehet.
A másik Eszter a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Esztere. Tudom, hogy a történet, de ez az Eszter az, aki ott keresi önmagát, a szabadságát, és mindenét... Ott volt a fejemben...
"Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
S boldogok legyünk, boldogok legyünk.
Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk."

Olvastam, és tudtam, hogy mit szeretnék, hogy hogyan szeretném, és annyira drukkoltam, de félsikert értem el. Kevés volt a helyzet adta legtökéletesebbnek. De lehet, hogy ez a legjobb hosszú távon. Egy arc nélküli anyától messze menni.. el, el. Meg akarom találni Esztert!

Bánat- és örömkönnyek zápora......

"Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
S anyám mellett lassan játsszam az éveket.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra,
Ó hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.

Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.
S végül arra jöttem én a világra,
Ó hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban."



Eszter és húga.... jó lenne, ha lenne folytatás, és azt olvashatnám, hogy egymással vannak. Valahogy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...