2012. június 19.

Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről

Beleszomorodtam ebbe a könyvbe. Nem mindenhol. Néhol.

Az elején teljesen megrémültem, mert az volt a fejemben, hogy a címe "Mesék.....". Felkiáltottam, hogy ezek nem is mesék, becsapódtam........ aztán megnéztem a címet, és finomodtak érzéseim a "Történetek............." cím olvasatán. Maradjunk annyiban, hogy nem használom a mese kifejezést.
A történetek olvasása közben folyamatosan elszomorodtam és elég kevés pozitív gondolatom  támadt. Aggódtam a gyerekekért, akik elhagyták a pénzüket; aggódtam Szerjózsáért, és haragudtam a szüleire, akik a fiút a dédihez száműzték a hugi születésekor... Elgondolkodtam a történeteken és elképzeltem azt a hátteret, amelyben ezek a történetek keletkeztek, azt az időszakot, amelyet mi már történelemnek nevezünk. Ilyenek voltak a mesék? Ilyeneket meséltek a gyerekeknek? Inkább maradjunk annál  ténynél, hogy ezek az események megtörténtek, és valaki elmesélte Ulickajának, aki egy kedvesnek tűnő, kedvesnek ható írást alkotott belőlük. Mert a vég sokszor vidám volt. De sokszor nem. Engem nyomasztott a hangulat, az illusztráció. Nem, nincs vele gondom, összeillenek a rajzok és történetek, de a lelkemnek néhány helyen erősek voltak. Vagy sötétek. Vagy másmilyenek voltak a karakterek, mint én elképzeltem őket.
Kedvelem Ulickaját, szeretem az írásait. Van amelyet jobban, van amelyet kevésbé. A Történetek állatokról.... kedvesebb volt számomra, de lehet, hogy csak azért, mert állatok szerepeltek benne. 
Általában nehezen viselem, ha a gyerekekkel valami történik: csúfolják, kihasználják. Legyen szó bárkiről.
6 történet, amelyek teljesen különböznek egymástól. A dédpapák különböző szeretetének megjelenítése, a rokoni kapcsolatok felvázolása, a nélkülözés mind-mind tetszettek. 6 történet különböző hatásfokkal. A viaszkacsa a kedvencem. A papírállatokat kedveltem, a többiben is találtam kedves momentumot, kivétel a "Minden jó, ha..."-ban.

Pedig minden jó, ha a vége jó!

...és ez így is van. Utolsó történet a Papírállatok", amelynek utolsó sorai:

"Az anya mosogatott, egy-egy könnye is a mosogatóvízbe hullott közben. A fiú úszott a boldogságban, és csak osztogatta-osztogatta a papírállatokat." Egyet kértem én is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...