2012. június 19.

Kate Morton: Felszáll a köd

AKÁR SPOILERT IS TARTALMAZHAT.........

Felszáll a köd.
Amikor felszáll a köd, kitisztul az elénk terülő látvány úgy, mint ebben a történetben. A ködös Albion, ahol sok a sötétség, az eső, Riverton, ahol félhomály van a világosság tekintetében, és félhomály az igazságok tekintetében.
Az ilyen történetek esetében akaratlanul elgondolkodom azon, hogy én képes lettem volna-e így élni? Lettem volna férjhez-menésről álmodó fiatal hölgy, vagy lázadó teremtés?
Hannah, Emmeline a két Hartford lány, akik szemtanúi lesznek egy költő-ismerősük, R.S Hunter öngyilkosságának.

Sok-sok évvel később egy filmkészítéssel foglalkozó nő, Ursula, felkeresi Grace-t a 98 éves asszonyt, aki Rivertonban dolgozott 14 éves korától, Hannah komornája és asszonya titkainak őrizője volt. Grace életét, életének ezt a szeletét ismerhetjük meg a lapokat olvasva. Kibontakozik előttünk egy család élete, története, szokásaik; megismerhetjük a cselédség életét, feladatait. S miközben belemerülünk az események forgatagába, telnek a hónapok, évek, változnak a körülmények, háborúk jönnek-mennek. Hannah karaktere kialakul, Emmeline is felnő a kislányságából (nem is akárhogy!), de sajnálom, hogy Hannah élete ilyen irányba kanyarodott. Persze tudom, hogy ez így volt kitalálva, de sajnáltam őt. Valahogy számomra kevés fontos információ lett kidomborítva, mondjuk természetesen éppen annyi, amennyit Grace tudhatott. Ez viszont nem volt elég nekem.

Sokat unatkoztam rajta. Egyik dologra egész hamar rájöttem, mondjuk azonnal- a családi szövevényekre. Aztán a másik dolog, ami a „titokkal” kapcsolatos idegesített. Mégpedig azért, mert Grace annyira sokat tudott, és nem egyszer bebizonyította, hogy meg is őrzi a rá bízott információkat, szóval nem kellett volna így…
Tény, hogy szépen megírt történet, kedvelem olvasni a leírásokat, a visszaemlékezéseket, ez mindenképpen pozitívum. tetszett az évek múlásával megtapasztalt társadalmi változások megjelenítése, mondjuk Emmeline kérdése, a mi az ábra? kicsit túlzó volt! Odaképzeltem magam Rivertonba és sokszor szerettem volna Mr.Hamilton lenni. Szerettem volna a titkokat meghallani, a titkokat megőrizni. De hiába voltam ott, hiába képzeltem magam oda, hiába váltam bármelyik szereplővé, akkor is unatkoztam, tényleg. Nem a kíváncsiság miatt siettem az olvasással, hanem, hogy vége legyen. Pedig nekem is meglepetés volt a vége. Teljesen más jelenetet képzeltem el, amolyan féltékenységi epizódot. Tulajdonképpen még bele is fér ebbe, de nem erre gondolok.

Azt hiszem büszke voltam Hannah-ra, még ha ezt a mondatot félve ejtem is ki!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...