2012. június 25.

Jodi Picoult: Gyere haza


Ha visszagondolok Jodi Picoult -általam olvasott- könyveire, és az általuk elért hatásra, sajnos azt kell mondanom, hogy kissé elegem lett. Még kettőt nem olvastam, azokat még talán .... de nem tudom elképzelni, hogy milyen témáról kellene írnia még, hogy szívesen kezembe vegyem. Pedig biztosan megteszem majd, de semmi jót nem jósolok.

Most kezdhetném, hogy az elsőnek olvasott "A nővérem húga" nagyot ütött, agyonütött. 
Aztán a "Törékeny" semmi újat nem hozott. Utána a "Házirend"-nél vegyes érzéseim voltak, de legalább érdekelt az autizmus témája miatt. 
A nemrég olvasott "Tizenkilenc perc" visszahozta a tetszést, de nagyon kíváncsi voltam az újra, a "Gyere haza" címűre, ami a leszbikusság témáját érinti, illetve azt, hogy lehessen-e egy ilyen párnak gyereke, beleszőve a volt férjjel kapcsolatos problémákat.

A regény fő témája, történéseiben megismerhetjük Zoe és Max-et, egy 40-es házaspárt, akiknek a gyermekük éppen 28 hete lakik a pocakban, ami lombikban kínkeservesen fogant meg. Aztán paff, vége, a gyermek a korai érkezés miatt már élettelenül érkezik. Max megunja az évek alatt felgyülemlett problémát, Zoe pedig mindenáron gyermeket szeretne. Max megunja, elhagyja, elválik tőle, mert míg Zoe a gyermeket akarja mindenáron, addig a férj a feleségét szeretné visszakapni mindenáron. Életük két nagyon különböző, és a saját életüktől is nagyon gyökeres fordulatot vesz. Max megtér, Zoe leszbikussá válik, Vanessában találja meg partnerét. Néhány hónap múlva felcsillan a remény, a lefagyasztott embriók felhasználását illetően. Ám Max annyira, de annyira hívő lett, és annyira elítél mindent, mint a lelkésze, hogy pereskedés indul a "meg nem született" tartósított embriókért...

Legjobban egy dolog tetszett: Zoe zeneterapeuta munkája, a zenélése, hogy ezzel segít. Ezt annyira tudnám élvezni a sok megpróbáltatással együtt. 
Egyébként a könyvet nem tudom értékelni. Nem tudom mit éreznék, ha a gyerekem leszbikus lenne, csak annyit tudok, hogy nem ítélkezem. Megkövezhetnek, de kb. olyan téma, hogy egy hetero pár is tud gusztustalanul feltűnően viselkedni, szóval ha a lányok nem feltűnősködnek, engem nem zavar. Még az sem, ha minimális dolgot tesznek. Szóval nem tudom, mi lenne, hogy éreznék, de azt tudom, hogy ne is ismerek ilyen nőket, párokat, nem tudom a viszonyulásomat, a problémáikat. A könyvben ez a rész nem érdekelt, amolyan ismeretterjesztő volt. (Néha úgy éreztem magam, mint mikor a kutyás fórumokon fellázadnak a kutyatulajdonosok, hogy miért nem vihetik a kutyájukat a Balatonba, hiszen az ő ebük tisztább és nem wc-zik bele, mint sok embertársuk....)
Ha az egyház és Max oldaláról nézem a könyvet, akkor azt kell mondanom, hánynom kell! Ettől a nyomulástól felfordul a gyomrom. Gondolom Amerikában is van ezer egyház és szekta, ezt muszáj volt Jodinak kihasználni és beírni, gondolok itt a tüntetésekre, meg a sok térítő dumára. Komolyan, én hívőnek tartom magam, de ezt utáltam olvasni. Max állítólagos megtérése, meg az alkoholizmusa, meg a szerelme, meg a többi próbálkozása.. szót sem érdemel. A lelkész szemét beszólásai..... jaj, ezek a házaló térítők is ilyenek? (Egyébként kimutattam volna, hogy ha valaki csak csütörtökönként szeretkezik, lehet, hogy nem fog teherbe esni...- bár biztos ki volt számolva. :D)

Azt egyből tudtam, hogy kicsoda Lucy, vártam már, mikor lesz bevetve, de szerintem eléggé elfuserált vége lett belőle.

Nem is tudom, miről kellene írnom, azt sem értettem, hogy Vanessa miért nem tett egy lépést. Gondolom nagyon erős elvi kérdések voltak előttük a "meg nem született gyermekek" tekintetében, csak úgy felmerült bennem................ ezek az élményeim.

Ahogyan nem tudom, hogy mit éreznék, ha a gyermekem leszbikus lenne, azt sem tudom, hogy mi lenne, ha gyermeket szeretne. Van egy olyan gyenge érzésem, hogy nem biztos, hogy jó ötletnek tartanám, hiszen óvónőként látok defektesen nevelt kisfiúkat, akik esetleg papa nélkül mama és nagymama társaságában a szappanoperákon nő fel. Természetesen az ellenérveket is ismerem, hogy egy alkesz papával, vagy bántalmazó szülővel sem jobb, szóval, nem tudom egyértelműen a választ. Ha lenne rá okom, nyomós indokom akkor mérlegelnék. Szóval a nemtetszésem inkább a történet menetére vonatkozik, meg az erőteljes vallási vonalra.

3 megjegyzés:

  1. Engem nagyon zavart az egyház szerepének eltúlzása a könyvben. Nyilván ilyen is van, de szerintem nem feltétlenül ez a jellemző. Én is hívő vagyok, a Biblia alapján "értékelem" ezeket a dolgokat, de nem mennék így szembe magával az EMBERREL. Szóval ezt én nagyon nem szerettem a könyvben.

    VálaszTörlés
  2. Szóval nem a szerepének az eltúlzása, hanem az ilyenfajta ábrázolásnak a mértéke, szerintem nagyon erősen túlzott és hatásvadász volt!

    VálaszTörlés
  3. Erika: Akkor ebben egyetértünk! De elég sok könyvben benne van ez a fajta nyomulás, így azt is el tudom képzelni, hogy ezek a "Tornatermi istentiszteletesek" tényleg alternatívan nyomulnak. Nekem ez annyira erős volt, hogy ez miatt nem tetszett a könyv.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...