2012. június 2.

Charles Martin: Maggie

A történet az "Egy új élet reménye" című könyv folytatása, ami ott folytatódik, hogy Maggie felébred a 3,5 hónapos kómájából. Felébred, felépül, és próbálják felvenni a ritmust, a továbbhaladást a kisvárosukban. Ahol a barátaik, rokonaik segítségével lassan-lassan megváltozik minden.

Maggie, akit annyira szeret a férje, hogy ilyen nincs is.
Mese habbal, abból a csöpögős fajtából, amit csak néha vesz be a gyomrom. Azt is elárulom, hogy miért veszi be: mert Charles Martin gyönyörűen ír. A kifejezések, a leírások nincsenek tele közhellyel, nincsenek tele ismétlésekkel, a fájdalomról is úgy ír, hogy átélhessük, érezhessük ugyanúgy mint a boldogságot. Lehet rajta könnyezni boldogságunkban és szomorúságunkban. Lehet rajta nevetni, bár ezen nem lehetett igazán.

Maggie, akinek ebben a második kötetben minden rezdülését megismertem. Akivel együtt sírtam az anyasággal kapcsolatos gondjaik miatt. Akinek minden hullámát: mélyét és magasát próbáltam átérezni. nem, nem élhettem át, hisz a közelében nem jártam ezeknek. 
D.S., azaz Dylan, amilyen férfi nincs. Vagy kevés. Talán az író ilyen, azért ír így. Vagy szeretne ilyen lenni, azért ír így. Vagy pedig tudja, hogy mit kell írnia sok hölgynek, azért ír így. Nem tudom.

Na jó, persze én is elmorzsoltam néhány könnycseppet máskor is, pl. Blue temetésekor………. vagy a pick-up eladásánál… :) vagy, amikor elképzeltem, hogyan néz ki Incifinci. :)))
Csipp-csepp… A történetben vagy a könnyek folytak ömlő esőként, vagy pedig a vér… Ez nem is annyira tetszett, de bírom ezt az írót, így nem adhatom alább, mert élvezem az írásait, a fogalmazását, ahogy a gyapotról ír, ahogy a szeretett nőről ír (:D) Peregtek az események, bevallom őszintén kicsit sok volt. Legalább lett volna valami nyugalom, hogy újra jöhessen a kegyetlenség, de csak jött, futott folyamatosan. Valahogy a kesergés halk maradt, maradtak az egyéni problémák, pedig sok-sok gond lett hirtelen. Tényleg ilyen az amerikai nép, amolyan "mindig mosolygunk"? Nem hiszem. Én a megoldásokra is kíváncsi lettem volna. Szerintem isteni filmet lehetne a két könyvből készíteni, forgatni, gyártani.

Kap egy 4.
A suliban ez a négyes már kivételezésnek számítana kicsit, de a szívem Martinhoz húz! 
:) 
Várom az új könyvét! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...