2012. június 30.

Cecilia Ahern: Lány a tükörben

Jó néhány órán át hümmögtem magamban, hogy mit is olvastam, vagy mit is jelenthet számomra ez a könyv...
Hümmögök tovább, mert nem igazán tudom megfejteni a  közvetíteni kívánt mondandót.
Két rövidke novella, az egyik egy fiatal nőről szól (Lány a tükörben), akivel éppen a házasságkötése napján történik egy fura dolog; a második (Emlékek teremtője) pedig egy idősebb férfiről szól, akinek az egész élete, munkája érdekesnek mondható.

De hogy ne fussak a dolgok elejébe: Lila egy 28 éves hölgy, akinek egyetlen rokona N-Ellie, a vak nagymamája. Azt sejthetjük, hogy valami érdekes dolog lehet itt a háttérben, mert a házában lévő összes tükör fekete lepellel van befedve, s hogy ezeket miért nem szabad leszednie unokájának. Betegségéről, világtalanságáról a csattanó felé közeledve tudunk meg információkat. A történet teljességgel meglepett, vártam valami aranyos kis családtörténet-részletet, végül Tükörországban találtam magamat, s, ha belegondolok engem Alice történetei mindig is felzaklattak, így itt is meghökkentem kissé. No sebaj, volt lehetőség az utolsó pár oldalon egy kis javulásra, de tovább folytatódott a zaklatott állapotom emelkedése, így a katarzis mélyen ért, mikor is egy nagy sóhajjal rátértem a második történetre.
Vissza kellett ráznom magam az érdeklődés színterére, s amikor a fonalat nem tudtam felvenni, már megijedtem, de végül az emlékekkel foglalkozó öregúr története tetszeni kezdett. Magam sem tudom, hogy melyik volt az a pillanat, de megsajnáltam őt, az emlékét, hogy miért is teszi azt, amit tesz, és elgondolkodtam. Elgondolkodtam a saját emlékeimen, hogy melyekre emlékszem vissza szívesebben, és mit szeretnék elfelejteni. Aztán visszalapoztam, beleolvasgattam még egyszer és örültem, hogy ez volt a második.

Nem igazán tudom, hogy C.Ahern mit szeretett volna ezzel a két történettel kezdeni!  Alapsztoriként adva lenne két figyelemreméltó aprócska szösszenet, amit ki lehetett volna dolgozni rendesen, a háttérrel az életükkel. Igaz az első akkor sem tetszett volna ebben a formában, mert én sajnáltam Lilát, az életét, de sokaknak bejött volna. 

De így csak 2/3... jóindulattal.

2 megjegyzés:

  1. Uh...nekem még hátravan Ahern ezen könyve,azt kell,hogy mondjam ,nekem Ő nagyon lutri szerző,eddig 2 könyve tetszett csak igazán ... reméltem,hogy ez lesz a harmadik,de nagyon úgy tűnik,hogy nem...

    Citromos óra!!! Tök jó,meg a bicaj is:-)))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...