Máté Angi: Kapitány és Narancshal

(Nagyon vicces, hogy Halacska csoportosaim vannak. Akik előtte narancssárga csoportosok voltak. Ez most jutott eszembe. Vagy most esett le... Uppsz. Kötődés a köbön.)

Alig vártam a könyv megjelenését!

Most olvastam másodszor. Először valamikor decemberben… Akkor is elvarázsolt, elvarázsolt Máté Angi, a találkozásunk, a beszélgetéseink. Ma kezembe vettem, megnézegettem, és az illusztrációk emlékével újraolvastam, és sokkal több minden kezdett hozzá kapcsolódni, mint néhány hónapja. 

Ki a Kapitány? Ki a Narancshal?….. egy mese, amelyben a mesél, és amelyben megjelenő mesék elgondolkodtatnak. A Locsolócső története, a Szék története. A Narancshal története. és a többi.

Vajon melyik vagyok én? A Kapitány, a menekülésével, a kereséssel, a lemondással? Király a halak között? Vagy valamelyik unokatesó az akváriumban.. vagy csak a barackbefőtt- ebben a könyvben még annak is szerepe van.

Milyen könyv ez? A barátságé?--- akár ez is lehet, sőt.

Tudtátok, hogy a vattacukor pálcára tűzött, fehér puhhantság ? 

Vagy, hogy Narancshal nagymamája szemüveges?…

Hogy ki a Locsolókocsi barátja, s miért lett tejcsicsonkává a világ?

"A keresés az, amikor menni kell. Most már tudom.."

"A keresés nemcsak az, hogy menni kell. Ki is kell találni dolgokat."

Kitaláltam:

Úgy döntöttem, hogy odaköltözöm. Odaköltözöm a hídra. A hídra a Kapitány mellé. Hozzá.