2012. április 11.

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Remélem, hogy sosem fogok ilyen gyűlöletes mélységig jutni az életem folyamán.


Nem tudok beszélni, írni arról a szemétkedésről, gyötrődésről, a saját gyerekek ellen elkövetett lelki dolgokról vagy éppen a kutya elleni csúfságokról, amiket ez a nő elkövetett.
Valószínűleg meg kellett járnia a poklot, hogy eljusson addig a pontig, amikor már újra emelt főként tud járni, újra nőként tud viselkedni, de én csak ismételni tudnám az első mondatomat...




Nekem, innen kívülről nézve, olvasva, egyszerűen szánalmas, undorító, kínzó. Persze az is lehet, hogy magamra ismerhettem benne? áá, nem, hiszen ilyen nem történt velem.. de benne látom a nőket, bárhol is élnek. Benne látom a vívódásokat, a szenvedéseket, a gyűlöletüket,hogy miért pont ők, miért pont velük.. miért pont...most, miért pont így.., látom, ahogy közeledik egy vég felé, egy mélység felé, ahonnan hogyan fog kiúszni, kimászni.. látom, hogy saját magát is gyűlöli, és mindent maga mellett. legyen szó bárkiről és bármiről..
Sokkal kisebb dologért kiakad az ember, így mindegy is... akkor csak az őszinteség fáj?


Ferrante kétségtelenül jól ír, őszintén velejéig hatóan.. de ez nekem most sok volt.. és azt is tudom, hogy miért...talán...
még mindig nem bírom, ha  a gyerekek ellen van valaki. Bármi is történjen..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...