2012. április 6.

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Annyira jókat olvastam és hallottam erről a könyvről, hogy amint kölcsönkaptam, azonnal el is olvastam. Nagyon érdekes gondolataim támadtak közben, amiket természetesen nem jegyeztem fel, így el is felejtettem.

Leo, Beatrice, Silvia, Álmodozó, Apa és Anya (és talán Nikó).
Kb. ennyi fontos szereplője van számomra ennek a könyvnek.

A 16 éves Leo története. Az ő szerelmének története.

A kamaszkorból a felnőttségbe lévő átmenet története.

A barátság története.

Még azt is megkockáztatom ma Nagypénteken, amikor befejeztem a könyvet, hogy ez egy isteni (vagy Isteni) történet.

Hogyan is lehetne spoiler nélkül írni róla? Ha belemerülök, hogy ki kicsoda, kinek milyen szerepe volt a dolgokban, akkor máris ellövök olyan fontos információkat, amelyek ott és akkor fontosak, amikor Leo írja. Hogy mi mikor fehér, vagy éppen miért kedvence a vörös, miközben egy kék is mindig villog a nagy fekete-fehérségben? Ugye milyen zagyva ez így? Pedig ez a lényeg... Fehér, mint a tej, piros, mint a vér.

Ez egy olyan könyv, amit mindenképpen ajánlani szeretnék a Lányomnak a megfelelő életkorban. 
Ez egy olyan könyv, ami fontos kamaszkori érzelmeket közvetít, de mégis azt kell mondanom, hogy Leo karaktere nem tetszett maradéktalanul. Valahogy ellentétben voltak bizonyos tulajdonságai. Nem tudtam összehangolni az "igazi 16 évességét" ezzel a mérhetetlen filozofikus szenvedéssel. Pedig tulajdonképpen tetszett. Talán csak azért volt nehéz, mert nem ismertem 16 évesen ilyen fiút. De alapjában véve ez keveset veszít az értékéből, mert a mondanivalója, a története tetszett minden szomorúsága ellenére. S ahogy már más is írta: minden benne van, talán még több is némi aprósággal.

Minden és mindenki a helyére kerül (még Terminátor is tud időben könnyíteni magán :D)!

S, hogy a végére is maradjon egy spoiler-mentes, így nem írom le, hogy ki az első számú kedvenc szereplőm benne, de a másodikat felfedem: az APA , így nagybetűvel!

"Mindenkinek van valami szégyenletes emléke. Mindannyian elszaladtunk valami elől, Leo. Ettől vagyunk emberek. Az arcunk attól lesz igazi arc, hogy rátetoválunk valamit, amit szégyellünk..."


1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...