2012. március 15.

Sven Nordqvist: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt



A minap hallottam: A felmérések szerint a szülők naponta 7 percet beszélgetnek a gyermekükkel. 

Ebből csak azt szeretném kihozni, hogy még ez a bájos Pettson is társaságra vágyik. No persze mondhatja a XXI. századi magyar 

vagy akárki, hogy mennyire klassz a fejlődés, hisz minden beszélgetésünket a világhálón intézhetjük, de hol vannak az emberi-állati kapcsolatok?
Nem merülök bele ebbe, csak azt szeretném mondani, hogy Pettson, amikor megkapta Finduszt, akkor gyökeresen megváltozott az élete.
Pettsonnak végre akadt egy beszélgetőtársa, aki nem szaladt el, és nem kezdett kotkodácsolni csak úgy hirtelen, Soha nem beszélt még annyit, mint most. Mesélt a gyerekkoráról, az ismerős tehenekről, hogy hogyan nő a krumpli, egyszóval mindenről, ami épp az eszébe jutott.

Ilyen egyszerű! A gyerekek megszületésével mindenkinek gyökeresen megváltozik az élete, még annak is, aki nem így fogja fel, és a felelősségeket át szeretné hárítani másra. Mégis hány csillagot adhatnék egy olyan könyvnek, amiben a hebehurgya tyúkok is jókedvűek, amiben Pettsonnak társa lesz, amiben a nagy igazságok is benne vannak? Hát persze hogy!
Csak ennyit kell tennünk: beszélgetni, beszélgetni… ha nem a krumplikról, akkor a fa rügyezéséről, vagy a tulipánhagymákról így tavasz táján..és minden rendben lesz! 

A könyvről szólva néhány szót: itt indul el e bájos öregúr és e nadrágos macska közös élete, közös egymásra találása, merthogy Pettson nem tűnik jókedvűnek Andersson asszony szemében. Mivel feleséget nem akar e kedves Pettson, így marad a Négylábú, aki a szeretet falai között növöget, hallgatja a gazdája történeteit, majd a nyávogás hirtelen mondattá áll össze: " Ilyen nadrágot szeretnék!". Ez után belekezdett állandó fecsegésébe......................., míg egyszer csak eltűnt.........


I love Pettson!

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Ez a könyv is a négygyerekes sógornőm telitalálat ajánlása volt. Úgy, ahogy szokta, megvette az egész sorozatot a fiamnak, a keresztfiának karácsonyra. Biztos ismerős az az érzés, amikor huszadjára nézed a gyerekkel a mesét, már előre tudod mi fog történni, és ráadásul a nyafogós macska magyar hangja szinte elviselhetetlen, mint egy végtelenül panaszkodó, de mégis az egész úgy kerek, ahogy van, bájos és lassít ebben a pörgő világban. Szeretetreméltó Pettson gondoskodása a beszélő cicájáról, holott a felnőttlét azt súgja, hogy biztos magában beszél az öreg, csak képzeli a macskát. És a rajzok! A gyerek órákig tudta nézegetni a nagyon alaposan megrajzolt részleteket az aprónép életéből...
    KKRS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, én sosem gondoltam, hogy Pettson magában beszél. Mindig ezzel a dilis macskával képzeltem el meseként. De tényleg érdekes. Én is nagyon bírom az illusztrációkat, az apróságokat benne. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...