2012. március 11.

Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Kivételesen nem tudok itt sem többet írni, mint a molyon. Édes, aranyos kis rövidke mesékre vágytam, aztán uppsz, belekeveredtem valami sötét szekrénybe, beleütköztem mindenféle kicsike állatba, meg néhány lóba. Aztán elvarázsolódtam, de lehet, hogy csak beütöttem a fejemet, mert rájöttem, hogy itt nem találok aranyos, rövidke meséket, hanem megtaláltam a nygö rörök igazságokat a szeretetről, a segítségnyújtásról, az önzetlenségről, az út-keresésről, a nevelési kérdésekről...

Először azt gondoltam, hogy Ulickaja Szutyejev vidám meséin nőtt fel, tudjátok, ahol Mihail Ivanovics a Medve. Végülis lehetséges. Az agyam kapacitása nem volt elegendő, hogy a megszokottól (mint Cirmos, Cin-cin, Ráró, Bogár vagy éppen Csótány és a többi…) eltérő neveket megtanuljam (mint pl. Mihéjev macska, Vászja, a kedvencem Pettson Májusi Rózsája után a Marija Szemjonovna százlábú és itt is a többi…), de erősen próbálkoztam… mondjuk levontam az egyik csillag egyik ágát ezért. Aztán azért is muszáj volt vonnom, mert a Magányos Egér nagyon magányos volt és én nagyon sajnáltam. Persze aztán jó lett neki, mondjuk veszteségekkel, de őt igazán szerettem a Minden egér szereti a sajtot mese óta. (Javaslom, hogy vegyük be a képeslap-küldős karácsonyozásba.). Azért is levontam, mert egy jófej kedves kutya sem volt benne, ellenben két macsek is, akik nem voltak tökéletesek, így sajna… sőt ez az Ignáciusz kiborított. Pedig a Magányos Egér segítséget kért tőle.
Mennyit kellene még levonni… sok apróságért, de félelmetesen neveletlenek voltak azok a bébi százlábúk, s bár olvastam, hogy sokaknál a 3. mese vitte a prímet, engem kiütött a Nevelési tanácsadó pszichológiai könyv olvasása miatt. No persze a benne lévő többi, az önzetlenség, a szeretet, a segítségnyújtások, a barátságok nagyon jól lettek ábrázolva, de a macska leforrázása még nekem is fájt.
A középső mese lovait a szívembe zártam maradéktalanul, s a szöveg nem nyújtott annyit, mint az előbb említett, mégis ezt jobban elfogadtam. Hogy ki Kalácsov és Kedves miért sír mindig, hogy Zellő miért nem Szellő, vagy éppen melyik fagyit szereti a legjobban a cirkuszigazgató… ebben semmi elvetemültet és fájót nem találtam.
Összességében: összetartó-segítő, önzetlen barátságok, ahol a biológiai tápláléklánc törvényszerűségei egyáltalán nem jelennek meg.
Drága Abelárd, Achát, Aritmia, Athéné, Ábrahám és így tovább, egészen a Zsurnalisztikáig! Becsüljétek meg a neveteket! ……………………….. Ez aztán a nagyszerű gondolat!
 
..és hol voltak az emberek?........ ja!.hogy Fegya?........ja, őt nem annak tekintettem.....uppsz....:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...