2012. március 1.

Joanne Harris: Kékszeműfiú

Idegesítő, hogy nem tudok semmi érdemlegeset írni erről a könyvről -természetesen spoiler nélkül :)
Megszállottan keressem a lényeget? A megfoghatót? Az érdekeset? Vagy...?

Harris olyat írt, mint az Urak és játékosok, azaz nincs benne főzés, nincs benne bor, sem háború, hacsak a családi háborús övezetet nem tekintem annak.
Van a három fiú, Nigel, Brandon és Benjamin, és a könyv közepéig azt sem tudom, hogy ki kicsoda? Van nekik anyukájuk, akiket bezáratnék, mert gyermekvédelmi eset lehet az ügyből... Óh Gloria, vajon lesz glória a fejeden?
Vannak benne lánynevek is, no és ezeknek is vannak szüleik, és az egész szereplőgárda mellé kapcsolódik egy kis, vagy csipetnyi virtualitás, amiben senki nem az aminek látszik, ahol mindenki más lehet, ahol lehet hazudni, áltatni, becsapni, ahol igazán kiderülhet(ne), hogy ki a vaníliafagylalt vagy kik a mások?

Keveredem-kavarodom, amiből csak az sülhet ki, hogy érdekel, de kezdek meghülyülni (a szó szoros értelmében), de nem adom fel, bízok magamban, bízom, hogy a helyére kerülnek majd a kockák. 
Gondoljunk egy Rubik-kockára, amit soha nem tudtam kirakni (összetekerni), inkább szétszedtem darabjaira, és még úgy sem tudtam.... Szóval....... ilyen vagyok. (A többsíkú filmekkel is bajom van. Pl. sosem fogom tudni, hogy a Deja Vu című filmben éppen hány és melyik Denzel Washington szerepel ...) Próbáltam a kocka színeit és mintázatát (ami nincsen is) összeilleszteni, hogy kijöjjön egy klassz kép, már éppen betuszakoltam volna az utolsókat, amikor Harris asszony arcon csapott vagy hideg vízzel leöntött, hogy magamhoz tértem és csak bámultam magam elé.

Annyira összevisszaságokat írok, hátha kedvet kap más is, hogy megértse. :)
De hiába tetszett, mégis hiányzott nekem valami apróság, ami megváltoztathatott volna mindent.
 Izgalmas volt, csavaros volt, meghökkentem olykor, de mégis van bennem egy hiány, mert 
– nem volt elég izgalmas, olykor csak folyt, hömpölygött.. 
– nem egy százas csavar volt benne, hanem jóval kisebb (ráadásul anya nélkül). 
– nem hökkentem meg eléggé, inkább csak enyhe bólintással tudomásul vettem a végét. (Ellenben meghökkentem a közbenső személyek-személyiségek alakulásán, változásán.) 
Mégis azt mondom, hogy jó volt, hogy elolvastam, mert nem unatkoztam, sőt azt is megtudtam, hogy "a világ némely országában a kék szemet balszerencsének, a titkolt démon jelének tekintik" , szóval reszkessek vagy reszkessetek, meg azt is kibogoztam, hogy én minek a megszállottja vagyok, merthogy "valamennyien megszállottak vagyunk" .

Azt mindenképpen megjegyzem, mert mostanában kétszer is elém került a tűzzel való játék, hogy "aki a tűzzel játszik, megégeti magát."

(Amit mindenképpen nyertem vele: Imádom hallgatni a Voltaire-muzsikát!!!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...