2012. február 11.

Henry Cloud, John Townsend, Dave Carden, Earl Henslin: Családfánk titkai

A könyvben az olvasható, hogy minden családban lehetnek működési zavarok, a függő és kényszeres viselkedések még a "legjobb" családokban is gyakran előfordulnak, amelyek a diszfunkcionális családi háttérrel vannak összefüggésben.

Ismét egy olyan könyv, ami ismét rádöbbentett arra, hogy én tudom, hol vannak a gondok, hol vannak azok a beidegzült, s bár módosult minták, amik befolyásolják a családunk működését. Annak viszont örülök, hogy most jöttem rá először, vagy hangosan most mondtam ki először, hogy a problémák nem voltak akkora hatalmasok, mint én gyermekkoromban mondtam, maradjunk annyiban, hogy különböző méretekben voltak megtalálhatóak. De kinél nem voltak? 
- Azt is tudom, hogy van olyan akinél nem voltak, vagy nem annak fogták fel, de visszakanyarodva a könyvhöz, kimondható (és ez nem újdonság), hogy a gyerekkorban megtapasztalt minták meghatározzák a felnőttkori viselkedéseinket. "Természetes tendencia mindannyiunk életében, hogy gyerekeinkkel azt ismételjük, amit gyerekkorunkban mi magunk is átéltünk."
 A könyv a bibliai történeteken keresztül, a "szereplők" életén keresztül bemutatja, hogy már nagyon régen is voltak ilyen családi titkok, "zavarok", amik életeke keresztül meghatározták a mintákat.

Már Ábrahám is elhagyta a családot, már ő is védekező mechanizmussal oldotta meg a helyzetet, nem pedig szembenézett a problémával. Ismerős a helyzet? Vagy éppen a gyászfolyamat nem megfelelő lezárása miatt lett diszharmonikus a dolog..., vagy egyéb más dolgok is közrejátszottak. Már akkor! (De említhetném Dávid és gyermekei történetét is!)
A történetek/fejezetek végén személyes kérdések vannak, amik őszinte megválaszolása elindíthat az olvasóban egy gondolatiságot, egy olyan dolgot, hogy "igen, ez tényleg így van, ez nem jó így- jó lenne változtatni ezen."

Gondolkodjunk el:
Mi a kiinduló ok? Ássunk mélyre...
Ki a "családi zavar" fenntartója?
Ha változást szeretnénk, akkor a családnak, mint rendszernek kell változnia, gyógyulnia. Nem csak  néhány szereplőjének.  Szerintem itt van a gond. Annyian, annyiféle emberek vagyunk, hogy alapjában véve, nem mindenki hisz a változásban. Hányan mondják, hogy "ilyen vagyok, így kell szeretni"! Pedig az ember folyamatos tanulásra képes, s bár a minták ott vannak, de a fekete-fehér sormintát, színessé lehet változtatni.
A diszfunkcionális családokban mindenki fájdalommal küzd. Ha a változás lesz a célkitűzés, akkor sok időre van szükség, fontosak a vállalások (hogy megküzdjünk vele, akárhogyan is). Ki vállal? Együtt vállalnak? Együtt tartják fontosnak? Egymást segítik-e?...

Sok történetet idézhetnék a könyvből, mert nagyon tanulságos. Akár a válásokat, akár a fizikai bántalmazást tekintve, akár más történeteket........ vagy akár a tudattalan átörökítés témáját, lényegét.
A könyv utolsó fejezeteiben pedig a család egészséges működéséről olvashatunk. A kötődésről, az esetlegesen szükségessé váló újra kötődésről, a határok szabásáról, a felnőtté válásról.

Mivel ez a könyv is a hit oldaláról segít megközelíteni és megoldani a problémát, így a mű vallási idézetei is találóak, lényegre törőek.

Nagyon vicces az, hogy ezt a könyvet a Millenium trilógia második könyvének elolvasása után írtam, amikor is azt írtam, hogy szívesen belemerülnék Lisbeth Salander gyermekkorának megfigyelésébe. Hát... ott, a családi szövevények, történetek között biztosan  találnék cifra dolgokat!

A könyvet köszönöm a Harmat Kiadónak!

(Érdekes dolog, hogy kb. 2 héttel ezelőtt egy előadást hallottam az érzelmi intelligenciáról, és abban egy hasonló könyvet ajánlott az előadónő: Gyógyítsd meg a családtörténetedet!) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...