2011. augusztus 31.

Harry Potter összes: HP 1-7.


2011. 08. 08-2011. 08. 30.

Ennyi időt töltöttem mindenféle környezetben Harry Potterrel és barátaival, tanáraival, ellenségeivel.

Nem tartom magam különc személynek, semmiféle különleges ismertetőjegyem nincsen, mégis azt kell mondanom, hogy a sorozatot mereven elutasítottam magamtól. Kétszer is, aztán csak azt láttam, hogy a 10 éves, a Lányka nagyokat vigyorog, fél, meglepődik, megijed, és nem hiszi el, hogy én ezt nem tudtam befogadni... Gondoltam itt az ideje a 3. próbának, mivel a 3 a mesékben is bűvös szám, így belevágtam. .... aztán belekeveredtem egy perpetuum mobile-be és ki sem jöttem egészen tegnapig. Én nem mozogtam, hanem olvastam, varázsoltam és varázsolódtam.

Jó volt. Tényleg jó volt.

Spoileres néhány sor a könyvekről. Lehet, hogy nem kellene tovább olvasnod! (Kicsit furcsa szösszenetek ezek, anno, a kék-oldalon írtam ezeket az értékeléseket, de ugye onnan léptem többedmagammal, s azóta köszi, jól vagyok kívül is.)

1. Harry Potter és a bölcsek köve
Be kell látnom: kár volt eddig kihagyni :)

2. Harry Potter és a titkok kamrája
Spoiler.. :D 
…és igen, Harry Potter ismét győzött! 
Merengés: Vajon a Mamák ilyen fiúról álmodoznak? Hmmm, mindenesetre HP is egy nagyon mesebeli lény, és ez is egy igazi mese: a végén a jó győz. Csak a népmesei mágikus számok maradnak el benne, bár ha a 3 mellett a 7-est is nézzük, akkor lehet, hogy éppen ezért van 7 könyv?. Úúú, egyáltalán 7 könyv van? Én még ezt sem tudom, aki most esett át a HP együttléteken :)

3. Harry Potter és az azkabani fogoly
Hűűű meg hááá meg háp meg Harry meg hippiájé, ja az jippiájé, na mindegy. Ez is tetszett. Na jó, hogy… Hogy én mekkora lüke voltam.. szóval.. menetelek tovább. valamikor 
Lassacskán..

4. Harry Potter és a tűz serlege
A meseszerűség csökkenése mellett a vadság és a brutalitás erősödése, azaz Harry Potter kisfiús bája és csibészsége kezd ifjú- és serdülőkori legénnyé nagyfiúvá alakulni. 
[Ha belegondolok, hogy hány óvodásom látta már filmen…. jajaj. :( ]

1. A legfontosabb, hogy nekem túl hosszú volt, és az elejével nem haladtam annyira, mint megszoktam (értsd: képes voltam letenni a kezemből) 
2. Sok volt az előzőekre való visszautalás (ami persze jó, ha belegondolok, hogy évente jelentek meg a kötetek egykoron, de én most együtt olvasom, ezért ez egy kritika a részemről :D) és ismétlődés a varázslatokban. 
3. Voltak benne unalmas részek, ill. hiányoztak belőle részek….

5. Harry Potter és a Főnix rendje
Na tehát akkor! 

1. Szerintem nagyon édi Harry Potter szerelmesen és kiakadva. Engem nem zavart a sok lelki szenvedés, sőt örültem, hogy az író ezeket is figyelembe vette. Tipikus ilyesfajta időszaka ez a fiúknak a 14-15 éves kor. Vagy nem. :) 

(Ennek megismerésére kell várnom még néhány évet drága Petim kevéske életkora miatt.) -elégedett-andi 

2.Jajaj, reméltem, hogy az ikrek visszakerülnek az iskolapadba (talán a köv-ben??) és nagyon hiányoltam, hogy a kirepülésük után nem is említették őket. :( 

morcos-andi 

3. Hosszúúúúúúúúúúúúúúú volt, én kihagytam volna dolgokat, amik szerintem nem kellettek volna leütés-szám növelőnek. Pl. Hagrid tesója- persze-persze Hagrid is édi, meg kedves, meg szeretetteljes, de akkor is…; meg kihagytam volna biztos 1-2 tanulási dolgot, viszont imádtam Lunát és Neville-t.- türelmetlen-andi 

4. Hogy Harry miért nem fogta a fejét a végén a tükör miatt???- egy említés sem volt, hogy ezt használhatta volna korábban.- kérdőn-néző-andi 

5. Dumbledore dolgára rájöttem, szóval nincs meglepődés. Pitonnal már szeretnék jobban megismerkedni…, hiányzott.- kíváncsi-andi 

6. Bevallom elkönnyeztem 1-2 részt. Egyre nehezebben viselem Malfoy szemétkedéseit. Amikor kizárták a csapatból, ott nem kaptam levegőt és törölgettem.- érzékeny-andi 

7. Miért nem használták az elején a Veritaserumot, hogy kiderüljön Harry igazsága?? Ez miatt már ott kiakadtam- persze tudom, hogy nem erre kanyarodott volna a történet, de akkor is- toporzékoló-andi. 

jajdejóvoltezis!!!!!!!!!! 


6. Harry Potter és a Félvér Herceg 
Miért nem derül ki tökéletesen és egyértelműen, hogy Dumbledore miért bízik ennyire Pitonban? Haragszom-haragszom. 
..és tényleg Harry egyedül maradt. Olyan, mintha a professzor direkt így szervezte volna (Rowling biztosan). 
Miért tudtam én a kezdetektől, hogy ez a Szemét tényleg ilyen szemét? Miért bíztam benne mégis ennyire? Vagy nem is annyira?………………. O_O 
Szomorú történet, de mivel mese és már csak egy kötet van hátra, muszáj jól végződnie. Tragikumok, halál, betegségek, sötét varázslások. 
Én naivan azt hittem, hogy az Avada Kedavra elhangzása előtt D-nak sikerült hoppanálnia. Hisz neki minden sikerült. Olyan, mintha választanom lehetett volna, melyik zárszót választom. 
Melyiket választottam volna? 
Igen, szomorú voltam a barlangban, szomorú voltam a Szükség Szobája előtt ácsorgó Harry miatt, de a legnagyobb szomorúság akkor jött, amikor a főnix siratóénekét meghallottam… és amikor Hagridot hallottam, láttam. 
Ennyi. Elment. Belőlem is egy darab. 
[A végét el kell olvasnom még egyszer. Régen nem volt ekkora zaj és rohangálás és ajtócsapkodás és felpillantás az utolsó 50 oldalamnál, mint most. Ráadásul éppen most jöttem rá, hogy melyik ismerősöm stílusa hasonlít D. beszédéhez. Most mondjam el neki? :S 
;))) ]

7. Harry Potter és a Halál Ereklyéi
Hát, mit mondjak, sírjak vagy nevessek? Itt a vége. Finito. Kivégeztem a 7. könyvet, úgy, mint Harry…………. a deffenzív (vagy mi a csuda) mágia könyvet. Hisz ő is jól vizsgázott anno, ugye emlékeztek?


Köszönetet mondok Hannámnak, hogy nem hitte el, hogy nekem ez a könyv (vagyis az első rész) nem tetszett és letettem, azaz félbehagytam moly szóval élve. 
Köszönet az írónőnek, hogy megalkotta az első olyan sorozatot, amit muszájnak éreztem, hogy azonnal folytassam. Ez nem történhetett volna meg a könyvtár (első rész) @Etike(2.5.6.7. rész) @stippistop (3. rész- már nem emlékszem Hanna vagy én olvastam-e, de hidd el itthon tudjuk, kié melyik :D) és a testvérem (3.4. rész) segítsége nélkül. 
Hála, csoki, moly, viva. 



Mit mondjak még? Könnyeztem, amikor a szükség szobájába visszatérve ott volt mindenki egytől egyig; amikor drága jó Pitonom, mégse igazi pitonos mérgeskígyó, bár Mardekáros.., no és, amikor kiderültek ott a dolgok a merengőben… (hüpp), sírtam Hagriddal is (…és elképzeltem milyen klassz lehetne, ha engem is vinne a karjaiban). ja, Dobbyért… ;( 
Drukkoltam végig a triónak, bár tudtam, hogy Hermione továbbra is okos. 
Nevettem, miközben Neville nagymamáját elképzeltem, és akkor is, amikor magam előtt láttam kicsi Gróp fejét, miközben néz be a kastély ablakán.


Hogy csalódtam-e végén? Nem. 
Hogy zavart-e a befejezés? 
Nem. 
Harry Potter egy mesehős, akit szerettem, kedveltem, akinek drukkoltam, aki mellett voltam, akibe szerelmes voltam (na mégsem :P), akinek Mamája voltam, akivel kipróbáltam, milyen A köpeny alatt (sic!), akivel……


Köszi Harry, Hermione, Ron, és minden kedves ember, még te is szemétkedős Piton, hogy végre nem zombiként fogok élni, hogy visszatérek a háztartáshoz, a családomhoz, a munkához az új tanévben.


Ja, és köszönet a családomnak. Nem volt egyszerű velem az elmúlt néhány napban, amikor kitűztem, hogy holnap estére be kell fejeznem… 
Puszi nektek!


..és ahogy mi mondjuk a csoportban: Itt a vége, fuss el véle. Ha nem hiszed? -Járj végére!

2011. augusztus 24.

Fejős Éva: A mexikói

(Első reakcióim között:
Fejős Éva: A mexikói
Mindig egy lépéssel előtted jár_
jobban jártál volna, ha sose éred utol, azaz kedves Zsófi, hogy te mekkora hülye liba vagy!)
Komolyra véve: :))
A molyon felháborodott Fruzsi a Fejős: Csajok regény-könyv-irodalom stb. kapcsán, így gyorsan elrohantam egy könyvért a könyvtárba.
Bár kb. 3 éve olvastam a Hotel Balit, amit nem pozitív jelzőkkel illettem, így többet nem is voltam hajlandó a kezembe venni. Most viszont plecsniért vagy viccből AKARTAM egyet. Szóval elrohantam a könyvtárba, ahol nehezen, de sikerült szereznem egy példányt. (http://moly.hu/karcok/104080) (Update 2014-12-30: mar nem vagyok molyista)

Harry Potterrel együtt haladva ma befejeztem e remek művet.
Többet sem, köszönöm. Nem én vagyok a célközönség. Olvassa, aki akarja, én nem gátolom. Nekem kevés, nem mondom, hogy semmi (kizárólag A mexikói-ra gondolok), mert én is utaztam a világon keresztül, és kávéztam egy kis könyvesboltban Rafaelnél, de közelíti a "nekem semmilyen értéket nem adott" meghatározást.

A molyon így elemeztem :)) (Amikor még tag voltam ott.)

Két csillag, mert előzetes várakozások szerint nem haltam bele, és a Csajok híréhez képest mindenképpen jobbnak tűnt.
Szóval volt ez a Zsófi, aki 20,48-as BMI index-szel húsosnak tartja a fenekét. Elégedetlen az életével, még a hosszan tartó kapcsolata is beszólt neki, mert nem figyel a kapcsolatukra, állandóan dolgozik és amúgy is üres a hűtő, és a közös lakás megvásárlása óta problémák tömkelegét érzik maguk körül, szóval Zsófi, a drága erre bepipul, rájön, hogy ő nem érzi magát boldognak, mire megcsalja egy egy-éjszakás Pabloval a Hosszantartó Dávidot.
Pablo tudhat valamit, mert ez a buta liba -JEL-ként értelmezve Pablo tükörbeli rajzát- repülőre száll meg sem áll Lisszabonig, egy lépéssel utána lohol, Barcelonában ellopnak a farzsebéből 1500-1800 eurót, mert nem bízik a szálloda széfjében ( _Oh, mein Gott!_ )
Aztán valóságshow-ba is bekerül, végül Törökország után még Mexikóba is elrepül, hiszen hol lakhat vajon A mexiói Pablo?
Közben van egy mexikói szál a regényben, ahol fel sem fogtam mi történik Lucindával, Rafaelle, és ki az az Alinda, lassanként csörgedezett, próbáltam összerakni, és lám a végén csak összekapcsolódott a dolog.
Zsófi csak loholt , aztán lecsendesedett és rájött, hogy (VÉGRE) megtalálta önmagát.
Én is letörölhettem verejtékeimet, legyen boldogan élnek, míg...
aztán becsuktam a könyvet.
Észrevételek.
1. jaj.
2. jajaj.
3. én ( a mostanában megtalált naplóimat olvasva) 19-17 évesen viselkedtem így.
4. egyszerű- mondjuk, hogy túlzottan letisztult mondatok.-amolyan szájbarágósak, nehogy fantáziálhassak egy kicsit.
5. ebben nem volt sok ronda beszéd, vagy pedig csak nem tűnt fel, annyira rondán beszélhetek én is... (újra nem olvasom, hogy ezt kiderítsem)
6. A fene a jó dolgát ennek a csajnak! Le van írva, hogy minden az ölébe hullt, nem kellett küzdenie. Ha nem így lett volna, akkor már megtalálta volna önmagát biztosan.
Vannak benne igazán cuki idézetek, egyet elrejtettem valahova, majd megkeresem. Több energiát nem vagyok hajlandó belefektetni.
(Kicsit később.) Na, megtaláltam! : ."Egész nap úgy végezte a munkáját, mintha lett volna egy „robotklónja”, amely rutinból megoldja a felmerülő problémákat, mert van olyan kedves, hogy hagyja őt gondolkodni. Nem mintha bármilyen értelmes gondolat eszébe jutott volna, egyszerűen utálta magát a félrelépéséért, és nem is értette, énjének melyik része sodorta ebbe a kalandba. Úgy érezte: felborult a világa. Lehet, hogy a folyamat már korábban elkezdődött, de mostanra biztos lett benne, hogy minden szétesőben van körülötte. (…) Valamikor délután ugrott be neki, hogy személyiségének olyan része mutatkozott meg, amikor belevetette magát ebbe a kalandba, amelyet nem ismert igazán- vagy amit szeretett volna elnyomni. Elfelejteni. és attól ugyanúgy megrémült, hogy … úgy érezte, hogy ez nem csupán egy kaland volt… hanem jel. Az az ábra, az elnagyolt rajz a tükrön- amit, mint utólag észrevette, Pablo az ő, táskájából kipottyantott szemceruzájával rajzolhatott oda, hiszen a ceruzát sehol sem találta-, a lépcső és a kép, amely beszippantotta… Rémisztő volt. (…) lehunyt szemhéja mögött érezte, hogy szinte fizikai változás történik benne. Vonzotta valami, ugyanakkor ellen akart állni neki. Gyorsan kinyitotta a szemét, hogy visszatérjen a valóságba, de akkor egyik pillanatról a másikra, rátört a fejfájás."

2011. augusztus 8.

Amélie Nothomb: Vádirat



Lélektan, filozófia.
Émile és Juliette a friss nyugdíjas értelmiségi házaspár nyugodt és csendes életre vágyott, így vidékre költöztek a HÁZ-ba. Egyetlen szomszédjuk van a kietlen területen. A szomszéd házaspár férfi tagja érdekes ismeretséget köt a nyugdíjasokkal.

A látogatások miatt a könyv elején dühöngtem nagyon sokat, megoldásokat sugalltam Émile-nek.
Aztán tovább olvastam, és megtapasztaltam, hogy a nem mind arany, ami fénylik és ez visszafelé is igaz. Mi az, ami szerintünk jó, és mi az ami a másik szerint jó?- ezt kellene összevetni mindig. Itt a probléma az emberi kapcsolatokban, hogy sokszor -vagy úgy általában?- ezt nem tudom- nem gondoljuk át megfelelően, mit is kellene tenni a másikkal kapcsolatban, hanem durr bele! módon cselekszünk.
A történet vége felé közeledve azt is beláttam ismét, hogy én is csak egy ember vagyok, nem mindig jó, illendő gondolatokkal.
Valami hiányzott a történet végéről. Vagy ugyanezt egy kicsit másképpen írtam volna meg. Valamiért kevés volt.
Émile-nek jobb lett? Juliettnek jobb lett? Bernardin úrnak jobb lett? ..és Bernadette-nek?

Szerintem az elsőnek nem biztos.., azért írta le.

(Az írónő Holt határon című könyve egy fokkal jobban elvarázsolt.)

2011. augusztus 7.

Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán


Mi őszintén neveljük a gyerekeinket. Fantáziátlanul őszinték vagyunk a kérdéseiknél, koruknak megfelelően próbáljuk megválaszolni az őket érdeklő dolgokat.
Tonio pofont kap válasz helyett. Ennyi, ezzel elintézve. Jaj, de utálom a pofozkodó szülőket.- ezek a gondolatok az elsők között voltak.

Felice egy cseresznyefa, amit Tonino nagypapája ültetett a lánya - T. anyukája - születésekor.

A teraszról, ahol olvasni kezdtem, éppen láttam a mi nyírfánkat, amit mi ültettünk Hanna születésekor. Mennyire változik életünk?, mennyi ideig fogunk itt élni?, mennyi ideig nézhetem és láthatom ezt a fát?, mennyi ideig leszek a szeretteim közelében?- folyamatosan elkalandoztak a gondolataim a könyv olvasásakor.

Ottaviano nagypapa kertjét, személyiségét megismerve én is álmodozni kezdtem egy hatalmas kertről, veteményesről, megmászható cseresznyefáról. A nagypapa szívében tüske lett a szeretett felesége halála után, ezt a tüskét az unokája a 7 éves Tonino megpróbálja eltávolítani, hogy nagypapa továbbra is a szeretett cseresznyefára tudjon mászni, és a legfelső ágára tudjon felülni, ill. azért, hogy Alfonsina a liba továbbra is családtag maradhasson.

A nagypapával történtek kapcsán Tonino családjában is változások történtek, hogy negatív vagy pozitívan könyvelhetőek el ezek? Titok az elolvasásig.

Gyermekkönyv nem tudom eldönteni, hogy hány éves kortól.
5.



Kár, hogy én soha nem lehetek nagyapa. A nagypapák, az én elképzeléseimben, a legjobbnak számító titulussal büszkélkedhetnek.

Émile Ajar: Előttem az élet


Ó, drága Momom- Testvérem, barátom, gyermekem, unokám, akármim...

Momo egy kisfiú. Kis nagyfiú- maga sem tudja igazán milyen idős. Párizsban él Rosa mamánál "testvéreivel" egy olyan környéken, ahol a legnehezebb sorsú lepukkant négerek, arabok, zsidók laknak. Mint itt a többi nehéz sorsú ember, Momo is kitapasztalja a környéken a "túlélés törvényeit" vagy éppen a megélhetéshez szükséges cseleket és módokat.
Rosa mama zsidó, átélte és túlélte a második világháborút, prostituálként kereste a kenyerét, majd idősödve, amikor "befejezte az ipart" más utcán élő nők törvénytelen gyermekét kezdte pénzért nevelni. Többen is éltek nála, tanulták az életet ebben az igen érdekes lakókkal büszkélkedő házban. Momo kivételével a többi gyermek lassan családhoz került. A kisfiú arab, ő Rosa mama kedvence. Momo legjobb barátja Artur, egy esernyő. Volt egy kutyája is- imádtam én is, ám a gyereknek oka volt, hogy megváljon a négylábútól.
Rosa mama megöregedésével, megbetegedésével megváltozik a helyzet. Egy fantasztikusan összetartozó csoporttal találkozhattam. Csoport, aki Rosa mamát körülvette; egy csoport, aki Momonak segített.
Bármelyik irányba tekintek, mindenhol az önzetlenséget láttam: a Zaum fivéreket, akik elbírták a nagyon súlyos nőt, vasárnap kirándulni vitték; láttam a tűznyelőt, láttam Lola asszonyt, aki egy transzvesztita férfi, láttam, hogy tisztítják meg a gyerekek a nevelőmamájukat, mikor már nem tud saját magán önállóan segíteni, olvastam, gondolkodtam, és ismét arra jutottam, hogy egy újabb klassz könyv akadt a kezembe.

Minden benne van ami nekem fontos- az életemben is: gyermek, az egyéniség elfogadása, a másság elfogadása, az emberekbe vetett hitem (amit ma naivitásnak mondanak), az egyenlőség lehetősége, a szabad választás lehetősége, hogy talán véghez lehet vinni azt a dolgot, hogy emberek maradjunk nehéz vagy éppen az utolsó helyzetekben is...

Remélem, hogy Momonak sikerült visszatalálni a kimaradt gyermeki létbe, remélem, hogy úgy alakulhatott élete, ahogy ő szerette volna.

Megkönnyeztem. Én is felneveltem volna. Hisz még előtte volt az élet.

2011. augusztus 5.

Jennifer Donnelly: Északi fény


Mattie Gokay, akinek 16 évesen át kellett vennie az anyaszerepet.
Mattie Gokay akit írói tehetséggel és önzetlenséggel áldott meg az Isten.
Mattie Gokay, aki képes feladni az álmait, aki keresi önmagát, pedig tulajdonképpen már megtalálta.

1906. Amerika.
Ekkor egy lánynak még nem feltétlenül járt az esze a verseken. Mattnek igen. Ő feltétlenül szeretett volna magának fogalmazásfüzetet venni. Neki határtalan volt az öröme amikor egy igazi töltőtollat kapott ajándékba. Neki magasságokig szálló volt az öröme, amikor felvették ösztöndíjasként egy new yorki főiskolára. Mégis... vagy mégsem... Megy?- hisz van egy ígéret, ami miatt...

Az Északi fény című történetben megismertem ezt a lányt, megismertem családját, problémáikat. Bepillanthattam a barátaival lévő kapcsolatába, következtetéseket vonhattam le, állhattam mellette, drukkolhattam neki, vagy éppen ellene.
Megismertem gondolatait, amiken én is elgondolkozhattam, és megállapíthattam, hogy mennyire mások a mai világ problémái..- és mégis milyen sok a hasonlóság bennük.

Matt története egyszerű, a lényeg: nagyon szeret olvasni, szereti az irodalmat, érti az irodalmat, így ő is szeretni való figura.

"Jó néhány hete nálam volt már a könyv, és mert úgy éreztem, készen állok a feladatra, nekigyürkőztem a versírásnak - de aztán azon kaptam magam, hogy sírok, és a könnyeimet törölgetem a papírról, nehogy felhullámosítsák. Néha a fejemben éreztem Emily Dickinson szavait, ami nagyon rossz volt. Máskor egészen elbújtak előlem, csak a szívemben éreztem, hogy ott vannak, ami még rosszabb volt."

A könyvek szeretete, a kedvenc időtöltése mellett azonban őt is megtalálja a szerelem.

" Royal azt mondta, hogy ebből majdnem megvehetnénk egy jó tűzhelyet. Vagy inkább egy borjút. Annyira elégedett volt önmagával, mialatt ezekről a dolgokról beszélgettünk, hogy elmosolyodott, és egyik karjával átölelt. Ennél jobb érzés nincs is a világon. Szerencsés és biztonságos. Olyan, mint amikor az embernek sikerül minden állatot beterelnie az istállóba, mielőtt kitör a vihar. Odafészkeltem magam hozzá, és elképzeltem, milyen érzés lehet mellette feküdni a sötétben, egy fenyőfa ágyban, és hirtelen úgy tűnt, semmi más nem számít."

Marad? Megy? Mi történik? ...és ki az a Grace Brown, akinek a holttestét megtalálják a Nagy Jávorszarvas tó-ban?

Jennifer Donnelly története egyszerű. Nem ír magasröptűen (azaz számomra érthetetlenül), hanem nemes egyszerűséggel és mondatalkotással vetette papírra Mathilda Gokey és vele együtt Grace Brown történetét.
Nincsenek túlmagyarázott karakterek, mégis megismerhetőek benne a fontos szereplők.

(Azért vontam le fél csillagot, mert én szeretem a leíró részeket. Ott szerettem volna járni a földeken és illatozni a földet, az epret, az istállót, a tejet, nem csak Hamletet szerettem volna érezni a lapokon keresztül.)

4/5
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...