2011. április 27.

Kukorrelly Endre: Samunadrág


Csakj

Csak JÓ, mert nekem majdnem mindegyik tetszett, de a gyerekeimnek csak néhány tetszett. Persze lehet mondani, hogy nem tökéletes az ízlésük, pedig egyébként tökéletesek, mégis azt mondom, hogy keveset élveztek, mert nekik hiányoztak a rímek, a lüktetések, szótagszámok, meg a verslábak. :D
Nekem azért tetszett, mert éppen olyanok a versek, mint ahogy én szeretek beszélni = nehezen érthetőek, majdnem értelmetlenek (sok helyen)
Mit kapok én sokszor, amikor nem értik a mondataimat? Ajaj, de én már megszoktam, nem is tudok csak többszörösen összetett mondatokban beszélni. vagy tudok, csak értelmetlenek a szavak egymás mellett.
Azaz tudok: a munkában a gyerekekkel, no ott megy. Gyerekké válok, de akkor meg nem értem a verseket, és sokkal könnyebben megtanulom a rímeket.
Á, mindegy. Nem magyarázom, nekem tetszettek.

"Szép vagyok, és lehet, hogy okos.
És lehet, hogy ügyes,
nagybetűben ügyes,
kisbetűben nem,
vesszőben de."

meg amúgy is..

"A királylányok lányok, királyfik fik.
Egy királykisasszony van,
az leszek én, és legyen nyugodtan több királyfi,
csak ne itt közvetlenül.
Az orrom előtt.
Majd, amikor szólok.
És lejtsenek táncot, felőlem,
vagy menjenek focizni,
ha csettintek az ujjammal.
Vagy bármit teszek,
de ne pont azt szeressék,
amit én.
Mást és kevesebbet.
Hanem engem,
és csak ha szóltam,
akkor hódoljanak."

Hát ennyi :DD

2011. április 25.

Gary Chapman - Ross Campbell: Gyerekekre hangolva


Miért ezt? Éppen most?
Egy beszélgetés, kávézás közben, miközben magamat boncolgattam hangos gondolkodással, a velem szemben ülő válaszolt, ha kérdeztem, egyébként fantasztikusan hallgatott, szóval eszembe jutott az öt szeretetnyelv, amit ezen beszélgetés alatt nem tudtunk maradéktalanul felsorolni.
(Itt idézem a könyvből:

"Az érdeklődés az egyik legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk."
(Köszönöm!)

A könyvet régen olvastam már, amikor a Lány 4 éves, a Fiú pedig 2 éves volt, akkor imádtam, megismertem belőle magamat és családomat, és tudom, hogy jellememet formálta, mert képes voltam hasznosítani is néhány megfogalmazott és papírra vetett dolgot.

Lényeg a lényeg, hogy hazajöttem, még beszélgettem az itthoniakkal, megpusziltam az Alvó kicsiket, majd leemeltem a polcról.

..és milyen jól tettem! Választ kaptam aktuális kérdéseimre, megoldást rejlő lehetőségeket tudtam megfogalmazni. Ki tudtam tűzni e feladatok megoldását.

Hiába saját blog, nem hiszem, hogy célszerű, érdemes vagy ideillő dolog lenne felsorolni ilyen típusú a Kislányom, vagy éppen a Kisfiam? Mik rejlenek bennem vagy éppen a Kedvesben... így ezt kihagyom.

Teljes szívemből ajánlom ezt a könyvet minden kisgyermekes szülőnek, aki szeretné jobban megismerni gyermekét, és ezáltal a közöttük lehető legjobb kapcsolat kialakítására törekszik majd.
Bár néhol szájbarágós a könyv, és ismétli önmagát, de csak azért, hogy belénk épüljön.
A lényeg, hogy legyünk érzékenyek gyermekeink jelzéseire, ismerjük meg elsődleges szeretet-nyelvüket. Miközben olvassuk a könyvben rejlő okosságokat, úgy alakulhat ki véleményünk saját magunkról, és saját magunkat is kategorizálhatjuk.
Így történt meg nálam, hogy megtudtam én is, hogy az elmúlt 6 év (amióta a könyvet először elolvastam) alatt milyen változásokon mentem keresztül.

Az öt szeretet nyelv:
1. Minőségi idő
2. Ajándékozás
3. Testi érintés
4. Elismerő szavak
5. Szívességek


Folyt. köv. az Egymásra hangolva újraolvasásával.

2011. április 23.

Joanne Harris: Ötnegyed narancs


Úgy kezdem, hogy nagyon hosszú ideig olvastam a könyvet. Egyáltalán nem haladtam vele, pedig olyan kedvencet szerettem volna avatni, mint a Szederbor.

Az Ötnegyed narancs c. J.Harris könyv a világháborús időszakban vezet el bennünket egy francia kis faluba. A történet Mirabelle Dartignen és családjának történetét meséli el két szálon. Mirabelle három gyermekének kisebbik lánya, Boise a mesélő.
Boise 9-10 éves korában egy olyan szörnyű dolog történt, aminek hatására az egész család (anya és 3 gyermeke) menekülőre fogta. A nő kb. 65 évesen vette a bátorságot, hogy hazaköltözzön. Bár, kilétét titkosra akarta venni a szégyen és a története miatt, szép lassan mégis kibontakozik számunkra a történet, miközben Édesanyja naplójából (amit ez a lánya örökölt) csöpögteti az információkat és belemenekül a régmúlt történetébe.
Így a történet két szálon fut, megismerjük a szereplőket, a történetet, és állást foglalhatunk, hogy tetszik-e a történet, vagy, hogy tetszik-e a gyerekek és Mirabelle jelleme?
Megismerhetjük az idős Boise-t, aki kis vendéglőt nyit, éli magányos életét, szembekerül rokonaival, akik ellenségei lesznek.

Milyen volt a gyermek Boise?
Szerintem elegendő lenne annyit mondanom, hogy Harris szerint Boise "a világ legidősebb kilencévese." Én még nem láttam ekkora szemétséggel (már bocs') és fifikával rendelkező 9 évest, bár ez már félve ejtem ki a számon, mert mindig bebizonyítják nekem, hogy mégis vannak ilyen gyerekek.
Folytatnám azzal, hogy tkp. mire várok és számítok, ha a gyerekek anyja többször leírja ezt naplójába: "A gyerekeimet is eladnám egy nyugodt éjszakáért." vagy mire számítok, ha ezekkel a mondatokkal találkozom (A gyerekeiről és Boise(=Framboise)-ról a legkedvesebb gyerekéről írta) :

"Ma úgy nézett rá, mintha ott sem volnék. Úgy vágytam rá, hogy megöleljem, de annyit nőtt, és félek a pillantásától. Csak R.C.-ban maradt egy kis lágyság, de Fra.-t már nem érzem többé a gyerekemnek. Tévedtem, amikor azt képzeltem, hogy a gyerekek olyanok, mint a fák. H visszanyesi őket az ember, édesebb gyümölcsöt hoznak. Nem igaz. Nem igaz. Amikor Y. meghalt, tettem róla, hogy túl gyorsa nőjenek fel. Nem akartam, hogy gyerekek maradjanak. Most nála is keményebbek. Mint az állatok. Az én hibám. Én tetem őket ilyenné."

Haragszom, ha kihasználják a gyerekeket. Haragszom, ha -a lehetőségekhez képest- nem nevelik megfelelően őket. Mégis mire számította. Boise egy Vadóc kislány, akinek nagy küldetése, hogy az Öreglány, vén csukát kifogja a folyóból, hogy az egy kívánságát teljesítse (igen, igen, itt is megcsillan, hogy egy kislányról van szó). Nem adja fel... folyamatosan csapdákat állít fel. Először még szórakozásból, aztán már a szerelmi kiteljesedése miatt Tomas Leibniz-cel, aki egy német katona.... Innen ne is folytatnám, hisz az a történet elmesélése lenne.
Tragédia lebeg végig, nincs is rejtve, hogy valami történt, történni fog. Problémák a múltban, problémák a jelenben. De vajon mik? ..és mi köze a történetnek a narancshoz? (ez is kiderül)

Összegzés a moly.hu-n:
Joanne Harris-i stílus, Harrisi -gyönyörű- mondatok, jellemek, szereplők.
Mégsem vagyok elájulva tőle. Boise idegesített végig. Nem szerettem gyerekként, nem szerettem felnőttként. Nem szerettem tetteit, nem tudok megbocsátani neki. (Milyen érdekes: eltelt 30 perc, a befejezés óta, és már megbocsátottam neki :D, hiszen csak egy kallódó gyerek…)
Azt pedig ismét nem tudom elhinni 100%-osan, amiket ez a 9-10 éves gyermek Boise átélt, megélt, cselekedett. Számomra hihetetlen a történet nagy része. Mindezek miatt nem tudtam magam átadni a történetnek, s bár tudom, hogy sokak kedvence ez a könyv, én nem tökéletesen élveztem.
Persze, persze, kíváncsi voltam, pergettem a lapokat, mégis a tény az, hogy úgy elteltek napok, hogy ki sem nyitottam a könyvet, vagy alig olvastam belőle valamit. Ez csak jelent valamit….
Tkp. szomorú vagyok, mert többet vártam, de, mert sok problémás időszakomban talált meg, elképzelhető, hogy kezembe fogom venni egy nyugalmasabb korszakomban.

2011. április 11.

Jo Nesbø: A megváltó


Harry Hole, Harry Hole, Harry Hole...
Harry Hole egy fogalom. Egy baromi jó nyomozó. Aki fittyet hány a szabályokra, akinek a pisztoly csak nyűg, aki megvédi önmagát.
Harry Hole, aki az eltelt fél év alatt sem változott sokat: ismét elhagyta a csaja, ismét hiányzik Olegnak (-nek), ismét nyomoz, ismét leissza magát a sárga földig, ismét állandóan cigarettázik, ismét nyomoz, ismét nem alszik eleget... mégis hatalmas változást lehet észrevenni rajta: sajét bevallása szerint is öregszik, képes dicséretet mondani, és eljár -néha- az Anonym Alkoholisták klubjába. Ennyi Harryről.

Jo Nesbo tovább írja az oslói rendőrök sztoriját, ismét nyomozás-nyomozás hátán. Most nem az izzasztó hőség, hanem a fogcsikorgató hideg a társa, amikor is az Üdvhadsereg kötelékében álló, ott dolgozó fiatalembert az utcán, egy rendezvény közben megölnek. Illetve egy valaki öl meg, akiről már az elején kiderül, hogy profi gyilkos, aki a jugoszláv háborúban megtapasztalt egyet- s mást.

Nagyon előreszaladtam: a történet egy 12 évvel korábbi eseménnyel kezdődik, amit annyira magamba zártam, megjegyeztem, hogy sok-sok szereplőt be is tudtam helyettesíteni, és a fonalra rá is jöttem szép fokozatosan a krimi vonalára, megoldására.

Az egyetlen kérdésem csak a jugoszláv vonal volt, de azt pedig simán belepasszentoltam. Nem, semmiképpen nem tudnék ilyen könyvet írni (se rosszat, sem jó, se krimit, se romantikust), de erre most részben ráéreztem. De az, hogy ez megtörtént, nem von le semmit abból az értékből, hogy Jo Nesbo érdekes pörgő krimit alkotott, Harry Hole pedig hozta a maga formáját.

Sok beszédnek sok az alja, én nem nem tudok írni erről a krimiről.
Szóval meghal Robert Karlsen, aki helyettesítette a testvérét Jon Karlsent, így az olvasó már az elején kiabálhat, hogy ez így nem jó, nem őt kellett volna megölni...... kell még valaminek történnie!
..és így is lesz..... Profi gyilkosunk- Christo Stankic, aki semmiről nem tud, csak a feladatát ismeri, véletlenül, még a hazautazás előtt megtudja, hogy nem a megfelelő férfit küldte a másvilágra, így marad, hisz egy lelkiismeretes személyről van szó: csak a megérdemelt munkáért jár a fizetség :D!
Így marad Oslóban, és kaméleon módjára megy, megy, és mindig csak megy, hogy végrehajthassa a feladatot. Néha felhúztam a szemöldökömet a folyamatos elkerülések miatt, vagy, hogy ez+az nem azonnal történik egy rendőrségi vizsgálat alatt, de kritizálni nem merem a rendszert, mert azt sem tudom, mi, hogy működik a nyomozások területén. Csak osztanám az észt! :))
Szerintem nagyon jól ábrázolta az író Christo Stankic-ot, volt pillanat, amikor még szimpatizáltam is vele.
Miközben peregnek az események, előkerülnek hullák, úgy bontakozik ki a történet, és úgy tekinthetünk bele a norvég Üdvhadsereg életébe, szabályaiba, előírásaiba, szigorú működésébe.
Harry Hole-nak drukkolunk, de tudjuk, hogy ő fog nyerni, csak az a kérdés, hogy hogyan göngyölíti fel az ügyet...
Felgöngyölíti az ügyet? Persze, még azt is megtudjuk a végén, hogy ahol Herceg van (volt), ott Királynak is kell lennie... képet kapunk a királyról is?

..mi történik Christo Stankic-csal? Vajon megfagy a hideg norvég utcákon? Vajon elkapja Harry Hole vagy akárki?
El kell olvasni..., mert hiába adtam én rá 4-est, az egy jó osztályzat, érdemjegy vagy akármi. Annyi az egész, hogy ez nem nyűgözött le annyira...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...