2011. március 30.

Sarah Dessen: Tökéletes


Nem tetszett, de azt is tudom, hogy kamasz koromban imádtam volna, 5-6 évvel ezelőtt tetszett volna, most azt hiszem megöregedtem, és nem értem meg.

Nekem túl egyszerű történet, olyan volt olvasni, mint amikor valaki romantikus szappanoperát néz, amiben –bár van probléma- úgyis összejönnek a szerelmesek valamilyen úton módon.

Macy és Jason együtt járnak, együtt jártak. Jason elvileg egy tökéletes pasi, szerintem nem ezek a tökéletes fiúk. Még a nyálas, „minden happy” amerikai filmekben sem. Szerintem, attól, hogy valaki okos, agytáborba megy és listákat gyárt, ezek szerint él, attól még nem tökéletes, inkább defektes.(Kamasz emlékeim okos és jóképű és ráadásul jófej sztárja Brandon Walsh volt a Beverly Hillsből. De az nem volt ez a Jason.) Egyértelmű, hogy tudtam, ennek a Jasonnak repülnie kell, ha az írónő jónak mondható történetet szeretne.

Macy a lány. Félárva, a tökéletesség fontos a számára. Azt érzi, hogy elvárják tőle. Valahogy egy lázadó nővér árnyékában felnőni, egy állandóan rohanó anya mellett felnőni, nem lehet semmi. Őszinteség smafu. Olyan itt nem létezik. Még az édesapa halálát is képtelenek voltak feldolgozni. Számításaim szerint Macy minimum 17 éves a történetben. Nyár van, létrejön a fiú és a lány (tökéletes pár??) közötti szakítás, Macy megismerkedik egy party-szervizes társasággal, ahol a megismerkedik önmagával is. Érdekes felfedezéseket tesz önmagán, és szerelembe esik. Ebben itt semmi spoiler nincsen, hiszen az olvasónak annyira nyilvánvaló minden, hogy el sem hiszem, hogy van ilyen, hogy a csaj nem tudja magáról, ill. amikor mér tudja, akkor sem áll ki önmaga mellett. Hiszen bevallja, hogy többet érez, aztán mégsem…

A probléma akkor tetőzik, amikor az Anya megtudja lánya változásait, és nem tartja jónak ezt a változást. Nem tanul eleget a nyári szünetben a jövő évi felvételijére. Úristen!

Egy 17 éves kamasz, bárhol is él, nem kezd el lázadni, hogy az Anyja dolgoztatja heteken keresztül, és szobafogságra ítéli a nyári szünetben??????? Nem hiszem el. Én is voltam kamasz. Ez lehet, hogy nem ide való, és Én-blogba kellene írni, így nem részletezem a kamaszkoromat. Elég annyi, hogy soha nem vártak tökéletességet tőlem (csak legyek a legjobb tanuló az osztályban), de a jó jegyekért, és szorgalomért bíztak bennem, elengedtek sok –sok helyre stb.

Macy jól érzi magát. Wes jól érzi magát. Akkor?? Jaj.

Mindehhez még hozzájárul az édesapától kapott–utólagosan, a halála után megtalált- ajándék. Ott már elhűltem. Ha jól értelmeztem, akkor sikítok.

Amíg világ a világ, mindig lesznek a szülők és a gyerekeik között viták.

„Nem akarok még tanulni”, „miért nem mehetek el?” „hagyjál békén!”, miért kell ezt csinálnom?”

Ez így törvényszerű, így mindenki magában ill. a maga kapcsolataiban keresse meg a megoldások kulcsait, hogy az mind a két félnek jó legyen.

Olyan, hogy valami tökéletes, olyan nincs, vagy alig van. Lehet tökéletes egy kézenállás, egy cigánykerék, de könyörgöm tökéletes ember, személy nincsen. Kinek mi a tökéletes? Valaki a lázadó gyereket bírja, hogy legyen „valaki belőle”, valaki a csendeset, hogy nem beszéljen vissza. Ez a téma, hogy a tökéletességet járja körbe, igazából nem tetszett.

Legyenek szerelmesek, éljék boldogan a kamaszkoruk felfedezését, aztán jó és kellemes lehet életüknek ezen része.

Alakítja, formálja őket, hogy annak aki őket szeretni és elfogadni fogja, annak legalább megközelítse a „tökéletes” eszményképet!

Tökéletes könyv, korántsem volt tökéletes. Sokat pihentettem, de mindenképpen kíváncsi voltam, hogy igazam lesz-e?

2011. március 26.

Tökéletes könyv, tökéletes könyvjelző, tökéletes kép


Nem szoktam ilyet, de most igen. Mert, miért ne?

Könyvjelző mánia, még mindig tart.
Tökéletes-t elkezdtem az iménti percekben, egyből fel is kellett állnom a gyerekekhez, így a kincses-képes-könyvjelzőnek való kosaramban kutatni kezdtem, az aktuális-könyvhöz illő jelző után. Kezembe akadt Hanna néhány hónapos fényképe.
Hát nem tökéletes? (Ő természetesen)

Spiró György: Tavaszi Tárlat


Tavaszi Tárlat: sokszínű válogatás. Kiállítás. Változékony tavasz... változó politikai helyzetek. Elgondolkodik az ember: nem is tavasz van most?

Korkép arról az időszakról, amiről az én korosztályom már/még nem tanult. Az én történelmi tanulmányaim a II. világháború végénél és útvonalánál értek véget. Ahogyan nem tanultam (és nem is említettük) a holokausztról, úgy nem informáltak az 56-os eseményekről sem. 1993 még az az időszak volt, amikor a régi infokat nem oktathatták, az újakat pedig még nem. Történelemóránk annyi volt, hogy kimentünk a 301-es parcellához.
Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy Spiró könyve nagyin tetszett. Úgy olvastam, mint amikor egy NDK-ban játszódó filmet néztem a moziban "A mások élete" címmel.

Összeesküvés elméletek.... El sem hiszem, hogy ilyen létezhetett. Pedig ha összerakom az információkat, amiket még gyermekként hallottam, akkor összeáll a kép. A disszidált családokról, a tervekről, minden másról.

Látható, hogy bizonyos helyeken, csak felfele lehet "bukni". Hogy, milyen kevés kell, hogy egy embert kikészítsenek, és még mindig ne higgye el, mert becsületes embernek tartja magát.

Fátray élete, betegsége, ami egyáltalán igaz volt-e, napfénymentes lakása, ami helyett mégis a budait kellett volna elfogadni.
Klein Gyuszi, aki jó nevet választott vagy sem? Teljesen mindegy. Ha nem vagy jókor jó helyen, semmire sem mész esetleg. Ill. ha éppen rád esik a választás, akkor bármit is csinálsz, semmire sem mész vele.
Igen, ehetsz akármit, még a mákos tésztát is párnával a karok alatt késsel és villával; vagy focizhatsz a téren; járhatunk a "Zserbó"-ba (én még soha nem voltam), élheted a napi életedet,
aztán rájössz, hogy igenis egy összeesküvő vagy. Vagy ellened esküdtek össze?

Jó volt olvasni! Fekete-fehéren láttam magam előtt a Rákóczi úton közlekedő villamost, a kórházat, ahol gyermekeim születtek; a rohanásokat az ismert helyszíneken, és emlékezni kezdtem életem egyetlen felvonulására.

Személyes élményeim között első helyen az szerepel, hogy az én sokszor hallottam azt a mondatot, hogy a családomnak a régi rendszer jobb volt. Mivel túl személyes lenne ezt kifejteni, ez pedig nem egy én blog, így ezt be is fejezem.
Mindenki számára ismeretes a Változás dátuma, amikor elindultunk a MA felé.

Képek, történelemkönyv szelete.

"Itt van május elseje, ének szó és tánc köszöntse..." A legszebb az egészben, hogy idén az Édesanyákat köszöntjük május elsején!

2011. március 24.

Farkas Péter: Johanna


Farkas Péter Nyolc perc című regénye óta vártam, hogy az író egy új könyvvel hívja fel magára a figyelmemet.

Johanna. A könyv címe semmit nem jelentett számomra, a történelem érdekel, de képtelen vagyok a fejemben tartani az eseményeket. (A könyvvel kapcsolatba az író nevére és a könyv címére figyeltem fel.)

Johannát őrült Johannának is nevezték. Spanyol infánsnőként 1479-ben született. Szülei tartományok egyesítésével hozták létre Spanyolországot, s ezzel Európában új nagyhatalom született. Az ifjú állam érdekei megegyeztek a Német-római Birodaloméval, így rövidesen felmerült a dinasztikus szövetség gondolata. A dinasztikus házasságkötéseiről híres Habsburg-család kezdeményezésére a szülők megállapodtak, hogy I. Miksa császár fia, Szép Fülöp feleségül veszi a spanyol hercegnőt. (Forrás: Múlt-kor történelmi portál)

Farkas Péter ezen regényében megismerhetjük Johannát, házasságkötését, vándorlását, tévelygését, kolostorba zárását, szenvedő életét, majd halálát.
Ha belegondolok, minden könyvben az esendő, mellőzött gyerekeket sajnálom, és egyáltalán nem törődöm vele, hogy esetleg akkor nem volt a "divat", hogy öleljék, csókolják őket. Johannát mellőzték, egész negatív eseménysorozatát ennek a tudatában olvastam.
"A kivételesen ritka alkalmak egyikén, amikor csak ketten tartózkodtak anyjával az egyik kőteremben, szándékosan nekiszaladt arccal a falnak. Orrából sugárban szökött ki a vére, mire anyja ösztönösen összeszorította hüvelyk- és mutatóujjával a megeredt nyílást, miközben nyitott tenyere a gyermek szájához feszült. Johanna ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megérintse az anyját, átkarolni azonban nem merte, ezért előretolta a nyelvét, és nyalni kezdte az émelyítően édeskés, ragacsos bőrt. Az anyja ekkor elengedte az orrát, és tenyerével alulról fölütötte a gyermek állát. A berohanó komorna még akkor is az orrvérzést akarta csillapítani az archoz szorított gyolccsal, amikor már csak a szájából dőlt a vér, a kettéharapott nyelvből."

Hányatott gyermekkor, hányatott utazás tömlőbe varrva, hányatott házasság. Gyorsan sok gyerek. A férj kicsapongásai, majd hirtelen halála. Hogy férje elvesztésébe vagy már gyerekkorába őrült bele, az mindegy, de innentől kezdve Johanna elvesztette az eszét, ill. ilyen tüneteket produkált.

A könyv szerint az eszét vesztett Johanna több, mint két évig bolyongott a halott férjével, a pusztában megszülte Katalin leányát, majd kolostorba zárták őket. Mivel a házasság kötése után négy évvel ő lett a spanyol trón örököse, így életben tartották minden áron, a gyermekei, akiket nagyon régen nem látott, visszaéltek a nevével.

Farkas Péter gyönyörű, bár néhol nehezebben érthető mondatokkal érzékelteti Johanna életét.
"pusztulás, fekélyek, rothadás, inkvizíció, élve eltemetések; enyhén tarkón verték egy pisztoly csövével, erőszakkal elvették a gyerekét.."
Bepillanthatunk a kor "szokásaiba", az udvari életbe, a családba; sajnálhatjuk, szörnyülködhetünk, elgondolkodhatunk, hogy tényleg így volt-e, de félek, hogy sok benne az igazság.
A két család egyesült, közük lett Magyarországhoz, hiszen Johanna másik fia I. Ferdinánd néven Magyarország királya lett 1526-ban és egészen az I. világháború végéig mondhatták magukat osztrák császárnak és magyar királynak.

"Meglehet, hogy rászolgált ez az átkozott népség a sorsára, de érdemelhet-e ennyi szörnyűséget a létező?"

Tetszett. Érdekes, történelmi regény. Számomra nehéz mondanivalóval, mondatokkal. Lassan tudtam befogadni, de amikor ráhangolódtam, teljesen beleolvadtam a történetbe.

2011. március 22.

Jo Nesbo: Boszorkányszög


Erősen gondolkodtam egy napig, mit is írhatnék egy krimiről...
Egy krimiről, amiben még gyilkolnak is.
Egy krimiről, amiben nem is egyszer gyilkolnak, de mit lehetne még írni róla, hogy ne legyen spoiler!

Oslo, hőség (mondhatnám, hogy a Drei Wetter Taft bírja a hajon), de nem ez a lényeg.
Meleg, kánikula, szabadságolások, amikor a történet elkezdődik.
Mivel nem olvastam a Boszorkányszög előtti részeket, így itt találkoztam először a szereplőkkel, itt zártam a szívembe Harryt, itt kezdtem el szeretni és nem szeretni. Mit írhatnék a szereplőkről, hogy ne legyen spoiler? Van pl. egy Tom, aki izmos; van egy Beate a különös képességével és a szégyenlősségével; van egy Bjarne az állandó felpuffadásos gyomorfájásával. :D

Harry egy jó zsaru, aki nyomoz, éjszakázik, piál, a nője elhagyta, ő még mindig utána vágyódik... Tulajdonképpen majdnem sztereotípia lehetne, hisz nagyon sok rendőr, aki a gyilkossági ügyekben nyomoz, így van beállítva (vagy csak én gondolok mindig a lúzer Bruce Willisre a Drágán add az életedben?), szóval olyan elképzelhető volt számomra, de mégis mellette álltam, és drukkoltam neki, nyomoztam vele.

Az események zajlanak elég hamar lesz egy holttest, vajon ki tette? miért tette? hogyan tette? hova rejtette? ki utazik? hova utazik? hamar kiderül, hogy a holtestek száma nem áll meg egynél, hogy amit elhittem, az nem úgy van, és akit a gyilkosnak hittem, az nem az lett.

A jó krimi ismérve mi lehet?
- hogy orrunknál fogva vezet minket?
- hogy a cselekmény soha "nem ül le"?
- hogy azonosulunk egy rendőrrel (rossz esetben a bűnözővel :D)?
- hogy nem tudjuk letenni a könyvet?

Ez egy jó krimi volt számomra (bevallva, nem szoktam ilyen irodalmat olvasni), mert izgalomban tartott, mert nehezen tettem le a kezemből, mert a cselekmény fogva tartott, drukkoltam Harrynek, és azért is jó volt, mert a végén a fejemre csaphattam: "Hogy én mekkora xxxxxxxxx vagyok!" Ugyanis egészen addig a pillanatig (a 28. oldaltól kezdve) gondoltam valakire, aztán egy másik valakire, aztán már együtt a kettőre, és ez elment egészen ötig, mint ahány csúcsa van a pentagrammának.

Igen, nagyon klassz könyv, érdemes elolvasni. Természetesen csak úgy írom le a hibáit, hogy én ilyet sem tudnék írni, fantáziálni sem.
Ezeket az észrevételeket is csak azért vettem észre, mert fiatalabb koromban sok-sok amerikai akciófilmet láttam, s bár az egész film alatt tettem fel kérdéseimet a mellettem ülőnek (szimplán értetlenségből), azért ragadt rám valami:
- Én egyből az utcanevet kerestem volna a térképen.
- A végét másképp írtam volna meg: szeretnék egy alternatív véget kedves Író úr, ahol ........................ és .................................! Köszönöm!

Olvassátok, értékeljétek és valljátok be nekem, ti rájöttetek-e?

Jó szórakozást!

2011. március 14.

Maria Housden: Hannah ajándéka



A könyv évek óta várt rám. Tulajdonképpen a történet lényege az, hogy nem is igen törődtem a könyv tartalmával, szimplán kerestem azokat a könyveket, amiben a kislányt Hannának hívják.

Így akadtam rá még az Annapetigergő sorozatok előtt Bartos Erika Hanna utazásai című (szerintem) csodaszép mesekönyvére, így akadt a kezembe ez, a Hannah ajándéka című könyv is.

Várólista-csökkentéses programomba vettem be, mert féltem, hogy sose fogom amúgy elolvasni ennek a rákos kislánynak a történetét.

Gondoltok közvetlen az elolvasás után:
Én hülye, hogy elkezdtem.
Elkezdtem, beszippantott.
Hannah meghalt. Szörnyű lehet a szülőknek. A testvérnek, a rokonoknak.
De mégis azt mondom, a könyv ad(hat) egy irányt nekünk olvasóknak. Irányt, hogy más így tett, így cselekedett, így élt. Megismertem Hannaht, aki egy tündéri piros cipellős kislány, akit még a műtőbe is ebbe a lábbeliben vittek be, aki kora ellenére megértette (megértette??) a Halál közeledtét. Akinek drukkoltam, bár tudtam, hogy felesleges. Akit megismertem, megszerettem, akinek széppé próbálták tenni utolsó hónapjait, napjait.

Én hiszek az angyalokban, így hiszem, hogy Hannah tényleg éreztette magát néha-néha a családja körében.
Én úgy gondolom, hogy az Édesanya Maria Housden mintát mutathat. Az átélteket, „a pillanatnyilag ez a legjobb döntés” döntéshozatalait, a hozzáállását, a nevelését, a halállal és az élettel való megbékélését. Hogy leírta és nem szégyellte zokogását, sírását.

Számomra egy nagyon furcsa dolog van, de mivel megtörtént dolog van papírra vetve, így nem tudom kétkedhetek-e: én nem hallottam még 3-4 éves gyereket így beszélni, ilyen mondatokat alkotni, így megfogalmazni érzéseket. Lehetséges, hogy csak az én gyermekeim, vagy a velem kapcsolatba lépő ennyi idős gyermekek nem ilyenek…

"A hit nem magáról a hitről, hanem a meggyőződések elengedéséről szól. A hit nem remél, és nem imádkozik azért, hogy a dolgok másképp történjenek a jövőben. A hit szívünket erősíti, s arra biztat, hogy fogadjuk el a dolgokat úgy, hogy vannak, anélkül, hogy bármit is elutasítanánk."

2011. március 13.

Emlékek, gondolatok Grecsó Úr miatt/okán


Nagyszüleim képe.
Nem élnek már, és hiába éltek néhány méterrel alattam, oly keveset tudok róluk. Ellenben morzsoltam velük kukoricát, hímeztem a nagymamámmal, szedtem és fejtettem borsót mindkettőjükkel, viseltem népviseletet, tanultam citerázni, olvastam a Szabad Föld hetilapot a szobájukban, gyerekként jártam velük árulni a Teleki téri piacra, voltam velük malacokat venni. Mégis, mégis kevés…
Felnőttként sokkal jobban hiányoznak a felmenők, mert most vagyok annyira nyitott/érdeklődő, hogy feltegyem nekik azokat a kérdéseket, amiket gyermekként nem….
Nehéz így, szomorú vagyok, elkezdtek gyilkolni a sorok. Komótosan, lassan, mélyen…

2011. március 11.

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz


Kedves Grecsó Krisztián! Elférek melletted? Odaülhetek? Én meghallgattalak, most te jössz....

Ez a könyv az ember veséjébe láthat.
Ráébreszt, hogy nem vagy egyedül a múltaddal.
Ráébreszt, hogy a család hordozza magával a sorsodat.
Ráébreszt, hogy, ha hülye vagy, akkor nagy eséllyel maradsz az.
Ráébreszt, hogy a múlt kutatása régi sebeket szakít fel.
Ráébreszt, hogy a múlt kutatása kellemes emlékeket hoz felszínre, de nem biztos, hogy a jelenlegi élethelyzetedben képes vagy örülni neki.
Ráébreszt, hogy sokkal szebben éltek az emberek régebben.
Ráébreszt, hogy egy nagy francokat volt sokkal jobb a helyzet, ha nem a legmegfelelőbb helyre születtél.
Ráébreszt sok mindenre, amit, ha nem tudsz feldolgozni, vagy nem veszed félvállról, nem biztos, hogy jó lesz.
Ráébreszt, hogy alig tudok valamit az én őseimről.
Ráébreszt, hogy elszomorító a helyzet.

Van-e értelme visszatekinteni? Természetesen, ha kutatok, ha érdeklődő ember vagyok. Engem sok minden érdekel, de már nincs kitől megtudnom. Fájdalmasan szomorú érzés. Pedig talán jobb is..... De mit fogok felelni a gyerekeim kérdéseire?

Nem is tudom, mit írjak a könyvről. Nem lehet összefoglalni. Grecsó Úr a saját történetét nyomozza, miközben a jelenben futó problémáit és szenvedéseit ismerhetjük meg. Férfias vagy sem, megtudható belőle, hogy ő is emberből van.

Grecsó Krisztián egy évvel fiatalabb nálam. Bevállalta vagy sem? Igaz történet teljesen vagy részben fikció? Passzolok, de mindenképpen elgondolkodtató. Ha igaz, akkor üdvözlöm a vannak-dolgok-amiket-nehezen-dolgozok-fel személyek táborában. Ha kitalált történet, akkor eltalálta és megjelenítette sok ember elfojtott érzését az élet bizonyos területeivel kapcsolatban.
Hogy miért tetszhet? Mert magunkra ismer-het-ünk benne.
Hogy miért NEM tetszhet? Mert magunkra ismer-het-ünk benne.
Vesénkbe látó, vagy éppen rácsodálkoztató.
Félelmetesen „klassz”- részemről.

„…. így még rosszabb, ha a sors játszik velem, akkor még rosszabb, arról is én tehetek, mert már belebolondultam ebbe a mániába! Hogy a múlt valamit rakott a puttonyomba, ami csak az enyém, és én görcsösen tudni akarom, mi az. Hát ő megmondja: mindegy, mi van benne, ha van benne valami egyáltalán, mert attól se jobb, se könnyebb nem lesz! Mit várok, mi történik, ha mindenkiről mindent tudni fogok? Mivel lesz az jobb?"

4/5 magam sem tudom miért- megérzés. Ha lecsapódik zsigerekbe hatóan, "gyilkolóan", majd korrigálom.
korrigáltam: 5

2011. március 8.

Holly Webb: Cirmi az éjszakában


Cicáskönyvet olvastam.
Igazából arra voltam kíváncsi, hogy a magyar könyvpiacon fellelhető temérdek gyermekkönyvek között miket találok, mik közül lehet válogatni az olvasni szerető, kedvelő, tanuló gyerekeknek.
Amire rájöttem, hogy a kislányoknak sokkal több lehetőségük van, ha gyors-könnyed olvasásélményre, sikerélményre vágynak, mert a különböző állatokról szóló könyvek ilyenek. Lovakról, kutyákról, cicákról szólnak, de mindegyikben kislány a gazdi, akivel azonosulni tudnak.

E rövid kitérő után annyit mondanék erről a Holly Webb könyvről, hogy nagyon kedves történet Cirmiről és Jasmine-ről. Jasmine szereti a cicákat, de szülei nem engedik neki, így az iskolába menő úton macskázik, játszik velük, szeretgeti őket, míg egy napon a szomszédba nem költözik egy fiatal házaspár Cirmivel, akivel a kislány barátságot köt.
Amikor a házaspár elutazik 3 hétre Jasmie-t kérik meg a bébiszittelésre, aminek hatására a macskák iránti bolondulás, szerelem tovább fokozódik. Ám Cirmi egyszer csak eltűnik...
Felnőttként tisztában voltam az okokkal, de a gyerekek -valószínűleg- aggódhatnak a szereplővel, kereshetik a négylábút, izgulhatnak érte. Természetesen minden jó, ha a vége jó!

A könyvet mindenképpen azoknak a 6-10 éveseknek ajánlom, akik ismerkednek a betűkkel és szeretnek olvasni. A "nem annyira olvasni szeretők"-nél is sikert arathat a könyv, mert könnyen sikerélményhez jutnak.
A szerkesztése megfelelő, a gyerekek nyelvezetéhez és szövegértéséhez fordítódott.

2011. március 5.

Markus Zusak: A könyvtolvaj


Miről szól a könyv?
- egy zsidóról?
- egy kislányról?
- egy fiúról, aki szerette ezt a kislányt?
- a Halálról, az elhunyt emberek lelkének gyűjtőjéről?
- vagy éppen Hansról, a papáról?

Olvastam a könyvet, a sorokat, és a szomorúságtól és a fantasztikus életérzésig váltogatták egymást a hangulataim. Nehezebb, döcögősebb kezdet után merültem bele ebbe a vízbe, megmártóztam, majd úsztam az árral. Ittam a sorokat, ettem a száraz kenyeret.
Hogy kikkel?

Nehéz spoilerek nélkül mesélni egy történetről, egy könyvről, de tulajdonképpen mindenki tudja mi történt a második világháború alatt. De ez a könyv mégsem erről szól. Persze, szerepel benne zsidó személy, az embereknek itt is "Heil Hitler"-rel kell köszönni, e mégis nagyon más a Könyvtolvaj. A könyv egy szép történet az emberről- nekem ezt jelentette. Különbözőek vagyunk, mégis vannak közöttünk különlegesek.
Molching, Himmel utca.

Himmel Strasse= Mennyország utca. Ilyen volt ez szegény utca? Belemerülhetünk a történetbe, és kinek mi jön le.
Hallhatjuk, hogy Rosa mama úgy beszél, mint a kocsis; tapasztalhatjuk, hogy egy Rudy fiúnak örülnénk mi is; láthatjuk, hogy nincs elegendő munka, pénz, élelem, de nincs ez kiemelve. Nem panaszkodnak az emberek, inkább sodródnak a gondjaikkal, megoldásokat keresnek, miközben megismerjük őket, és kiderül, hogy Rosa mama, hiába beszél úgy, mint egy kocsis, mégis egy értékes ember, hogy egy Hans Papa kellene minden családban, hogy Rudy tényleg egy értékes fiú, és hogy Liesel egy olyan lány, aki megérdemli az életet.

A könyvtolvaj című könyv Liesel, egy német kislány története, aki 1939. januárjában 9 évesen, majdnem tíz évesen nevelőszülőkhöz került. Édesanyja vitte, ketten indultak a testvérével, egyedül érkezett. A történet zajlik, betekintünk az ablakokon, megismerjük a szereplőket, elgondolkodunk rajtuk, esetleg magunkon:
"El akartam magyarázni neki, hogy folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket- és nagyon ritkán tudom csak egyszerűen értékelni őket."
Hogy én túlértékeltem őket? Nem hiszem... Liesel és Rudy barátsága, Hans papa és Liesel kapcsolata, Rosa mama és Liesel kapcsolata, Max és Liesel kapcsolata mind-mind olyan szituációkat, eseményeket mutatott, hogy az érzelmek megindultak bennem.
A háború zajlik, ők is megtapasztalják a zsidók miatti félelmet, a munkanélküliséget, a háború okozta gyötrelmeket. Liesel, aki éhezik a betűk iránt, aki erre a következtetésre jut:
"Gyűlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket."

... mert Liesel megírta a történetét, amit egy érdekes, eddig soha nem tapasztalt Valami tolmácsolásában mutattak meg nekünk, az Olvasóknak.
A Halál, az elhunyt lelkek szállítója, összeszedője meséli el nekünk a kislány életének e néhány évre kiterjedő részletét. Érdekes megközelítés, és olykor vissza is kellett lapoznom a nem mindig működő memóriám miatt, hiszen mindig előbb tudtam meg a tragédiának a végkifejletét, mint magát a tragédiát. A "tudom, hogy valamikor meg fog halni" élmény tudatában olvastam a mosolygó vagy éppen szomorkodó arcokról, aztán egyszercsak....
(Ezt meg kellett szoknom, de nem volt zavaró.)

Így, hogy mindent tudtam, nem érhetett volna váratlanul semmi, de mégis sokkolt. Szerintem fogom még olvasni, pedig ritkán szánom rá magam ilyenre. Szép írás, fogalmazás, elgondolkodtató sorok, olykor, még könnyek is a szememben, pergő élet, különböző vérmérséklet, gyermeki báj és sokat megélt hozzáállások. Éljük túl, szeressük egymást attitűdök.
Kedvenc lett!

5***
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...